Temesvár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 45° 45′ 35″, k. h. 21° 13′ 48″

Temesvár (Timişoara, Temeswar/Temeschwar/Temeschburg)
Timisoara - Piata Unirii, The Dome and votive figure.JPG
A Szent György Római Katolikus Székesegyház (Dóm) és a Szentháromság-szobor
Temesvár címere
Temesvár címere
Közigazgatás
Ország Románia Románia
Történelmi régió Bánság
Megye Temes
Rang municípium
Beosztott falvak
Polgármester Gheorghe Ciuhandu
Körzethívószám 0x56
Népesség
Népesség 312 400 fő (2008)[1] +/-
Magyar lakosság 24287
Népsűrűség 2600 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 89 m
Terület 130,5 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Temesvár (Románia)
Temesvár
Temesvár
é. sz. 45° 45′ 35″, k. h. 21° 13′ 48″
Temesvár weboldala
Európa szerte ismert ipari termék volt a temesvári gyufa. A Temesvári Első Kocsikenőcs és Gyufagyár levélpapírjának fejléce, 1889-ben.
Sokan büszkén tették termékeikre az egykori Temesvári Ipari Kiállítás kiérdemelt állami kitüntetésének ábráját, amelynek ez volt az eredeti rajza
Temesvár, Kossuth Lajos tér. 1914.
Temesvár, a Józsefvárosi pályaudvar. 1917.
a Iulius Mall
A betonlapokkal lefedett, eltorzított színházépület, a hajdani Ferencz József Színház
A Losonczy-tér (vagy Dóm-tér) és a szerb ortodox székesegyház
A Temesvári Szépművészeti Múzeum, az úgy nevezett Barokk Palota

Temesvár (németül Temeswar, románul Timişoara, horvátul Temišvar, a bánsági bolgárok nyelvén: Timišvár, szerbül: Темишвар). A város a mai Romániában, a Bánságban található, az egykori Temes vármegye és a mai Temes megye székhelye. Az Európai Unió 97. legnépesebb városa.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a Temes folyónévből ered, a középkorban ugyanis a Temes egyes ágai a mai város területén folytak át. Etimológiája a szláv Tamiš szón alapszik. A román Timişoara a magyar Temesvárból származik.

[szerkesztés] Története

Ősi idők óta lakott hely, a 2. században római erőd állt a helyén. Várát 1212-ben említik először castrum regium Themes néven. Temesvár Károly Róbert alatt királyi székhely lett, az uralkodó 1315-től 1323-ig itt tartotta udvarát. 1387-ben Garai Miklós macsói bán itt győzte le a lázadó déliek seregét. 1397-ben országgyűlés színhelye. Bonfini a 15. században szép épületekkel rendelkező mezővárosnak nevezte. Főispánja volt többek között Hunyadi János és Kinizsi Pál. 1443-ban földrengés sújtotta, vélhetően az Anjou-várpalota - hasonlóan a Nagyváradi Szent László Székesegyházhoz - súlyos károkat szenvedett. A vár helyreállítását, korszerűsítését Hunyadi János kezdeményezte. 1514. június 9-én a fellázadt parasztsereg ostrom alá vette a várat, de június 15-én Szapolyai János felmentette. Dózsa György ekkor esett fogságba, s ezt követően végezték ki. Megégetésének helyét a Segítő Boldogasszony szobra jelöli a Mária-téren. A török 1552. július 27-én heves ostrom után foglalta el. A település elestéről és Losonczy István hősi haláláról Tinódi Lantos Sebestyén emlékezett meg "A vég Temesvárban Losonczi István haláláról" című munkájában. A Félhold uralma alól 1716-ban szabadította fel Savoyai Jenő herceg. A 18. században a Temesi Bánság központja. 1732-ben ide költözött a csanádi püspök és káptalan. Római katolikus székesegyháza 1736 és 1773 között épült, és a csanádi püspökök temetkezőhelyévé vált. 1748-óta szerb ortodox püspöki székhely is. 1781-ben lett szabad királyi város. 1790. szeptember 1-jén szerb nemzeti kongresszust tartottak itt, hogy a magyarországi szerbeknek területi autonómiát követeljenek. 1849. augusztus 9-én falai alatt folyt a temesvári csata, amely a magyar honvédsereg teljes vereségével végződött. A várfalakat urbanizációs okokra hivatkozva 1907-ben kezdték bontani. Temesvár az ország azon városainak egyike, ahol megindult a tömegközlekedés, és forgalomba helyezték az omnibuszt. Ennél fontosabb, hogy 1884-ben Európában elsőként villanyárammal világították meg a főteret. A város 1941–ben kapott műszaki egyetemet, amely mára túlnőtte magát. Egyházi alapítású jogi, illetve bölcsészeti fakultással azonban már a 19. század derekán rendelkezett. A már nem létező katolikus szeminárium épületében működött intézménynek magyar, német és szerb anyanyelvű hallgatói voltak.

1918 és 1920 között a város francia megszállás alatt állt, 1920-ban a nagyhatalmak Romániához csatolták, és ezzel megpecsételték multikulturális jellegét.

