Nagyszentmiklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyszentmiklós (Sânnicolau Mare, Großsanktnikolaus)
KHM Wien VIIIb 11 - Bull's head bowl, Treasure of Nagyszentmiklós.jpg
A nagyszentmiklósi kincs bikafejes ivócsanakja
Nagyszentmiklós címere
Nagyszentmiklós címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Temes
Rang város
Népesség
Népesség 12 312 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 890 (2011)
Népsűrűség 94 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 82 m
Terület 136,77 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nagyszentmiklós  (Románia)
Nagyszentmiklós
Nagyszentmiklós
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 04′ 20″, k. h. 20° 37′ 46″Koordináták: é. sz. 46° 04′ 20″, k. h. 20° 37′ 46″

Nagyszentmiklós (románul: Sânnicolau Mare – régi helyesírással: Sînnicolau Mare, németül Großsanktnikolaus, szerbül: Велики Семиклуш, bánsági bolgárul: Smikluš) temes megyei város. A határ közelsége miatt Temes megye legdinamikusabban fejlődő kisvárosa, a mérsékelten kontinentális éghajlatú, jellegzetesen alföldi település.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Temes megye nyugati csücskében, az Aranka folyó mellett terül el, Temesvártól 64 km-re, közel a magyar határhoz.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. sz. végén több mint 10 ezer lakosával Torontál vármegyének – Kikinda, Nagybecskerek és Zsombolya után – negyedik legnagyobb mezővárosa volt. Hajdan ikertelepülés volt: Szerbnagyszentmiklósnak nevezték, hozzá ragasztott részét pedig Németnagyszentmiklósnak. Valamikor ugyanis főleg szerbek lakták; most a lakosság többsége román, de szerbeken és németeken kívül élnek itt magyarok és bolgárok is. Lakosainak száma a 2004-es adatok szerint 13298 fő. A legutóbbi népszámláláskor a lakosság nem egészen 10%-a vallotta magát magyarnak.

A település a legrégibb idők óta a csanádi püspök birtoka volt. Marczali Dózsa püspök 1421. augusztus 12-én nyerte adományként Zsigmond királytól. Lakosai a 16. század közepétől szerbek voltak. A török hódoltság alatt már nem akarták földesuruknak elismerni a püspököt, megtagadták neki az engedelmességet. A helységet a 17. század második felében Bethlen Gábor erdélyi fejedelem lippai vitézeinek adományozta. Ezek egyike, Orbánszentgyörgyi Nagy Lőrincz, a részét 1625-ben eladta Lippai Vágó Istvánnak. A község felére Szelényi János honti alispán kapott adományt, ő pedig a részét 1658. szeptember 11-én unokaöccsének, Gerhard Györgynek adományozta.

A török kiűzése után a helység neve belekerült a csanádi püspöki birtoklajstromba, de 1718 óta a temesi bánsághoz tartozott. 1724-ben kincstári tiszttartósági székhely lett. 1724-ben Oexel Mátyás sörház építésére kapott engedélyt. 1752-ben 40 német család költözött ide, magvát alkotva a későbbi Németnagyszentmiklósnak.

1779-ben Torontál vármegyébe kebelezték be. 1781-ben a kincstári jószágok elárverezése alkalmával a Nákó testvérek, Kristóf és Cirill vásárolták meg. Ettől kezdve a gróf Nákó család volt a földesura. 1787. június 11-én országos, 1837. július 6-án hetivásárok tartására nyert szabadalmat.

  • A Nákó kastély és egyéb nevezetes épületei

Ma is látható a Nákó kastély, amelyet Nákó Kálmán építtetett 1864-ben. A kastély a műkincseknek valóságos múzeuma volt. Mintegy 5000 kötetes könyvtárral, Cinquecento-oltárral büszkélkedhetett. A szalonban volt Nákó Kálmánné Bobdai Gyertyánffy Berta kiváló művésznő több festménye, és Franz Ádámnak Nákó Kálmánnéról festett lovas képe. A híres nagyszentmiklósi aranylelet másolatain kívül volt itt Velencéből származó Carducci-szobor, Nákó Kálmán gróf első afrikai útjáról hozott trófeák, Maurini Marogens dogénak 1444-ből származó képe, továbbá spanyol és olasz mesterek festményei. 1688-ból két Mária Terézia korabeli és egy 15. századi sekrestyés szekrény. Gazdag porcelángyűjtemény, több régi értékes berakott szekrény, valamint ékszerkazetta, benne Richard Wagner, Liszt Ferenc, Széchenyi István, Deák Ferenc, Jókai Mór és más nevezetes férfiak levelei. A fogadóteremben ezüstből vert, ónémet ötvösmunkák, régi bronzok, faragott és berakott régi szekrények, 15. századi festők alkotásainak másolatai. Az ebédlőben ójapán porcelángyűjtemény.

