Bogáros
| Bogáros (Bulgăruș) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Község | Csatád |
| Rang | falu |
| Községközpont | Csatád |
| Irányítószám | 307241 |
| SIRUTA-kód | 157479 |
| Népesség | |
| Népesség | 1870 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 87 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 55′ 00″, k. h. 20° 49′ 13″Koordináták: é. sz. 45° 55′ 00″, k. h. 20° 49′ 13″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bogáros románul: Bulgăruș, település Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Csatád (Lenauheim), mellett fekvő település.
Története[szerkesztés]
Bogáros nevét 1462-ben p. Bogarus néven, mint pusztát említette először oklevél. 1493-ban ugyancsak Bogáros néven, praediumként, vagyis mezei gazdaságra használt pusztaként volt említve.
1494-ben II. Ulászló király a Temes vármegyéhez tartozó Bogáros pusztát, mely akkor királyi birtok volt, Nagylucsei Dóczi Imre horomi bán fiának Ferencnek adományozta, akinek nejével Forgách Margittal együtt még 1523-ban is a birtoka volt, majd fia Dóczi László örökölte, aki a fellelhető okiratok szerint 1548-ban még életben volt. 1562-ben kányaföldi Kerecsényi László, azelőtt szigetvári, akkoriban gyulai várkapitány birtokába került, aki csak 1566-ig volt Bogáros birtokosa, mert abban az évben török fogságba esett, és kivégezték.
Bogáros a török hódoltság alatt elpusztult, az 1717-es összeírásban sem fordult elő, az 1723-as Mercy-féle térképen és az 1761. évi bánsági hivatalos térképen pedig lakatlan pusztaként volt feltüntetve, 1754-től pedig e pusztát a bánáti kincstári bérlők társasága bírta bérben.
Az új helység 1769-ben települt. Mária Terézia királynő rendeletére Neumann temesvári tartományi igazgatósági tanácsos kétszáz házhelyet méretett ki e helység területén. Mária Terézia királynő felhívására 1768 tavaszán belgák, svábok, bambergiek, elszásziak, rajnavidéki németek érkeztek Temesvárra, kiket Neumann tanácsos szétosztott az újonnan települő községek között. 1769 őszén a falu építése már annyira előrehaladt, hogy a lakosság a falu közepén imaházat is emelt, és 1770-ben megnyitották az iskolát is. 1771-ben keletkezett a plebánia és 1773-ban felépült a templom is. A község határához tartozott a pakáczi puszta is, és 1819-ben Albertfalva nevű magyar telepes község keletkezett, amely 1825-ben ismét feloszlott, mert lakosai e helyen nem tudtak megélni.
1831-ben és 1836-ban nagy kolerajárvány pusztított itt, és az 1836-os járványkor 107-en haltak meg. Mikor 1848. április 24-én a kikindai és határőrvidéki szerbek a magyar kormány ellen fellázadtak, a vármegye Bogáros községet is fegyverbe szólította. Július 3-án 29 nemzetőr vonult Bogárosról a zichyfalvai táborba, augusztus 18-án a bogárosi nemzetőrök egy csapata Komlósra vonult. 1849. január 23-án a Bobics őrnagy vezérlete alatt állott honvédsereg vonult át a községen Arad felé. Ez év június 20-ától a községből naponként 20 ember vett részt a Temesvár alatti futóárkok ásásában, és a község 10 napon át naponként 4000 darab kenyeret szállított a várat ostromló magyar seregnek. Az 1849. augusztus 5-6.-i szőregi és óbesenyői csaták után, augusztus 7-én estefelé, magyar csapatok érkeztek Bogárosra; másnap augusztus 8-án, a csatádi ütközet után pedig a császáriak előhada.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Perjámosi járásához tartozott. 1910-ben 2640 lakosából 2462 német, 75 magyar, 45 román, 57 cigány volt. Ebből 2571 római katolikus, 29 görögkeleti ortodox volt.
Az első világháború után[szerkesztés]
1951-ben 295 bánáti sváb lakosát deportálták a Bărăganra.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Wilhelm Weber: The fate of the Germans in the Banat after the coup d'état on 23rd August 1944 up until the deportation to the Bărăgan Steppes (angol nyelven). Deportation to the Bărăgan 1951-1956. Donauschwaben Villages Helping Hands, 2006. [2011. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. augusztus 11.)
Források[szerkesztés]
- Reiszig Ede: Torontál vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
Temes megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||