Sassari

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sassari (Sassari)
Le palme (palificate) attorno al monumento.JPG
Piazza d'Italia
Sassari címere
Sassari címere
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Szardínia
Megye Sassari (SS)
Frazionék Bancali, Li Punti, La Landrigga, Caniga, Campanedda
Polgármester Gianfranco Ganau (Demokrata Párt)
Irányítószám 07100
Körzethívószám 079
Népesség
Teljes népesség 126 861 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 238,7 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 225 m
Terület 546,08 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sassari  (Olaszország)
Sassari
Sassari
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 44′, k. h. 8° 33′Koordináták: é. sz. 40° 44′, k. h. 8° 33′
Sassari weboldala

Sassari (olasz IPA kiejtés: [ˈsas.sa.ri], Loudspeaker.svg kiejtése, sassariul: Sassari, szárdul: Tàthari) város Olaszországban, Sassari megyében, Szardíniában, a sziget második legnépesebb települése kb. 130 000 lakossal (az agglomerációval együtt 300 000 lakossal). Jelentős képzőművészeti gyűjteménnyel rendelkezik.

Az idő folyamán a települést irányították a genovaiak, a pisaiak, az aragóniaiak, a katalánok, a spanyolok és az osztrákok, külön-külön építették Sassari történelmi és kulturális örökségét. Sassari gazdag művészeti, kulturális és történelmi szempontból is, valamint ismert palazzo-iról, neoklasszikus tereiről, például a Piazza d'Italia (Olaszország tér) és a Teatro Civico (Civil Színház).[2]

Szardínia második legfontosabb településeként (Cagliari után) Sassari jelentős kulturális, turisztikai, gazdasági és politikai szempontból is. A város gazdasága főleg turizmusból és vendéglátásból áll, részben fontosak még a tudományos kutatások, az építőipar, a gyógyszeripar és a kőolajkereskedés is.

Piazza d' Italia (Olaszország tér)
Piazza d' Italia (Olaszország tér)

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város Északnyugat-Szardíniában található, 225 méterrel a tengerszint felett, egy hatalmas karsztfennsíkon, amely lejtőként halad az Asinarai-öböl és a Nurra-síkság felé. A település körbe van véve egy zöld övvel, melyet több ezernyi hektár területű olívaültetvények alkotnak, melyek a 19. században felváltották a tölgyfákat és a macchiát.

A bőséges víz (400 forrás és artézi kút) buzdította az embereket a kertészetre az évszázadok folyamán.

Sassari az ötödik legnagyobb területű önkormányzat Olaszországban (546,08 km² területtel), a nyugaton gyéren lakott Nurra-síkság foglalja el a város legnagyobb részét, míg a 275 000 lakosból álló agglomerációs terület a délkeleti részen található.

Sassari panorámája nyugat felől.
Sassari panorámája nyugat felől.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őstörténet és az ókor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a város a korai középkorban alakult ki, ahol a régió emelkedett, a neolitikum és az ókor folyamán lakott volt a nuraghek, a föníciaiak és a rómaiak által is.

Számos régészeti lelőhely található a városon belül vagy környékén, mint Monte D'Accoddi lépcsős piramisa, valamint számos Nuraghe és Domus de Janas („A tündérek háza”), egy római vízvezeték romja vagy egy római villarom, amelyet a Szent Miklós-katedrális alatt fedeztek fel, vagy egy ókori út töredéke két római gyarmatot, Turrys Lybissonist és Caralist kötötte össze.

A város határain belül is találtak fosszíliákat, egy 8,5 millió éves Oreopithecus bambolii, egy őskori antropomorf főemlős került napvilágra a helyszínen.

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A várost 9-10. században alapították Turris Lybisonis (jelenleg Porto Torres) ókori római római kikötőváros lakói, akik a szárazföldön kerestek menedéket, hogy megszabaduljanak a szaracén támadásoktól a tenger felől.

A Sassari Köztársaság középkori törvényei szárd nyelven.

Sassari több önálló község egyesüléséből alakult ki, mint például Pietro di Silki, San Giacomo di Taniga, és San Giovanni di Bosove. A legrégebbi említés egy 1113-as dokumentumból való, egy Tathari nevű községből, amely a Szent Péter-kolostor archívumában található meg Silki-ben. A települést 1116-ban kifosztották a genovaiak. A bevándorlás folytatódott, a kora 13. században Giudicato di Torres legnépesebb települése volt, és utolsó fővárosa. Az utolsó bíró meggyilkolása után (1274), Sassari megkapta a Pisai Köztársaság félig független státuszát.