1918-ban itt kiáltották ki az ún. Bánáti Köztársaságot.

1989-ben innen indult a kommunista rendszert megdöntő romániai forradalom.

Az 1906-ban felállított Mária-szobor szomszédságában áll az a református imaház, amelynél 1989. december 15-én összegyűltek a Tőkés Lászlót védő hívek, majd élő láncot alkotva megakadályozták a tiszteletes erőszakos kilakoltatást. Az egyre gyarapodó tömegből váltak ki a rendszer megdöntését követelő fegyvertelen forradalmárok, akik békés felvonulásra, tüntetésre szólították fel a lakosságot.

[szerkesztés] Népessége

Népességi adatok nemzetiségi eloszlásban a hozzátartozó településekkel együtt:

Összesen Román Magyar Német Szerb Roma (cigány) Zsidó Egyéb
1910-ben
74 003 7 593 28 645 32 963 3 490 1312
100% 10,26% 38,70% 44,54% 4,71% 1,77%
1930-ban
102 390 25 207 31 773 33 162 2 237 379 7 264 2 368
100% 24,61% 31,03% 32,38% 2,18% 0,37% 7,09% 2,31%
1956-ban
142 257 75 855 29 968 24 326 3 065 122 6 700 2 221
100% 53,32% 21,06% 17,10% 2,15% 0,08% 4,70% 1,56%
1977-ben
269 353 191 742 36 724 28 429 6 776 1 109 1 629 2 944
100% 71,18% 13,63% 10,55% 2,51% 0,41% 0,60% 1,09%
1992-ben
334 115 274 511 31 785 13 206 7 748 2 668 549 3 648
100% 82,16% 9,51% 3,65% 2,31% 0,79% 0,16% 1,09%
2002-ben
317 660 271 677 24 287 7 157 6 311 3 062 367 4 799
100% 85,52% 7,64% 2,25% 1,98% 0,96% 0,11% 1,51%

[szerkesztés] Gazdaság

A 18. században a Savoyai Jenő vezette sereg kiűzte a törököket a városból, így megnyílt a lehetősége annak, hogy Temesvár fontos gazdasági központtá váljon. Az osztrákok betelepítése, illetve az etnikai és vallási sokszínűség kedvezett a lendületes fejlődésének. A mesteremberek és a kereskedők céhekbe tömörültek, és megvetették az ipar alapjait.

A kereskedelemnek a Béga folyó szabályozása is kedvezett, hisz a megépített csatorna révén a városnak a vízen keresztül is kapcsolata létesült a fejlett nyugati világgal, civilizációval.

1857-ben megnyitják a Magyar Keleti Vasút Szeged és Temesvár közti sínpályáját, amelyből sajnos mára alig maradt néhány szakasz. Megjegyzendő, hogy a mai Románia területén itt, a Bánságban haladtak át az első nemzetközi vonatjáratok. Temesvár jelenleg is fontos vasúti csomópont, mind az áru-, mind az utasforgalom terén. A kommunizmus megsemmisítette a korábbi megvalósításokat, az iparosokat elüldözte, gyáraikat tönkretette. A gazdasági gyarapodás 1990 után vált ismét valósággá, ám a régi, neves ipari létesítmények nem kaptak elég támogatást, többségüket bezárták, lebontották vagy Bukarestbe költöztették. A légi közlekedés újraindult, bővült ás korszerűsödött. A város reptere jelenleg a második legforgalmasabb az országban.

[szerkesztés] Oktatás

A város 1941-ben kapott műszaki egyetemet (a felsőfokú, magyar nyelvű bölcsészeti képzés a katolikus püspökségnek köszönhetően már a 19. század derekán beindult a városban), amely a későbbiekben, de leginkább az 1989-es forradalom után egyébb felsőfokú intézetekkel, fakultásokkal, főiskolákkal bővült. Ma Románia egyik legnagyobb egyetemi városa, az oktatás színvonala azonban az elmúlt évtizedben, a hígulás következtében jelentősen visszaesett. A megyeszékhelyen egyébként akadémiai kutatóközpont is működik.

[szerkesztés] Kultúra

A városi szerb ortodox templomban működik egy kórus. A szerbek egy drámai tagozatot is fenntartanak Thália névvel. A Temesvári tamburások egyesülete gyakori résztvevője a helyi kulturális programoknak. A városban levő Szerb Gimnázium csoportja a Dositej Obranović Kulturális Egyesület. További két egyesület működik a városban: Mladost és a Zora Kulturális Egyesület.