A község római katolikus templomát Nákó Sándor építtette 1824-ben, és Kőszegi László püspök szentelte föl. Az ortodox szerb templom 1777–1787-ben, az ortodox román 1900-ban, a görög katolikus román templom 1902-ben épült. Az 1794-ben épített zsinagóga épületét lebontották. Az 1913-ban épített evangélikus templom jelenleg a református híveket szolgálja. Nevezetes épület volt Schreyer Viktor ügyvédnek a Szegedi utcában levő háza, mely hajdan kaszárnya volt. Mikor 1807-ben Nagybecskerek egy része a vármegyeházzal leégett, s a vármegye Nagyszentmiklósra költözött, ebben a házban tartotta közgyűléseit. A gyűlésterem és a hivatal a nagyobb épületben, az alispán lakása pedig a mellette levő s napórával ellátott kisebb épületben volt.

Kultúra és gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községben több egyesület és társaskör volt: a magyar társaskör, polgári kaszinó, tornaegylet, önkéntes tűzoltóegylet, szerb olvasókör, ortodox szerb egyházi és világi dalárda (Sveti Sava egyesület), szerb nőegylet, nagyszentmiklósi vadásztársaság, Doina dalegylet és temetkezési egylet. A járási hivatalokon kívül, selyemtenyésztési felügyelőség, MÁV osztálymérnökség, ipartestület, az Aranka vidéki belvízvédelmi társulat központja. A hitelintézetek közül említést érdemel az Első Nagyszentmiklósi Takarékpénztár, a népbank, a kerületi gazdaköri takarékpénztár, az Arad-Csanádi Gazdasági Takarékpénztár fiókja és az Albina Takarék- és Hitelegylet fiókintézete.

Nagyszentmiklós egy régi térképen

A gyárak és iparvállalatok között jelentékenyebb a sörfőző- és malátagyár, a Körber testvérek bőrgyára, Jovanovics Kristóf bocskor- és papucsgyára, Prohászka Ede fiainak gőzmalma, Folye Gergely gőzmalma, Deutsch Lipót fiának olajgyára.

A mintaszerű Berta-kórház keletkezését elmondja a falába illesztett fölirat: „Alapítványi Berta közkórház. Nagyméltóságú nagyszentmiklósi gr. Nákó Kálmán neje, gr. Nákó Kálmánné Bobdai Gyertyánffy Berta emlékére 1883-ban alapította, Torontál vármegye törvényhatóságának áldozatkészségéből belgyógyászati osztállyal kibővült 1896/7-ben, újjá épült I. Ferenc József, Magyarország apostoli királya dicső uralkodása idejében, nagyméltóságú Csíkszentkirályi és Krasznahorkai gr. Andrássy Gyula m. kir. belügyminiszter nagylelkű támogatásával nagyméltóságú nagyszentmiklósi gr. Nákó Sándor kórháztulajdonos által, Kopeczek György budapesti műépítész tervei szerint 19081910 évben.”

A 21. században is ez a város közkórháza.

A Nákó kastély a központban emlékeztet az idő múlására. Ez ad otthont a művelődési háznak, és 1981 óta itt a városi múzeum, tehát a Bartók-terem is. A kastély egykori kincsei csak régi dokumentumokban szerepelnek. Nákó Berta egy festménye megtekinthető a római katolikus templomban. Nepomuki Szent Jánosnak a templomkertben álló szobrán 1757 olvasható. Az 1893-ban épült városházában kapott helyet 1966-ban az 1. sz. Általános Iskola. 52 pedagógus tanít az 1–8. osztályban a román és magyar, valamint az 1–4. osztályban a szerb tagozaton.

Fontos szerepet játszott a község életében az 1799-ben alapított földművesiskola a Babeș utca 100. sz. alatt. Ennek igazgatója volt 1863-tól haláláig a zeneszerző nagyapja, Bartók János (1816–1877), utána pedig az ő fia, a zeneszerző édesapja, id. Bartók Béla (1855–1889) szintén haláláig.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt születtek:

  • Révai Miklós (1750–1807), korának legnagyobb nyelvtudósa, az első magyar nyelvű lapnak, a Magyar Hírmondónak (1783) szerkesztője, 1802-től a pesti egyetem tanára, a nyelvtörténeti módszernek úttörője, a magyar helyesírás elméletének kidolgozója. Az ipszilonistákkal (a láttya-féle írásmód híveivel) szemben a jottisták (látja) forma hirdetője. Neki köszönhető a zs mai írásmódja is. Ő volt a Halotti beszéd első elemzője (1803).
  • Heim Péter (1834–1904) jogász, a magyar posta- és telefonhálózat kiépítője, akinek fiáról, Heim Pálról (1875–1929) van elnevezve a budapesti gyermekkórház.
  • Espersit János (1879–1931) neves makói ügyvéd, Juhász Gyula legjobb barátja, József Attila atyai pártfogója,
  • Bartók Béla (1881–1945) világhírű zeneszerző és zenetudós
  • Herman Lipót (1884-1972) festő, grafikus
  • Madarász Emil (1884–1962) festőművész
  • Fenyves Ferenc (1885–1935) költő a szabadkai Bácsmegyei Napló főszerkesztője;
  • Makai Ödön (1889–1937) ügyvéd, József Attila gyámja és sógora;
  • Nikodemusz Elli (1923–1989) műfordító; költő;
  • Sisak Ferenc (1946-) villamosmérnök, műszaki szakíró, egyetemi oktató
  • Gheorghe Funar (1949–) Kolozsvár volt polgármestere