1284-ben a melorai csatában a pisaiak megsemissültek a genovaiak flottája által, így a város megkapta szabadságát, így ez lett az első és csak szabad commune Szardíniában, saját szabályokkal. Szövetkeztek a genovaiakkal, akik megkérték őket, hogy vonhassák meg az irányítást a pisaiaktól. Az 1316-os törvényeikben figyelemre méltóak a büntetések enyhítése, ha összehasonlítjuk őket a középkor büntető jogszabályaival.

1323-tól engedtek az aragóniaiaknak, melynek értelmében megmaradnak a következő évszázadokban, de még háromszor fellázadtak Sassari ellen. A megmozdulások megszűntek, amikor V. Alfonz aragóniai király támogatta Sassarit mint Città Regia (királyi város) és melyben a király közvetlenül uralkodik és mentesíti a települést minden feudális adózástól. Hódítási kísérletei Genova felett nem sikerültek. 1391-ben a települést meghódította Brancaleone Doria és V. Marianus arboreai bíró Giudicato di Arboreaból, amely fővárossá vált, de 1420-ban az aragóniaiak keze közé esett, amelyet helyettesítettek a spaniárdok 1479-ben.

Reneszánsz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent Miklós-katedrális

1527-ben a franciák kifosztották a várost. A katalánok és a spanyolok uralma alatt a település katalánul Sàsser-ként és spanyolul Saçer-ként volt ismert.

Váltogatták egymást a válság évei, a gazdasági kizsákmányolás közreműködésével, csökkent a forgalom tengeri kereskedelem körében, amelyek a nem biztonságos szaracén kalózok napi betöréseihez vezettek. Az uralkodóik korrupciója miatt 1528-ban és 1652-ben két nagy csapás érte a kulturális és gazdasági jólétet. 1562-ben a jezsuiták megalapították a városban az első szicíliai egyetemet, ugyanebben az évben vezették a nyomtatási rendszert, és a reneszánsz humanizmus mozgalmának terjedését. Számos manierista művész és flamand iskola működött a városban.

Modern történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az osztrák uralmat (1708–1717) a piemonti irányítás követte (1720–1861), amely után a város az újonnan létrehozott Olasz Királyság részévé vált. 1795. december 28-án antifeudális felkelés tört ki a városban egy szardíniai politikus és hazafi, Giovanni Maria Angioy vezetésével, aki ellen a Savoy-ház is harcolt. A csapatok elfoglalták a várost.

Giovanni Maria Angioy, a Savoy-ellenes felkelő belép a városba (1795)

A 18. század végén az egyetemet helyreállították. 1836-ban, hat évszázad után a középkori falakat részben lebontották, hogy a település terjeszkedhessen. Az új városi terveket megvalósították, a rendszer új fővárosának (Torino) modellje alapján, geometrikus utcákkal és terekkel. Sassari fontos ipari központtá vált, a 19. században a második legfontosabb olasz várossá vált bőrelőállítás szempontjából, és 1848-ban a sassari vállalkozó, Giovanni Antonio Sanna irányítása alá vette Montevecchio bányáját, így a Királyság harmadik leggazdagabb emberévé vált. Az első vasutat 1872-ben nyitották meg.

1877-ben a régi aragóniai kastélyt lerombolták, és helyére a „Caserma La Marmora”-t építették, amely a „Brigata Sassari” főhadiszállásává vált. 1915-ben alapítoták, és ez az első és máig egyetlen olasz katonai egység, amely kizárólag szardíniai katonákból áll.

A 19. század végén új városi fejlesztéseket hajtottak végre a Cappuccini-dombon, valamint a város déli oldalán, amelyek az eklektika, a szecesszió és az art déco építészeti stílusait tükrözték, amelyek egy mozgalom felé vezettek, amely létrehozott egy hibrid kísérletezést a helyi építészeti stílusokból, melynek neve Sassari Szabadság.

A fasiszta diktatúra folyamán a város átlépte az ötvenezer lakosú határt, emiatt új lakónegyedek épültek, amelyek közül a legfontosabb a Monte Rosello és a Porcellana, a racionalista építészet tipikus példái. A La Nuova Sardegna napilap rombolónak minősült, ezért bezárt.

A második világháború ideje alatt a három szövetséges kísérlete a város lebombázására meghiúsult: csak a vasútállomás sérült meg, de az is csak egy baleset miatt.

