Mecsek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mecsek
Keleti Mecsek délről.JPG
A Keleti-Mecsek délről

Hely  Magyarország
Baranya megye,
Tolna megye
Legmagasabb pont Zengő (682 m)
Típus középhegység
Terület 500 km2
Elhelyezkedése
Mecsek (Magyarország)
Mecsek
Mecsek
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 10′, k. h. 18° 19′Koordináták: é. sz. 46° 10′, k. h. 18° 19′
Térkép
HU microregion 4.4.11. Mecsek-hegység.png
Pozíció Magyarország térképén

A Mecsek (horvátul Meček, németül Metscheck) középhegység Magyarországon, a Dél-Dunántúlon, Pécstől északra. A legmagasabb csúcsa a Zengő, amelynek magassága 682 m.

A Mecsek három részre tagolható:

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mecsek a Márévárról

A hegység 545 négyzetkilométernyi területet fed be.[1] Az ország többi részéhez viszonyítva gazdag ásványkincsekben (többek közt uránban is). Déli határa a Pécsi-félmedence, észak-északkeleti a Völgységi-patak és az Ófalui-völgy, északnyugati a Dombóvár-Szentlőrinc törésvonal, keleten pedig a Duna ártere. Legmagasabb pontjai:[1] Zengő (682 m), Tubes (611 m), Hármas-hegy (604 m), Jakab-hegy (602 m), Dobogó (594 m), Szószék (586 m), Szamár-hegy (564 m).

A klíma vegyes jelleget mutat, elemei részben mediterránok, részben kontinentálisak. A tájra húsz-harminc olyan növényfaj is jellemző, amely nem él a Kárpát-medence más részein.

Geológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mecsek Tisia részeként fejlődött. A Kárpát-medence öves szerkezeti felépítésében a dél-magyarországi egységhez, abban pedig a kaposfőkecskeméti kristályos pala, a mecsek–észak-alföldi perm-mezozoós, és a görcsöny–kelet-alföldi kristályos pászták övezeteibe tartozik, délről a mecsekalji diszlokációs öv (vagy MecsekaljaSzolnok vonal) egyértelműen határolja el a Görcsönyi-hegységtől, keleten a villány-szalatnaki mélytörés választja el a Duna–Tisza köze gránitos aljzatától. A Mecsek keleti előterében a legidősebb ismert fekűkőzetek paleozoós kristályos képződmények, metamorfitok és granitoidok alkotják. A szigetvári töréstől délnyugatra eső területen a metamorf összlet északnyugat-délkeleti csapású rögvonulatokban lelhető fel. A Mecsek geológiai értelemben szorosan összefügg a dél-baranyai szigetrögök néven ismert nagytektonikai egység többi tagjával. Ezek ősi hegységmaradványok, amelyek a Mecseken kívül a Villányi-hegység és a Geresdi- (vagy Mórágyi-) dombság.

Az alaphegység proterozoós vagy ópaleozoós üledékes eredetű metamorfitokból (kristályos palák, migmatitos gránit), intrúziós magmatestekből (gránit), felső karbon és perm kontinentális üledékekből, geoszinklinális (vegyesen tengeri és kontinentális kifejlődésű) eredetű mezozoós kőzetekből áll. Fedőhegységi sorozata hiányos, a paleogén csak nyomokban van, a neogén azonban teljes molassz rétegsorú.

Proterozoikum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mecsek térsége a proterozoikumban üledékgyűjtő medence (geoszinklinális) volt, amelyben magmás tevékenység is folyt. Az üledékes és magmás összletek első fázisban kata-metamorfitokká váltak még az asszinti ciklus előtt. A metamorfitok hőtengely menti migmatitosodás során gránittá alakultak (mórágyi-erdősmecskei gránit). A hőtengelyhez közeledve a migmatitosodás folyamatának különböző szakaszaiban képződött kőzetek találhatók. Emellett intruzív eredetű szienites gránittestek is vannak, például a szalatnaki gránit. Az intrúziók közelében epizónás és kontakt metamorfitok alakultak ki.

A mecseki fekű korának és genetikájának kérdése még nem teljesen tisztázott. A lehetséges verziók szerint a katametamorfitok és a gránit prekambriumi, és ezeket követik, de még mindig prekambriumiak az epizónás kőzetek. Más vélemény szerint az ófalui gránit és az ófalui fillites formációcsoport ópaleozoikumi, és az utóbbi fiatalabb, mint az előbbi. A radiometrikus datálások a herciniai (devon-karbon-perm) gránitosodást támasztják alá. Az egész övezetet a variszkuszi és az alpi mozgások során retrográd metamorf hatások is érték.

