Nagyszentpéter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyszentpéter (Sânpetru Mare)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Temes
Rang községközpont
Beosztott falvak Egres
Irányítószám 307308
Népesség
Népesség 2030 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 53
Község népessége 3145 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 108,53 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nagyszentpéter  (Románia)
Nagyszentpéter
Nagyszentpéter
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 02′ 42″, k. h. 20° 49′ 06″Koordináták: é. sz. 46° 02′ 42″, k. h. 20° 49′ 06″
Nagyszentpéter weboldala

Nagyszentpéter (románul: Sânpetru Mare, németül Grosssanktpeter, szerbül: Велики Семпетар) község Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Az első világháborúig Torontál vármegye Perjámosi járásához tartozott.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagycsanádtól délre, az Aranka-patak mellett fekvő település.

Nevének változásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1839-ben Rácz-Szent-Péter, 1863-ban Rácz-Szentpéter, 1873-ban Szerb-Szent-Péter, 1890-ben Szent-Péter és 1900-ban Szentpéter.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Borovsky Samu így ír a településről Torontál vármegye községei című munkájában: „…A középkorban is már Nagyszentpéter néven említik az oklevelek. Nevét Szent Péter tiszteletére szentelt templomától vette. E templom 1333-1335-ben már fennállott, de a falu ekkori birtokosát nem ismerjük.

1421-ben Zsigmond király Marczali Dósa csanádi püspöknek adományozta. 1434-ben Zsigmond király rendeletére Maczedóniai Péter fiát Miklóst az aradi káptalan beiktatta itteni örökös részének birtokába. Később a Maczedóniai Dancs családnak is volt benne része, melyet 1490 március 20-án Miklós 100 forintért elzálogosított Haraszti Ferencz szörényi bánnak. Ezt a részt azonban Maczedóniai család visszaszerezte.

A török hódoltság alatt a magyar jobbágyok elmenekültek, s helyükbe szerbek telepedtek; a temesvári defterdár az 1557-1558. években összesen 16 házat irt itt össze, melyeknek lakói mind szerbek voltak. 1561-ben Maczedóniai Péter volt a földesura, a ki 1564-ben Forgách Simonnak adta el. 1582-ben még 12 szerb lakosa volt, a kik juhtenyésztéssel foglalkoztak. 1618-ban Tövisi Vas Benedek volt a földesura, a ki Szentandrási György borosjenei alkapitányra bízta s neki a helység jövedelmeinek harmadát is átengedte. 1655-ben Lessenyei Nagy Ferencz, Milojkovics Miklós és Dienes György nyertek rá királyi adományt.

1690-ben az ippeki patriarchával bevándorolt néhány szerb család telepedett itt le. Ekkor kezdték a helységet Rácz-Szent-Péternek nevezni. 1717-ben mindössze 17 házból állott, de csakhamar gyarapodásnak indult, miután 1718-ban a szomszédos Figed falu lakosai is Szent-Péterre költöztek, de az új rendszerrel nem tudván megbarátkozni; 1722-től kezdve el-elszökdöstek. A következő évtizedekben a falut környező erdőségekben elszaporodtak a rablók. 1738-ban a pestisjárvány lépett fel a helységben. A népesség szaporítása végett a temesvári igazgatóság 1748 táján erdélyi románokat telepített ide, ezek azonban idővel szerbekké lettek.

1752-ben németek is jöttek ide, a kik 1796 táján a Perjámosról ide költözött 30 családdal megszaporodtak. 1779-ben a falut Torontál vármegyébe kebelezték. 1807-ben a gróf Szápáry család vásárolta meg a kincstártól. 1838-ban gróf Szápáry József és Antal volt a földesura. Gróf Szápáry Antal itteni birtokait fia Géza örökölte, kinek halála után fiára, Pálra szállottak. Tőle az aradi görögkeleti román egyház vette meg, a mely most parczellázás czéljából eladta. Kívüle még báró Lipthay Frigyesnek és Reitter Józsefnek van itt nagyobb birtokuk. A község 1333-1335-ben már egyházas hely volt. A görögkeleti szerbek temploma 1759-ben épült. 1865-ben kolerajárvány lépett fel a községben, 1877-ben pedig a Maros árja öntötte el.…”

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyszentpéter egy régi térképen

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]