Viterbo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Viterbo város Közép-Olaszországban, Rómától 60 km-re északra, az Umbriai dombságban, a Bolsenai- és a Vico-tó között.

Viterbo
PalPapiViterbo.JPG
A pápai palota Viterbóban a San Francesco székesegyház harangtornyával
Viterbo címere
Viterbo címere
Viterbo zászlaja
Viterbo zászlaja
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Lazio
Megye Viterbo (VT)
Frazionék Bagnaia, Castel d'Asso, Fastello, Grotte Santo Stefano, La Quercia, Montecalvello, Monterazzano, Roccalvecce, Sant'Angelo di Roccalvecce, San Martino al Cimino, Tobia, Vallebona
Népesség
Teljes népesség 65 202 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 326 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Viterbo  (Olaszország)
Viterbo
Viterbo
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 42° 25′ 07″, k. h. 12° 06′ 15″Koordináták: é. sz. 42° 25′ 07″, k. h. 12° 06′ 15″
Viterbo weboldala


Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az etruszk és a korai római időszakban jelentéktelen település volt (Vicus Elbii). Augustus idején első aranykorát élte. A 8. században Kis Pippin ajándékaként a pápasághoz került. A 11. század végétől szabad város. Virágzását jól jellemzi, hogy a 12. században több lakója volt, mint Rómának. 1192-től püspöki, 1257-81 között pápai székhely. Itt választották meg IV. Orbán, V. Hadrián, XXI. János és III. Miklós pápát. 1396-ban ismét a pápai állam része.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A környező mezőgazdasági vidék terményei (gabona, gyümölcs- és zöldségfélék, oliva, szőlő) feldolgozásának és kereskedelmének központja. Élelmiszer-, kerámia-, papír- és elektrotechnikai iparral rendelkezik. A szolgáltatások közül a bankok, a közlekedés és a közhivatalok a legjelentősebb foglalkoztatók.


Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Római katolikus püspöki székhely. Városi és Történeti múzeummal, egyetemmel rendelkezik.


Műemlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műemlékei döntően a középkori falakkal, kapukkal övezett óváros területén találhatók.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Nagylexikon, 18. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2004. 523. o. ISBN 963-9257-19-2