Itt tevékenykedtek:

A nagyszentmiklósi aranykincs[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kiállított kincs (Bécs, Kunsthistorisches Museum)

1799-ben a város határában találták meg az avaroknak tulajdonított aranykincset, amely 2003-ban Budapesten is látható volt a Magyar Nemzeti Múzeumban. Jelenleg a bécsi Kunsthistorisches Museumban látható. Amint Kürti Béla, a Móra Ferenc Múzeum kutatója rámutatott, Székely Bertalan 1896-ban kiállított Vérszerződés című festményén is látható a lelet egy értékes darabja.

Mára egyértelműen tisztázódott, hogy a kincsnek nincs közvetlen köze sem a 9–10. századbeli bolgár és magyar kultúrához, sem más 8–10. századi eurázsiai nép ötvösművészetéhez. Önálló avar alkotás, amelynek képi ábrázolásaira természetesen hatással volt a korabeli más népek művészete is.

Az avarok 250 évig, 567 és 803 között Közép-Európa urai voltak.

A szarvasi késő avar kori hasáb alakú csont tűtartó négy oldalán, összesen 59 betűből álló rovásfelirat látható. Ez az írás lényegében azonos az 1799-ben talált nagyszentmiklósi kincs edényein megfigyelhető rovásírással.

A kincs, mint általában minden kincslelet, nem egy időpontban készült. Legidősebb darabjai az ivókürt, a talpas poharak, a sima falú poharak, a láncfonatmintás korsók a 7. század végi ötvösség termékei, a legfiatalabbak pedig, mint a pálcikaindával díszített felületű hasas pohárka és keresztjeles, görögbetűs török felirattal ellátott csatos tálka a 8. század legvégén készültek.

Az egyes tárgyak füleit nem az eredeti használói készítették, így került ezekre görög betűs felirat. A lapos szilke és a bikafejes ivócsészéknek a bizánci egyházi liturgiában lehetett rituális szerepük. Érdekes a népvándorlás-kori, rovásírásos, csalikorsónak nevezett ivókürt, amelyről bizonyosan tudják a kutatók, hogy 630-670 között készült.

A közelmúltban találtak Szarvas mellett, Magyarországon egy csont tűtartót, amelyen 57 olyan írásjel van, amelyek megegyeznek a nagyszentmiklósi kincs rovásírásával. (E felismerés óta a szakemberek ezt az írásmódot nagyszentmiklósi-szarvasi rovásírásnak nevezik.)

Lehetséges, hogy e tárgy készítői voltak a nagyszentmiklósi kincs alkotói is?

A történészek számára ismert tény, hogy a frankok 15 szekérrel vitték az avarok kincsét Aachenbe, Nagy Károly udvarába. Nem a mai értelemben vett szekérre kell gondolnunk, Priscos retor leírásából tudjuk, hogy ládás kocsik lehettek, amelyeket egymás után lehetett fogni.

Kürti Béla kutató véleménye szerint a kincs 23 edénye a 8. század végén valamilyen legmagasabb rangú avar méltóság tulajdona lehetett. Vagy a család, vagy a kincstárnoka menekítette, rejtette el a földbe a bolgár kán támadásakor.

A szakértők 21. századi álláspontja szerint a kincslelet tárgyai a 7.-8. század táján készülhettek. Fölismerhetők rajta az ázsiai művészet nagy központjainak, a közép-ázsiai, az avar, a szászánida, a bizánci és a dél-orosz művészetnek az elemei is. Az aranyedények közül több a legmagasabb ötvösművészeti színvonalat képviseli.

A nagyszentmiklósiak büszkék lehetnek a városuk közelében előkerült leletre, mivel a maga nemében páratlan régészeti és művészettörténeti együttes.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • László Gyula - Rácz István (1977): A nagyszentmiklósi kincs. Corvina Kiadó, Budapest
  • Bálint Csanád (2004): A nagyszentmiklósi kincs. Balassi Kiadó, Budapest
  • Kovács Tibor (főszerk.) (2002): A magyarok aranya. A nagyszentmiklósi kincs. Kiállításvezető. Magyar nemzeti Múzeum. Budapest

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népszámlálás[2] Népcsoportok
Év Lakosság román német magyar roma szerb szlovák Egyéb
1880 10 836 3 528 4 678 1219 - 1285 37 119
1900 12 639 4 179 5 197 1928 - 1238 28 69
1930 10 676 4 266 3 759 1236 191 800 14 410 (362 Zsidó)
1977 12 811 7 970 2 434 1395 132 607 14 259 (204 bolgár)
1992 13 083 9 609 770 1389 256 599 13 447 (407 bolgár)
2002[3] 12 914 9 917 411 1209 364 463 16 534 (468 bolgár)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyszentmiklós témájú médiaállományokat.