Tarquinia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A településen világörökségi helyszín található 
Tarquinia
Tar0318.jpg
Tarquinia címere
Tarquinia címere
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Lazio
Megye Viterbo (VT)
Polgármester Mauro Mazzola
Irányítószám 01016
Körzethívószám 0766
Népesség
Teljes népesség 16 245 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 54,25 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság +132 m
Terület 279,50 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tarquinia  (Olaszország)
Tarquinia
Tarquinia
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 42° 14′ 57″, k. h. 11° 45′ 22″Koordináták: é. sz. 42° 14′ 57″, k. h. 11° 45′ 22″
Tarquinia weboldala

Tarquinia olaszországi város, Lazio tartományban. Lakosai száma 16 577 fő (2010. január 1.), területe 279,5 négyzetkilométer.

A mai város a hajdan virágzó etruszk városállam Tarquinii romjaira épült. Az ősi Tarquinii Etruria legrégebbi települése volt, nevét a hős Tarchonról – a 12 önálló etruszk város szövetségének megteremtőjétől – kapta. A város mellett a Tarchino halmon feltárt nekropolisz és a közelben fekvő Cerveteri hatalmas temetővárosai 2004 óta az UNESCO kulturális Világörökségének részei.[2]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város Viterbo megyében, a Marta folyó bal partján 132 méteres tengerszint feletti magasságon elhelyezkedő dombon terül el, Rómától 70 kilométerre északnyugatra, a Tirrén-tenger partján.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egykori Tarchna története a vaskori Villanova-kultúra idejéig, az i. e. 9. századig nyúlik vissza. A települést az etruszkok alapították.[3] akik kezdetben a mai Toszkána terüleréről indulva hódították meg a Latium középső vidékét.

A város névadója Tarchon legendás etruszk hős volt, aki a 12 önálló városállamot (ion mintára) szövetségbe fogta, ezt nevezzük Dodecapolisnak. Tarchna, akárcsak Caere, a kereskedelemből, bányászatból és fejlett kézműiparából merítette gazdagságát, ám vallási és politikai befolyása nagyobb volt a szövetség többi városáénál. Fontosságát példázza, hogy a monda szerint innen származik Tagest, a disciplina Etrusca, az etruszk vallás legfontosabb ágának – haruspicium, avagy béljóslás – megalapítója, valamint az hogy a város névadó hősének leszármazottai voltak az ókori Róma (etruszk nevén Ruma) első királyai is: Tarquinius Priscus és Tarquinius Superbus.[4] Tarquinius Superbust i. e. 510-ben a Köztársaság megalapításakor űzték el a rómaiak. A Tarquiniusok uralkodóházának visszaszerzése érdekében kezdett háborúba Tarchna (Tarquinii) és Vei (Veii), majd egész Etruria, ám a hadiszerencse nem pártolta őket. „ …i. e. 505-ben a küméi Arisztodémosz verte szét délen az etruszkok seregét. Néhány évtizeddel később, i. e. 474-ben a szürakuszai Hierón tengeri győzelmet aratott az etruszkok felett a küméi partoknál, és ettől kezdve a szürakuszaiak megakadályozták, hogy az etruszkok tényleges hatalmat gyakoroljanak tengeri birodalmuk, Korzika és Elba felett. Róma és Veü ádáz háborúskodása i. e. 480-ban vette kezdetét, és egészen i. e. 396-ig elhúzódott; néhány évvel később már a gallok pusztították a vidékének etruszk településeit.” [5] I. e. 359358, majd i. e. 353 és i. e. 351-ben a Róma és Tarchna között kiújúlt határháborúk ismét Róma győzelmével zárultak – 351-ben Tarchna 40 évre békét kért, amit i. e. 308-ban újabb 40 évre kiterjesztett, – s a város behódolt Rómának. Az elkövetkező századokban a további nagy etruszk városok: Cisra (Caere), Velch (Vulci), Vei is fokozatosan Róma hatalma alá kerültek, majd Sulla i. e. 82-ben végleg leigázta az etruszkokat.

Az egykori Tarquinii helyén, attól valamivel északabbra új római város épült Civita néven. A város az 5. században püspöki székhellyé lett, amelyet a 8. században szaracénok dúltak és égettek fel. Ezek után a várost nem építették újjá. Lakói a közeli Cornetóban telepedtek le. Corneto a középkortól – Genova, Pisa és Velence mintájára – mint független, önálló városállam működött, majd a 14. században, elveszítve önállóságát, pápai befolyás alá került.

Az 1872 utáni források Corneto Tarquinia néven említik a várost, amely végül 1934-ben, az olasz fasizmus idején, a hazafias hagyományok újraélesztését célzó kampány során vette fel a Tarquinia nevet.

Tarquinia nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tarquinia éjszakai látképe a Priori Palotával
A Vitelleschi Palota, amely a Tarquiniai Nemzeti Múzeumnak ad otthont
Freskórészlet az etruszk Leopárdos sírból
Szárnyas lovak, Tarquiniai Nemzeti Múzeum
  • Monterozzi-Nekropolisz – a Világörökséghez tartozó ősi etruszk temetőváros: több mint 6000 halomsír, és a bennük látható csodálatos falfestmények
  • A város melletti Tarchino halmon feltárt i. e. 4., valamint az i. e. 6. századi etruszk városfal faragott kőtömbökből épített (5 km, illetve egy 8 kilométer hosszú) szakaszai
  • A „Királyné Oltára” elnevezésű – i. e. 4. századi etruszk – nagytemplom maradványai
  • az Óváros és annak középkori tornyai
  • Santa Maria di Castello templom (1121-1208) – a bejárata fölé emelkedő bájos, apró harangtoronnyal,
  • az arab és bizánci építészeti hatást tükröző San Giacomo és Santissima Annunziata templomok – 12. század
  • a város elegáns rózsaablakokkal díszített 13. századi templomai: San Francesco, San Antonio és San Pancrazio templomok
  • Torri Palota – Palazzo dei Torri – 13. század
  • a román stílusú, 13. század eleji Városháza – Palazzo dei Priori –, kiemelten a nagy gyűlésterem Sebastian Matta óriási festményeivel
  • Szentlélek Kórház – Hospital Santo Spirito – 15. század
  • A reneszánsz Vitelleschi Palota (épült 1431-1485) benne a
  • Nemzeti Múzeum – Museo Nazionale Tarquinese – gazdag etruszk leletanyaga és
  • a Dóm, a város impozáns román-gótikus stílusú katedrálisa, amelyet az 1643-as tűzvész után 1656-ben építettek újjá – különösen szép az eredeti templomból épen maradt kórus és Antonio del Massaro freskói 1509-ből

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol és német nyelvű Wikipédia azonos című szócikkei, továbbá:

  • Olaszország - Cerveteri és Tarquinia etruszk temetővárosai; Múlt-kor történelmi portál [2] (magyar)
  • A Pallas nagy lexikona (magyar)
  • Döbler, Hannsferdinand: Magie, Mythos, Religion; Kultur- und Sittengeschichte der Welt, Bd. 9., München – Gütersloh , Wien, 1972 (német)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tarquinia témájú médiaállományokat.