Paleozoikum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keleti Mecsekben és a Mórágyi-rögben a kambriumtól a devonig változatlanul az ófalui fillitoid formáció képződése folyt, amelybe a szilurban a szalatnaki kovapala formáció nyomul be. A nyugati Mecsekben és a Villányi-hegységben az ópaleozoikum ismeretlen, a legrégebbi ismert sorozat a felső sziluralsó devon korú mecseki ultrabázit-szerpentinit formáció. A devonalsó karbon korú óherciniai orogén fázist a Mecsek környékén a mórágyi gránit formáció képviseli. A mórágyi gránit alapkőzetének migmatitosodása lehetett a proterozoikum során is, de legkésőbb az alsó karbonban kellett történnie, mivel a másodlagos, káliszomatózissal kísért gránitosodás az alsó karbon második felében volt.

A Mecsekben és környékén az újherciniai szakasz hegységképződési fázisaiban a lemezmozgás az első szakaszban – a permben – megint vulkanizmussal kísért üledékképződéssel jártak, a mecseki gránit és a korpádi homokkő határa élesen jelöli ki a perm kezdetét. Az ekkori üledékek nem, vagy csak gyengén metamorfizálódtak a későbbiek során. Jellemző kőzete a homokkő, később kavicsos homokkő, kavicskő, iszapkő, argillit, dolomárga, még később újra homokkő. Ezek többnyire állóvízi eredetűek, a szemcseméret váltakozása és az osztályozottság mértéke a tavat tápláló folyóvizek hordalékszállító potenciáljától függött. A perm közepén kvarcporfiros és kvarcporfirtufás kiömlési vulkanizmus tapasztalható.

A középső permben képződött a kővágószőlősi homokkő formáció kavicsköves, homokköves, iszapköves és argillites váltakozó rétegződésű összlete, amely a bányászható koncentrációjú uránércet tartalmazza.

Mezozoikum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külszíni szénbánya Pécs mellett

A mezozoikum során az egész terület gyorsan süllyedt, körülbelül 8000 méter vastagságú üledékes és vulkanitos összlet képződött.

Triász[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezozoikum a Mecsekben kőzettanilag a felső permben kezdődik a jakabhegyi homokkő formációval, amely a Villányi-hegységben és az Alföld nagy részén is megtalálható, mindig diszkordanciával települ a korábbi permi képződményekre. Ez már önmagában jelzi a geoszinklinális területének növekedését, illetve annak egységesedését. Ez a folyamat a Tethys permi kinyílását mutatja. A mozgások során először térszínemelkedésre került sor, ennek folytán a perm közepének kőzetei részben lekoptak, hamarosan azonban tengerelöntés következett, ekkor homokkő képződött, majd a homokos törmelék az alsó triászban fokozatosan karbonátos kőzeteknek (főleg dolomit) adta át a helyét. A sekélytengeri környezetet a sókőzetes (evaporitos) előfordulások mutatják.

Jura[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alpi orogén idején (középső és felső triász) a dolomittal kezdődő, majd mészkőbe átmenő üledéksorozat a mélyülő tengermedencét mutatja. Az anizuszi és ladini emeletek üledéke gazdag az ősmaradványokban, ezért a közel 600 méter vastagságú összlet biosztratigráfiailag jól datálható. Legfontosabb korjelzői az Entolium discites, Myophoria elegans, Coenothyris vulgaris, Paraceratites binodusos fajok, valamint a Pachycardia és Trigonodus nemek. A karni, nóri és raeti emeletek eltérnek a tipikus kárpát-medencei tengeri kifejlődésektől, újabb 5-600 méter vastagságú összletei mészkővel kezdődnek, majd átmennek kontinentális képződésű homokkőbe. A Villányi-hegység a ladini végén szintén kiemelkedett, üledékképződés nem folyt.

A raeti homokkő alkotja az alsó liász kőszenes összlet feküjét, és a sorozat konkordánsan települt. A homokkő képződése egy transzgresszió során átment tengeri homokkő és márga képződésébe, a kettő közti átmenetben jött létre a fekete kőszenes összlet. A foltos márga utáni képződmények már hasonlóak a középhegységi területekre, a bath emeletben vörös, gumós, ammoniteszes márga, majd mélytengeri tűzköves, kovás sorozatok képződtek.

A Villányi-hegységben a jura időszak nagyobb részén nincs üledék, a szársomlyói mészkő képződésével az időszak végén csatlakozott a mecseki kifejlődéshez.

Kréta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kréta elején lezajló tenger alatti vulkanizmus a mecseki térséget a közép-alföldi ofiolit övezethez kapcsolja. Alkáli bazalt és fonolit vulkanitok ismertek a mecsekjánosi diabáz formációból. A Mecsektől kissé északra 1000 méteres vastagságot is eléri a bazalt, diabáz és gabbró kiömlési és a tufitos, tufás üledékes márga rétegződés. E vulkanizmus hozta létre a zengővárkonyi barnavasérc-telepet. A hauterévi és barrémi emeletekben szublitorális fáciesű konglomerátumok ülepedtek le gazdag faunával, köztük a Pecten atavus, Alectryonia macroptera, Toucasia carinata, brachipodák a terebratulidák és rhynchonellák közül. Részben heterópikus, részben izópikus kifejlődésű a magyaregregyi márga formáció agyagmárgája és márgás homokköve. Az ausztriai fázisban újabb vulkanizmus következett, apti és albai képződmények nem ismertek, mivel a szubherciniai fázis erősen kiemelte a területet.