Napjainkban Sassari Észak-Szardínia legfontosabb kulturális, adminisztratív és történelmi központja.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sassari Egyetem épülete

A város saját egyetemmel rendelkezik (Sassari Egyetem), amely a legrégebbi Szardíniában (a jezsuiták alapították 1562 és 1627 között), hírneves intézmény, főképpen a joggyakorlati tudományok, az állatorvosi ismeretek, az orvostudomány és a mezőgazdasági ismeretek terén. Könyvtára számos régi dokumentumot tartalmaz, köztük a Condaghes, Szardínia első jogi kódexei, és a szárd nyelv első írásos emlékei (11. század), valamint a Carta de Logu (IV. Mariano arboreai bíró által az alkotmánynál kibocsátott, és később lánya, Eleanor arboreai bíró (Giudichessa) által a 14. században frissített jogi kódex).

A Sassari Egyetem a első helyen áll a legjobb olasz „középfokú” egyetemek listáján, a Censis Research Institute 2009-es felmérése alapján.

Nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sassari nyelv összehasonlítása a korzikai dialektusokkal

A sassari dialektusrendszer (Sassaresu vagy Turritanu) nem hasonlít nagyon a szárd nyelvhez, a legközelebbi rokona a korzikai nyelv, de ebben a témában mély viták történtek. Ez a más nyelvek keverékén alapul, név szerint a korzikai, pisai és genovai (a Giudicati idejében a pisai és genovai tengeri köztársaságokkal folytatott hosszú középkori kapcsolatok miatt), a spanyol és a katalán is. Az erős logudorese hatás miatt érzékelhető a fonetika, a mondattan és a szókincs változása. A sassari nyelvet a városban és környékén beszélik, mintegy 120 000 fő a 175 000 emberből teljes népességből, nagy beszélői közösségek vannak jelen még Stintinoban, Sorsoban és Porto Torresben; átmenete galluri nyelvhez hasonlít, mely castellanesi dialektusokként ismert, és Castelsardo, Tergu és Sedini környékén hallhatjuk.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katalán-gótikus stílusú Re Enzo háza a város középkori részében
  • Monte d'Accoddi régészeti hely: egyedülálló őskori emlék a lépcsős piramisok építésénél.
  • A pisai várfal, a 13. században vette körül a várost 36 toronnyal (napjainkban a tornyokból már csak hat maradt fenn) és a Castello di Sassari néven ismert aragóniai kastély, 1877-ben lebontották, majd néhány szobát, a pincét és a torony egy részét újra felfedezték 2008-ban.
  • A silki Szent Péter-templom, a 12. században építették, a 17. században renoválták. Itt találtak középkóri kódexeket is Condaghe di san Pietro néven Silkiben.
  • A „Corso Vittorio Emanuele” a középkori város fő utcája, körülvéve különböző korú érdekes épületekkel, amelyek a katalán-gótikus stílus tipikus példái (mint az ún. Re Enzo háza, a Sant' Andrea barokk templom, amelyet a korzikai közösségek építtek, a neoklasszikus „Civil Színház”, vagy a „Quesada palotája”).
  • A bari Szent Miklós-katedrális, a 13. században építették katalán-gótikus stílusban 1480-tól, egy emlékmű a Duca di Moriana belsejében. Az 1650–1723-as barokk spanyol gyarmati helyreállításokhoz tartozó homlokzat egy négyszögű oszlopcsarnokkal rendelkezik, melynek három fülkéjébe szentek szobrait tartják. A harangtorony román stílusú.
  • A Santa Maria di Bètlem-templom és kolostor a 13. és a 19. század között épült. Az eredeti homlokzat és a kolostor egyes részei lombard román stílusban épültek, néhány kápolna nemzetközi gótikus stílusban, míg az épület többi része a nagy kupolával újraépült barokk stílusban és neoklasszikus stílusban, Antonio Cano szardíniai építész által 1829 és 1834 között.
  • A Legáldottabb Szentháromság-templom egy ismeretlen művész által festett szép képekkel rendelkezik a quattrocento korából.
  • A Palazzo D'Usini a polgári építészet legfontosabb példája a reneszánsz korból Szardínián (jelenleg a Publikus Könyvtár működik benne, ezért nyitott a látogatók előtt).
  • A Rosello-kút 1606-ban épült egy német mester által. Két négyzet alakú részből áll, melyek tetején két összeillő íven található Szent Gavino szobra.
  • Az Egyetemi Palota a 17. és a 20. század között épült, korábban jezsuita iskola működött az épületben.
  • A Hercegi Palota (jelenleg Városháza, 1775-1806) Asinara hercege számára volt építve a 18. században.
  • A Piazza d'Italia (19. század) Sassari főtere. Érdekes épületekkel van körülvéve, mint a neogótikus „Palazzo Giordano” vagy a neoklasszikus Sassari Megyei Palota, ahol a Savoy-ház régi királyi lakosztályai voltak megtalálhatóak.

