Ortit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mikrokristályos ortit

Az ortit (névváltozatai:cériumepidot, allanit-Ce) a szoroszilikátok (vagy rétegszilikátok) között az epidotcsoport ásványegyüttesének tagja, víztartalmú kalcium, alumínium, cériumszilikát. A monoklin rendszerben kristályosodik, oszlopos prizmás kristályokban, leggyakrabban mikrokristályos formában jelenik meg, ikerkristályi is ismertek. Első alkalommal egy skót ásványgyűjtő Tomas Allan fedezte fel 1810-ben Grönlandon akitől egyik névváltozata származik.

Kémiai és fizikai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Képlete: (Ce,Ca,Y92(Al,Fe3+)đub>3(SiO4)3·OH.
  • Szimmetriája: a monoklin kristályrendszerben, kevés szimmetriaelemet mutatnak kristályai.
  • Sűrűsége: 3,5-4,2 g/cm3.
  • Keménysége: 6,0-6,5 (a Mohs-féle keménységi skála szerint).
  • Hasadása: rosszul hasad..
  • Törése: egyenetlen, kagylós törésű.
  • Színe: barna, fekete.
  • Fénye: szurok vagy gyanta fényű.
  • Átlátszósága: átlátszatlan.
  • Pora: szürkésbarna.
  • Különleges tulajdonsága: gyengén radioaktív.
  • Elméleti tartalma:
  • CaO: 5,4%
  • Al2O3: 18,3%
  • Ce2O3: 31,2%
  • SiO2: 28,9%
  • Y2O3: 5,5%
  • Fe2O3: 9,3%
  • H2O: 1,4%

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magmás kőzetalkotó pegmatitokban. Mélységi magmás kőzetek járulékos elegyrésze.

Hasonló ásvány: az epidot.

Előfordulásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Norvégiában Arendal vidékén. Svédországban Ytterby, Falun és Rydderhyttan közelében. Franciaországban Luzenac és Trimouns környékén. Szlovákiában Brezován. Nagyobb előfordulások ismertek Grönland nyugati partvidékén. Oroszországban az Ural-hegységben. Az Egyesült Államokban Kalifornia és Texas szövetségi államokban. Megtalálható Kanadában Quebec, Ontario és Saskatchewan tartományokban. Előfordulásai vannak Mexikóban és Ausztráliában.

Kísérő ásványok: epidot, muszkovit és a fluorit.

Előfordulásai Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cserépváralja község határában miocén tufák és riolit környezetében egy patakhordalék torlatában radioaktív anomáliát mutattak ki. Több ritkaföldfém társaságában jelentős ortitos homokot különítettek el.

Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
  • Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1985.
  • Walter Schumann: Minerals of the World. Sterling Publishing Co. Inc: New York. 1998.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ortit témájú médiaállományokat.