Temesremete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Temesremete (Remetea Mare, Grossremete)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Temes
Rang községközpont
Beosztott falvak Temesjenő
Népesség
Népesség 1495 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 48
Község népessége 2302 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Temesremete  (Románia)
Temesremete
Temesremete
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 46′ 52″, k. h. 21° 22′ 33″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 52″, k. h. 21° 22′ 33″

Temesremete (románul: Remetea Mare) település Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Temesvártól északkeletre, Őszény, Bükkfalva és Győröd közt fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét 1333-ban Remete néven említették először az oklevelekben.

1476-ban Remethe, 1723-1725 között Remetea, 1808-ban Remete, 1913-ban Temesremete néven írták.

Remetét 1476-ban Dóczi László vette zálogba

Remete az 1723-1725. évi gróf Mercy-féle térképen is szerepel Remeta néven, majd az 1761. évi térképen két ilynevű pusztát is feltüntettek a mai Temesremete helyén.

1781-ben, amikor a délmagyarországi kincstári birtokokat elárverezték, Remetei Kőszeghy János, Egyed János és Mesterházy János vették meg. 1806-ban az egész nemesi birtok Losonczi Gyürky Istváné lett.

1838-ban Gyürky Pál, és örökösödés útján báró Ambrózy Lajos voltak birtokosai.

1910-ben 1391 lakosából 196 magyar, 95 német, 1094 román volt. Ebből 253 római katolikus, 20 görög katolikus, 1099 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Központi járásához tartozott.

Temesremete egy régi katonai térképen


A mai Temesremetétől nyugatra, a Béga északi partján a középkorban Sásvár városa feküdt, mely a török hódoltság alatt pusztult el.

Sásvár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Temesremete és Bükkfalva határában feküdt egykor Sásvár. Nevét már az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzék is említettete Sasuar néven, tehát már ekkor egyházas hely volt.

1429-ben az aradi káptalan határjáró oklevele ugyancsak említették az itteni utat.

1454-ben a települést Szentmiklósi Pongrácz Jakab V. László királytól kapta cserébe. Ekkor már mezőváros volt.

1471-ben Dóczi László és Guthi Országh Lőrincz egyezkedtek volt Mutnoki birtokukon. 1483-ban és 1503-ban a Sásvári Belmosevityek birtoka. 1492-ben egy oklevél már városnak nevezte.

A 16. század első éveiben a Sásvári Bradics-család bírtoka volt, 1529-ben, pedig Nagylaki Jaksics Márk volt birtokosa.

1530-ban Sásváry István, majd a Malomvízi Kendeffy család és Pásztohi Zsigmond voltak földesurai.

1545-ben Czrepovics Miklós és 1610-ben Kéméndi Várady János.

A Török hódoltság alatt elpusztult Sásvár neve az 1723-1725-ös katonai térképen Susavare néven van feltüntetve.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ambrózy kastély - Báró Ambrózy Lajos 1830 körül építtette. 1848-ban, a temesvári csata alatt, a kastély kórházul szolgált.
  • Görög-keleti templom - 1911-ben épült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)