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti Archeológiai és Néprajzi "G.A. Sanna" Múzeum
  • Nemzeti Archeológiai és Néprajzi „G.A. Sanna” Múzeum
  • Nemzeti „Mus'A” Pinacoteca
  • A „Brigata Sassari” Történelmi Múzeuma
  • A Tudomány és Technika Múzeuma (a múzeumban a következő gyűjtemények találhatóak meg: ásványtani, botanikai, entomológiai, zoológiai és anatómiaiLuigi Rolando” gyűjtemény
  • Francesco Bande” Néprajzi Múzeum
  • Masedu” Kortárs Művészeti Múzeum
  • A Katedrális Múzeuma és Kincstára
  • Sassari Történelmi Múzeuma
  • A Sassari Egyházkerület Múzeuma
  • Candelieri Múzeum
  • Mario Sironi művészeti gyűjteménye
  • Giuseppe Biasi” Művészeti Galéria
  • A Szardíniai Kézimunka EXPO "I.S.O.L.A." Pavilonja

Fesztiválok és hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Faradda di li candareri
  • A Cavalcata Sarda (Szardíniai Kavalkád): a legfőbb laikus esemény Szardíniában, május utolsó vasárnapján több ezer ember látogat ide Szardínia minden részéről a sassari parádéra a városon át az, több száz ember öltözik saját helyi népi ruhájába, jó példák itt a szardíniai lovak is.
  • A Faradda di li candareri (Gyergyatartók): egy áhitatos körmenet, amely során a városi céhek tagjai hatalmas, fából készült gyertyákat hordoznak a városközponttól a Santa Maria di Bètlem-templomhoz, a pestis 1582-es véget érésének emlékére, de az ünnepség valószínűleg pisai kulturális hagyomány, amelyet átvettek a helyiek is, és valószínűleg már a 13. század második felében is voltak ehhez hasonló körmenetek a szigeten.
  • A Szardínia Filmfesztivál 2006-ban volt alapítva, 500 film (rövidfilmek, animációs filmek és dokumentumfilmek) szerepeltetésével. 2009-ben a legnépszerűbb filmfesztivállá vált Szardíniában.

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városban népszerű a borászat, a fehér- és a vörösbor is elterjedt.[3]

A városra jellemző ételek a különböző csigafajták (helyi nevükön „ciogga”), valamint a szardíniai specialitás, a favata, melynek alapanyagai a káposzta, lóbab és a kolbász. Helyi étel még a „ziminu”-nak nevezett sült hús is.[3][4]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok híres ember született itt, köztük korábbi olasz elnökök, mint Antonio Segni, Francesco Cossiga, de itt született Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt titkára is.

Sassari a szülővárosa még Domenico Alberto Azuni közgazdaságtani jogásznak is.

A városhoz köthető személyiségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelmi személyiségek

Kortárs személyiségek

Demográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népességváltozás
Év Népesség Vált. (%)  
1861 25 594 —    
1871 32 315 +26,3%
1881 34 540 +6,9%
1901 37 746 +9,3%
1911 43 028 +14,0%
1921 43 792 +1,8%
1931 51 283 +17,1%
1936 54 926 +7,1%
1951 69 571 +26,7%
1961 89 311 +28,4%
1971 106 261 +19,0%
1981 118 631 +11,6%
1991 122 339 +3,1%
2001 120 729 −1,3%
2009 (becslés) 130 306 +7,9%
Forrás: ISTAT 2001

2007-ben a város 128 611 lakossal rendelkezett, amelyből 61 944 férfi és 66 667 nő volt. Sassari népessége 9 519 fővel emelkedett az elmúlt 7 évben (2001 és 2008 között).