1953 óta működik a Csiky Gergely Állami Magyar Színház.[2]

[szerkesztés] Látnivalók

  • a Római Katolikus Székesegyház (1736 és 1773 között épült barokk stílusban);
  • a három zsinagóga közül ma már egyik sem használható, építészetileg és kultúrtörténetileg azonban érdekes színfoltjai a városnak;
  • a település négy önálló múzeuma: a skanzennel azonos fedél alá költöztetett néprajzi, a Dóm-téri szépművészeti, illetve a Hunyadi-kastélyban berendezett, felújítás alatt álló történeti, régészeti s természettudományi közgyűjtemény; a felsoroltakat az 1989-es forradalom emlékháza egészíti ki;
  • a Segítő Boldogasszony szobra (ez a nemrég restaurált, de ortodox kegyhellyé alakított kompozíció jelöli a kisnemes Dózsa György kivégzésének a helyét);

[szerkesztés] Losonczy-tér (avagy Dóm-tér)

  • közepén a Szentháromság-szobor magasodik, ám egy ásványvizes kút is található itt, amit az elmúlt évtizedekben a városgazdáknak sikerült elrondítaniuk. A látnivalókban gazdag teret főként barokk épületek szegélyezik;
  • a Dóm-templom, vagyis a csanádi püspökség székesegyháza 1736 után épült barokk stílusban, alacsony tornyokkal, hogy a régi várrendszerben, a háborúk és ostromok idején ne állja útját az ágyúgolyóknak;
  • a Szerb Ortodox Székesegyház egyes források szerint (1734-ben épült, mások szerint később;
  • az igen cifra szerb püspöki palota;
  • a várost a török uralom alól felszabadító Savoyai Jenő herceg háza a térre merőleges utcák egyikében tekinthető meg;
  • a katolikus püspöki palota úgyszintén a térre merőleges utcák egyikében emelkedik, egyháztörténeti gyűjteménye előzetes bejelentkezés alapján nézhető meg;
  • az egykori Kormányszéki Palota, amelyben Ady Endre is írnokoskodott (ma az igazságszolgáltatás területi testületeinek, szerveinek székhelye);

[szerkesztés] Jenő-herceg-tér

  • a hajdani városháza;
  • az egykori ferences kolostor maradványa;
  • valamivel arrébb, a sétatér irányába a Hunyadi-kastély, amit Károly Róbert épített 1318-ban, Hunyadi János átalakított, majd az 1849–es ostrom rommá tett. 1851-ben renoválták. A benne székelő múzeumban 50 ezer tárgyat őriznek, zömmel a magyar időkből származót;
  • a korzó felé néz az évszázados városi kőszínház, ami ma már négy az egyben: magyar, német (ezen két intézmény a hajdani Vigadóba szorult) és román teátrum, illetve opera;

[szerkesztés] A korzó (vagy Lloyd-sor)

nevéhez illően ez egy, az osztrák-magyar kiegyezés után felhúzott impozáns bérházakkal és szocreál épülettömbökkel körülölelt sétány, ám az ünnepek előtt és alatt inkább vásártér;

  • az opera és a színház (egykoron Ferencz József Színház), amelynek (neobizánci stílusban megalkotott) eredeti homlokzatát hatalmas betonlapokkal takarták le és csúfították el a kommunizmus esztendeiben, hogy eltüntessék a korábbi "impérium" jeleit;
  • a román hatalomátvételre az 1946-ban felszentelt ortodox katedrális emlékezteti a járókelőket és látogatókat, anélkül azonban, hogy bármi köze lenne a jelennél dicsőbb múltat idéző helyhez, annak szellemiségéhez, ízlésvilágához;
  • Gyönyörű, műemlék jellegű ingatlanok sokasága vívja mindennapi harcát a megmaradásért a Józsefvárosban, az Erzsébetvárosban és a Gyárvárosban (vagyis a Majorokban); utóbbi egyébként a település legrégibb negyede. Kiemelkedő jelentőségű ebben a városrészben a Kossuth-térre vezető sétány, a Coronini-park és a sétány felőli szélén szerénykedő, rendkívüli művészi értékkel bíró, Fadrusz János szobrászművésznek tulajdonított Korpusz (amelynek épsége szintén veszélyeztetett, a Magyarország fennállásának ezredik évfordulóján emelt monumentális Milléniumi Római Katolikus Plébániatemplom, valamint maga a Kossuth-tér és környéke (beleértve Magyarország legrégibb sörgyárát).

[szerkesztés] Béga-csatorna

  • a Temesvárt kettészelő csatornát 1763 után Mercy gróf építette, aki összekötvén a folyót a nálánál mérgesebb Temessel, a vidék mocsarait is lecsapolta. A csatorna sokáig hajózható volt, ma viszont már nem az, noha rehabilitálásáért többen is felszólaltak már. A csendes Bégát hét híd szeli át, mindkét partján fűzfákkal övezett kellemes sétány tompítja a nagyváros zaját és szennyezett levegőjét.

[szerkesztés] Galéria

[szerkesztés] Testvérvárosok

[szerkesztés] Hírességek

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Temesvár témájú médiaállományokat.

[szerkesztés] Itt született

[szerkesztés] Itt hunyt el, itt nyugszik

[szerkesztés] Itt tevékenykedett

[szerkesztés] Források

  1. ^ INSSE (2008 július 10).
  2. ^ hamlet.ro: Múlt és jövő között. (Hozzáférés: 2009. november 12.)

[szerkesztés] Külső hivatkozások


A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Temesv%C3%A1r