Muszkovit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Muszkovit
Mineraly.sk - muskovit.jpg
Általános adatok
Kémiai név kálium-aluminium-hidroszilikát
Képlet KAl2Si3O10(OH)2
Kristályrendszer monoklin
Ásványrendszertani besorolás
Osztály Szilikátásványok
Alosztály Filloszilikátok
Azonosítás
Megjelenés álhatszöges, táblás, lemezes, pikkelyes
Szín üveg- vagy gyöngyházfényű
Porszín színtelen vagy narancsbarna
Fény színtelen vagy alig színeződötten halványzöld vagy halványsárga
Átlátszóság átlátszó
Keménység 2,5
Hasadás tökéletes
Törés kagylós, egyenetlen
Olvadáspont 1320 °C
Oldhatóság savakban
Sűrűség 2,7-3,1 g/cm³ g/cm³
Leveles kifejlődésű muszkovit-albit kristályok
Hasított muszkovit lap.

A muszkovit (magyar neve csillámkő), kálium-aluminium hidroszilikát, azaz kálium-, alumínium- és szilikáttartalmú ásvány. Monoklin kristályrendszerű a szilikátok csoportjának csillámfélék ásványegyüttesébe tartozik. Kálium tartalma jelentős, lapos, lemezes vagy pikkelyes kristályokban fordul elő. Króm tartalmú változata zöldes és fuchsite a neve. Mangán tartalmú változata az alurgite, elszineződése barnás. Gyakori kőzetalkotó ásvány, pegmatitos fázisban üregkitöltő kristályosodást mutat, benn-nőtt típusú. Nagytáblás lemezeinek népies elnevezése: máriaüveg. Kristályai ugyanúgy vékony lemezre hasíthatók, mint a biotité. Gyöngyházfényű ásvány, vékony lemezei áttetszőek, sőt teljesen átlátszóak.

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mélységi magmás kőzetekben elsődleges kőzetalkotó. Csillámpalákban gyakori, homokkövekben másodlagosan keletkezik.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyakori kőzetalkotó ásvány. Nagytáblás négyzetméternyi lapokban Oroszország Nyugat-szibériai területein, Indiában főként Bengáliában, Kanada Ontarió államában, az Amerikai Egyesült Államok területén Dél-Dakotában és Új-Hampshirben, Brazíliában, Szlovákiában Rozsnyón. Romániában Macskamezőn (Masca).

Magyarországon hasznosítható csillámelőfordulás nincs. Sopron térségében (soproni csillámpala formáció) apró muszkovitkristályokkal bőven hintett szericitpalák fordulnak elő. A kőzetek egy részében metaszomatózis miatt a muszkovit leuchtenbergitté alakult, ezt leukofillitnek nevezzük. A Velencei-hegységben gránithoz kapcsolódóan biotitból keletkezett centiméteres nagyságú muszkovit kristályok találhatók. A rakacai kristályos mészkőben találtak nagyobb mennyiségben albittal összenőtt muszkovit kristályokat.

Sok muszkovitot tartalmaz a Duna homokja. Gránitban vagy egyedül vagy biotitcsillámmal fordul elő.

Kvarcit, biotit, amfiból, földpát ásványok.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiváló szigetelő és hőálló tulajdonságai miatt elektromos készülékek gyártásánál nagy mennyiségben használták. Népszerű felhasználási területe volt kályhák és kandallók „ablakaként”.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
  • Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. 1985.
  • J.Arem: Rock and Minerals. Toronto. 1974
  • Boldizsár Tibor (szerk): Bányászati Kézikönyv. III.kötet. Műszaki Könyvkiadó. Budapest. 1962.
  • http://webmineral.com
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Muszkovit témájú médiaállományokat.