Gránit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A gránit a leggyakoribb mélységi magmás kőzet, a leggyakoribb savanyú kőzet.

Neve a latin granum = szemcse szóból származik.

Tartalomjegyzék 1 Összetétele 1.1 Modális kémiai összetétele 2 Szövete 3 Előfordulása 4 Mállása 5 Felhasználása

[szerkesztés] Összetétele

Viszonylag könnyű, szilárd, durvakristályos kőzet. Három fő ásványa:

• az áttetsző, szürkés kvarc,
• a fehér vagy sárga plagioklász (oligoklász, illetve albit) és
• a rózsaszínű vagy fehér káliföldpát (ortoklász, néha mikrolin)

többnyire nagyjából egyenlő arányban fordul elő benne.

Kevesebb kvarcot tartalmazó változata a granoszienit; a kvarc nélkül, döntően földpátokból álló kőzet a szienit. Az olyan gránitot, amelyekben a káliföldpátot plagioklász helyettesíti, plagiogránitnak nevezzük.

Színét általában a földpátok határozzák meg.

Színes elegyrészként többnyire csillámokat tartalmaz:

• gyakrabban biotitot (biotit-gránit),
• ritkábban muszkovitot (muszkovit-gránit),
• esetleg mindkettőt (kétcsillámos gránit, mint például a Magas-Tátrában),
• néha-néha lítiumcsillámot.

A csillám helyett vagy mellett kőzetalkotó mennyiségig szaporodhat fel benne az amfibol (a legyakrabban hornblende) is – ilyenkor amfibol-gránitról beszélünk. Jellemző opak ásványa a magnetit (titanomagnetit). A színes és opak ásványok együttes mennyisége 5% körüli;

• ha ennél kevesebb, a gránit leukokrata,
• ha ennél több, a gránit melanokrata.

A még több benne a színes és opak ásvány, továbbá kevesebb a káliföldpát és több, bázikusabb a plagioklász, úgy a kőzetet granodioritnak nevezzük: mint neve is mutatja, ez a gránit és a diorit közötti összetételű, átmeneti kőzet.

Leggyakoribb akcesszórikus ásványai:

• apatit,
• fluorit.

Ritkább akcesszórikus ásványai:

• andaluzit,
• berill,
• topáz,
• epidot,
• klorit,
• pirit,
• kalcit,
• kordierit,
• titanit,
• leukoxén,
• cirkon,
• turmalin (turmalin-gránit),
• hematit,
• kassziterit,
• grafit;
• nagyon ritka az augit.

[szerkesztés] Modális kémiai összetétele

---

A szócikk egy része lefordítandó. Segíts te is a fordításban!

---

• SiO₂ — 72,04%
• Al₂O₃ — 14,42%
• K₂O — 4,12%
• Na₂O — 3,69%
• CaO — 1,82%
• FeO — 1,68%
• Fe₂O₃ — 1,22%
• MgO — 0,71%
• TiO₂ — 0,30%
• P₂O₅ — 0,12%
• MnO — 0,05%

[szerkesztés] Szövete

A szemcsék nagysága szerint lehet durva-, közép- vagy aprószemű – ez az ún. mikrogránit. A szemcsék mérete a magma kihűlésének sebességétől függ: minél lassabban hűl ki, annál nagyobbak a kristályok. Azt a változatát, amelyben az aprószemű szövetben elszórtan nagy (úgynevezett porfíros) szemcsék fordulnak elő, gránitporfírnak nevezzük. Egészen finomszemű, intrúziós kismélységi változata a gránitaplit.

A porfíros szövetű gránitban (ritkábban más, de ugyancsak porfíros szövetű magmás kőzetekben is) időnként szélsőségesen durvakristályos, ún. pegmatitos lencséket-fészkeket találhatunk. Ezekben az egyes kristályok akár méteresre is megnőhetnek. A gránitpegmatitok közepén erősen megnyúlt kvarcmagot találunk, és azt veszik körül az óriásira nőtt földpátkristályok.

Kőzettani szempontból a gránitokat a csillámok és egynéhány színes szilikát alapján osztályozzák, így megkülönböztetnek biotit-, biotit-muszkovit-, amfibol- és szteatit- vagy protogin-gránitokat, éppen úgy mint a gnejszeknél. A luxulian szintén gránitféleség, amiben a vörös színű földpátokkal sok turmalin és kevés kvarc képezi a szemcsés szövetet; ide vehető még a turmalin pegmatit is (Toscana Gavorrano, Elba San Piero, Vogesek Chenarupt).

[szerkesztés] Előfordulása

A gránitok a földkéregnek számot tevő részét teszik úgy egymagukban, mint a gnejsszel és egyéb kristályos palákkal egyetemben, ahol azok magját képezik; a gránithegyek alakja kerekded felületű gömbszelethez hasonlít, vagy pedig több ezer km hosszú fennsíkokat képez, tömeges anyaga az őskori (laurentian-szisztéma) gránitrégióját alkotja, de ismeretesek a szilur-, devon-, sőt egyes helyeken még a jura földtörténeti korokból is (Sziklás-hegység, Sierra Nevada É.-Amerikából és egynéhány európai tartományokból.) Előfordul még mint vándorkő is Németország, Hollandia, Lengyelország, Oroszország lapályán, melyek a gleccserekkel a diluviális korban Svéd- és Finnországból származnak; hasonló vándorkövek ismeretesek Angliában és az Egyesült Államok területén is több szövetségi államban. Képződését tekinve metamorf, hidrotermás úton is létrejött, amikor a szükséges anyagok oly zónába jutottak, melyben az elegyrészek kiválására a körülmények együtt voltak, a kvarc volt az utolsó, mely a még meglevő helyet kitöltötte, némely gránitok azonban eruptiv módon is keletkezhettek s ezek mind intruziókat képeznek metamorf palákban és palás meszes kőzetekben is.

[szerkesztés] Mállása

A fizikai mállás (aprózódás) eredménye a gránitdara. A káliföldpát kémiai mállásának terméke a porcelán készítéséhez használt kaolin.

[szerkesztés] Felhasználása

A gránitot építőkőnek már az őskorban is használták. Napjainkban leginkább sír- és díszítőköveknek, oszlopoknak, burkolóköveknek stb. dolgozzák fel. A legszebb és legtarkább színűek Svédországból kerülnek ki. Budapesti építkezésekre 1900-as évek eleéjén a meisseni bányából is kerültek gránit építőkövek.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet. Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont.