Elba (sziget)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elba
Aerial view of Elba 1.jpg
Elba (légifelvétel)
Közigazgatás
Ország Olaszország
Régió Toszkána
Megye Livorno
Székhely Portoferraio
Legnagyobb település Portoferraio
Népesség
Teljes népesség 31 059 fő (2007) +/-
Népsűrűség 138 fő/km²
Portoferraio népessége ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Fekvése Tirrén-tenger
Szigetcsoport Toszkánai-szigetek
Nagyobb szigetek 1
Terület 223,5 km²
Legmagasabb pont Monte Capanne (1019 m)
Elhelyezkedése
Elba  (Olaszország)
Elba
Elba
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 42° 45′ 43″, k. h. 10° 14′ 27″Koordináták: é. sz. 42° 45′ 43″, k. h. 10° 14′ 27″
Elba (műholdfelvétel)

Az Elba (latinul Ilva) az Olaszországhoz tartozó Toszkán-szigetek közül a legnagyobb.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Appennini-félszigettől nyugati irányba, közelítőleg K-Ny irányban fekvő sziget, melyet a 12,5 km szélességű Piombino-tengerszoros választ el a szárazföldtől. Partvonala 147 km hosszú, területe: 223,5 km². Lakosainak száma meghaladja a 30 000 főt. Közigazgatási központja Portoferraio. Nyolc közigazgatási egységre van felosztva.

Földtani felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felszínét egy kelet-nyugati irányú hegylánc uralja, mely ókori palákból és szerpentin kőzetből áll, de nyugati része harmadkori gránit. A hegylánc legmagasabb csúcsa az 1019 méter magas Monte Capanne. A sziget partjai meredeken futnak le a Tirrén-tengerre.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már az etruszkok lakták és egy vasérc bányát műveltek a szigeten, melyben a termelést csak 1982-ben szüntették meg és a bányát bezárták. A 11. században Pisa birtokában volt. 1290-ben elvették a genovaiak, később egy spanyol Sora herceg hűbéri tulajdona lett. A sziget egy kis északi területe ekkor a Medici-család birtoka, akik a 16. században a toszkánai Szent István Lovagrendnek adományozták. 1736-ban a Nápolyi Királyság vette birtokba, míg 1801-ben Bonaparte Napóleon foglalta el, aki feloszlatta a lovagrendet.

1814-ben Napóleon kapta meg felségjogokkal, és a hatalomból való kényszerű távozása után a szigeten tartózkodott 1814. május 4-étől, 1815. február 26-áig. A bécsi kongresszus határozata alapján 1816-ban a Toszkánai Nagyhercegséghez csatolták.

1860-tól az egységes Olaszország része lett. A második világháborúban a sziget felszabadítására érkező francia csaptok 1944. június 17-én értek partot.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már a római korban fontos vasércbányászati helyszín. Lakói közül többen tintahal-halászattal foglalkoztak. A sziget keleti, alacsonyabban fekvő részén füge-, mandula- és olajfa-ültetvények vannak, valamint szőlőskerteket művelnek. Jelentős az idegenforgalom, melynek főbb üdülőhelyei: Procchio, Marciana és Marina di Campo. Megközelíthető a szárazföldről komppal, Piombinóból. Úthálózata mintegy 120 km hosszban van kiépítve. Rendszeres hajójárat köti össze Livorno, Genova és Bastia városok kikötőivel. La Pila városka mellett (a sziget közepén) repülőtere van. A szigeten több mint 8000 szállodai férőhely, 2300 bérelhető rezidencia és 10 000 kempinghely van.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Turistáknak szervezett kirándulások kisvasúttal.
  • Archeológiai múzeum Portoferraióban.
  • Geológiai tanösvények.
  • Több ásványtani múzeum.
  • Bányászati múzeum (olaszul Piccola Miniera) Porto Azzurróban. A sziget bányászatának történelmét mutatja be, s ezenkívül ásványgyűjteménnyel is rendelkezik.
  • Napóleon rezidenciája Portoferraióban.
  • A főszezonban több kulturális programot és fesztivált szerveznek.
Portoferraio látképe

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Elba (sziget) témájú médiaállományokat.