Epidot
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Epidot | |
| epidot | |
| Adatok | |
| Ásványosztály | szilikátok |
| Képlete | Ca2(Fe3+,Al)Al2(OIOHISiO4ISi2O7) |
| Kristályrendszer | monoklin (prizmás) |
| Megjelenési forma | nyílt termetű, sugaras fészkes |
|
|
|
| Keménység | 6-7 |
| Hasadás | bázislapokkal párhuzamosan (001 szerint) tökéletes, 100 szerint rossz |
| Törés | kagylós |
| Szín | sötétzöldtől a sárgászöldig |
| Porszín | szürke |
| Fény | üveg vagy gyanta fényű |
| Átlátszóság | átlátszótól az átlátszatlanig |
Az epidot a szilikátok osztályába tartozó ásványfaj. Alternatív elnevezése: pisztácit, zöld színéről. Elnevezésének eredete: francia közvetítéssel (épidote), a görög epidotos vagy epididonai szavakból (nyúlt megjelenésére utal).
Tartalomjegyzék |
Kémiai és fizikai tulajdonságai [szerkesztés]
- Képlete: Ca2(Fe3,Al)Al2[SiO4*Si2O7*O*OH]
- Szimmetriája: monoklin (prizmás)
- Sűrűsége: 3,30-3,53 g/cm3
- Keménysége: 6-7 (a Mohs-féle keménységi skála alapján)
- Hasadása: bázislapokkal párhuzamosan (001 szerint) tökéletes, 100 szerint rossz
- Színe: zöld, sárgászöld
- Fénye: üveg- vagy gyantafényű
Szerkezete [szerkesztés]
Kristályrácsa SiO4-tetraédereket és Si2O7-csoportokat is tartalmaz, így szerkezete a nezo- és a szoroszilikátok közötti átmenetnek tekinthető.
Megjelenési formái, genetikája [szerkesztés]
Nyúlt termetű, gyakran sugaras-fészkes megjelenésű.
Epimetamorfitokban kőzetalkotó ásvány: zöldpalában, glaukofánpalában, amfibolitban. Ritkábban kontaktmetamorf kőzetekben, bázisos-ultrabázisos magmás kőzetekben másodlagos elegyrészként (plagioklász átalakulási termékeként=saussuritesedés) is előfordul.
Rokon ásványfajok [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
Határozó kézikönyvek: Drágakövek
Határozó kézikönyvek: Kőzetek és ásványok