  • Születési ráta: 8,2 születés/1000 fő
  • Termékenységi ráta: 1,15 születés/1000 fő
  • Halálozási ráta: 7,9 halálozás/1000 fő

Népességváltozási diagram az évek folyamán:

Migráció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város lakossága jelentős mértékben növekedett az utolsó évtizedekben, többek között a bevándorlásnak köszönhetően, több ezer szardíniai vándorol be a városba a sziget különböző régióiból. 2008-ban a népesség 98,4%-a olasz volt, a további 1978 fő bevándorolt.

Fő külföldi nemzetiségek a városban:[5]

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az asinarai herceg palotája (Városháza)

Sassari Önkormányzati Tanácsát a baloldali többség vezeti, amelyet 2005. május 25-én választottak meg. A polgármester Gianfranco Ganau, aki a Demokrata Párt tagja.

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sassari Önkormnányzat hat Circoscrizione-ra (adminisztratív körzetekre) van felosztva.

Circoscrizioni Népesség Bennfoglalt negyedek
1° Circoscrizione 21 070 Történelmi központ, Bancali, Caniga, La Landrigga
2° Circoscrizione 30 822 Latte dolce, Li Punti, San Giovanni, Ottava, Sant'Orsola
3° Circoscrizione 46 247 Monte Rosello, Cappuccini, Luna e Sole, Lu Fangazzu
4° Circoscrizione 27 966 Carbonazzi, San Giuseppe, Porcellana, Rizzeddu
5° Circoscrizione 1 816 Tottubella, La Corte, Campanedda
6° Circoscrizione 1 284 Argentiera, Biancareddu, La Pedraia, Baratz, Canaglia, Palmadula, Villa Assunta

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város gazdasága főként a szolgáltatásokra fókuszált és alkalmazott tercier. Ez az elve Közép- és Észak-Szardínia adminisztratív központjának. A fő szardíniai bankoknak (Banco di Sardegna és Banca di Sassari) irodájuk és képviseletük van a városban.

Számos kutatási központ található a városban, például az egyetem, a Regionális Időjárás-szolgáltatási Központ (Meteo Sar.), a Regionális Környezetvédelmi Ügynökség (ARPA), a Szardíniai Zooprophylaxis Intézet, a Nemzeti Kutatási Központ (CNR) laboratóriumai, mint a Biometeorológiai Intézet (IBIMET), a Biomolekuláris Kémiai Intézet (ICB), az Ökoszisztéma-tudományok Intézete (ISE), vagy az Élelmiszer-termelési Intézet (ISPA), az Állattermelési Rendszer Intézete a Mediterrán Társadalomban (ISPAAM).

A gyártási rendszer az építész-, gyógyszer-, élelmiszer- és nyomdaiparon alapul, de még petrolkémiai- és olajfinomítók is találhatók Porto Torresen.

A turizmus főképpen a tengerpartra összpontosul. Platamona, Porto Ferro és Argentiera a legfontosabb tengeri üdülőhelyek az önkormányzatban.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legközelebbi repülőtér a Fertilia nemzetközi repülőtér, amely 25 kilométerre található a várostól.

A legközelebbi tengeri kikötő Porto Torresben található, 16 kilométerre Sassaritól.

A Városi és Elővárosi Tömegközlekedés az Azienda Trasporti Pubblici (ATP) 23 autóbuszvonala és a Ferrovie della Sardegna (FdS) tranzit vasúttársasága által működik.

A városban két vasúttársaság köti össze síneken a várost a sziget többi részével:

A város kapcsolódik Porto Torreshez és Cagliarihoz a SS131 autópályán Algheroig, a SS291-es autópályáig. Nagy kapacitású közlekedési utak csatlakoztatják Sassarit Tempio Pausaniaval (SS672) és Olbiaval (SS199).

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konzulátusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sassari a következő településekkel kötött testvérvárosi kapcsolatot:

A város déli része
A város déli része

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sassari témájú médiaállományokat.

(nem teljes)

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sassari című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Sassari a közkincs forrású 1913-as Catholic Encyclopedia-ban.
  1. http://www.demo.istat.it/bilmens2013gen/index02.html
  2. Neoclassical (angol nyelven). Sardegna Turismo. (Hozzáférés: 2010. január 24.)
  3. ^ a b Sassari Travel Guide (angol nyelven). world66.com. (Hozzáférés: 2010. november 19.)
  4. Dining Sassari (angol nyelven). Sardegna - italiaguida.it. (Hozzáférés: 2010. november 19.)
  5. Cittadini Stranieri. Bilancio demografico anno 2006 e popolazione residente al 31 dicembre - Tutti i paesi di cittadinanza. Comune: Sassari (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2008. július 7.)