Epidot

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Epidot

epidot
Adatok
Ásványosztály	szilikátok
Képlete	Ca₂(Fe³⁺,Al)Al₂(OIOHISiO₄ISi₂O₇)
Kristályrendszer	monoklin (prizmás)
Megjelenési forma	nyílt termetű, sugaras fészkes

Keménység	6-7
Hasadás	bázislapokkal párhuzamosan (001 szerint) tökéletes, 100 szerint rossz
Törés	kagylós
Szín	sötétzöldtől a sárgászöldig
Porszín	szürke
Fény	üveg vagy gyanta fényű
Átlátszóság	átlátszótól az átlátszatlanig

Az epidot a szilikátok osztályába tartozó ásványfaj. Alternatív elnevezése: pisztácit, zöld színéről. Elnevezésének eredete: francia közvetítéssel (épidote), a görög epidotos vagy epididonai szavakból (nyúlt megjelenésére utal).

[szerkesztés] Kémiai és fizikai tulajdonságai

Képlete: Ca₂(Fe³,Al)Al₂[SiO₄*Si₂O₇*O*OH]
Szimmetriája: monoklin (prizmás)
Sűrűsége: 3,30-3,53 g/cm³
Keménysége: 6-7 (a Mohs-féle keménységi skála alapján)
Hasadása: bázislapokkal párhuzamosan (001 szerint) tökéletes, 100 szerint rossz
Színe: zöld, sárgászöld
Fénye: üveg- vagy gyantafényű

[szerkesztés] Szerkezete

Kristályrácsa SiO₄-tetraédereket és Si₂O₇-csoportokat is tartalmaz, így szerkezete a nezo- és a szoroszilikátok közötti átmenetnek tekinthető.

[szerkesztés] Megjelenési formái, genetikája

Nyúlt termetű, gyakran sugaras-fészkes megjelenésű.

Epimetamorfitokban kőzetalkotó ásvány: zöldpalában, glaukofánpalában, amfibolitban. Ritkábban kontaktmetamorf kőzetekben, bázisos-ultrabázisos magmás kőzetekben másodlagos elegyrészként (plagioklász átalakulási termékeként=saussuritesedés) is előfordul.