Kainozoikum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mecsekből paleocén és eocén képződmények nem ismertek. A miocénben és pliocénben sziget volt, szórványos szárazföldi üledékekkel. A slír, agyag, agyagmárga sorozatokat az ottnangi emelet elején a gyulakeszi riolittufa, a végén a mecseki andezit töri meg.

Az alsó pannon emeletben csökkentsósvízi agyagmárga képződött, amibe időnként durva szemű abbráziós kavicskő és törmelékkő települ. A felső pannonban édesvízi hordalékok, majd a pleisztocénben lösz képződött.

Vízrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mecsek legfontosabb vízgyűjtői: Északon a Völgységi-patak, északnyugaton a Baranya-csatorna, délnyugaton a Pécsi-víz, délen a Vasas-Belvárdi víz. Ezeket a Mecsekből mintegy ezer forrás táplálja.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mecsekben szubmediterrán hatások érvényesülnek, az északi és a déli lejtők közt azonban jelentős éghajlati különbségek alakultak ki. Az éves csapadék átlaga 710 mm, az éves középhőmérséklet 10°C körül van.

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bükkerdő Óbánya közelében

A Mecsekben 13 olyan növénytársulást írtak le, amelyek csak itt fordulnak elő. Több, mint száz védett és fokozottan védett növényfaj él itt! Több növényfaj Európában a Mecsekben éri el földrajzi elterjedésének északi határát. A hegységtől északra csak szórványosan vagy egyáltalán nem fordul elő. Ilyen fajok például az aranyos baraboly (Chaerophyllum aureum), a baranyai peremizs (Inula spiraeifolia), az illatos hunyor (Helleborus odorus), az olasz müge (Asperula taurina ssp. leucanthera). A nevezetes bennszülött (endemikus) fajok közül kiemelt természeti örökség a bánáti bazsarózsa (Paeonia banatica).

Az itt élő kétéltűek és hüllők minden faja védett, helyenként terelőhálókkal óvják őket az elgázolástól. Az Orfűi-tavaknál és az Egregyi-víztározónál tavaszonként békamentő táborokat szerveznek, amelyek ezrével mentik meg a békákat.

Állatvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellemző állatai:

Barlangok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hegység területén körülbelül száz barlang található. A változatos alapkőzeten kialakult mészkőterületeket nagyrészt nemkarsztos kőzet borítja, csak kis felszíni kibukkanásokat találunk, amelyek elárulják, hogy mi is van a lábunk alatt. Ezek szurdokvölgyek, mély, tölcsér alakú víznyelősorok és néhány igazi karsztforrás.

A mecseki barlangok jelentős része szűk, kacskaringós aknákból állnak, víznyelőként indulnak és 20-30 méter után eltömődnek.

Ilyen jellegű víznyelők táplálják az Abaligeti-barlangot csakúgy, mint a vízellátásba befogott orfűi Vízfő-forrás barlangját, a Mánfai-kőlyukat vagy akár a Tettye-forrást is.

Különlegesek a Babás Szerköveknél a permi vörös homokkövében mállással kialakult üregek. Szintén nem szokványos módon alakult ki a miocén mészkőben szivárgó vizek hatására kialakult Füstös-lik.

Települései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Abaliget Apátvarasd Bakonya Bános Barátúr Berkesd
Bodolyabér Bogád Budafa Cikó Császta Cserkút
Egyházbér Ellend Erdősmecske Erzsébet Fazekasboda Feked
Hidas Hird Hosszúhetény Husztót Jánosipuszta Kárász
Kátoly Kékesd Kisbattyán Kisbodolya Kishajmás Kishertelend
Kismányok Kisújbánya Kisvaszar Komló Kovácsszénája Kozármisleny
Kővágószőlős Kővágótöttös Lovászhetény Magyaregregy Magyarhertelend Magyarszék
Mánfa Martonfa Máza Mecsekfalu Mecsekjánosi Mecseknádasd
Mecsekpölöske Mecsekrákos Mecsekszakál Mecsekszentkút Nagykozár Nagymányok
Nagypall Óbánya Ófalu Orfű Oroszló Pécs
Pécsvárad Pereked Pusztakisfalu Püspökszentlászló Romonya Szalatnak
Szászvár Szatina Szellő Szilágy Tekeres Váralja
Vékény Zengővárkony Zobákpuszta

Tájvédelmi körzetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természetvédelmi területe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Pécs Lexikon  I. (A–M). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 496. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mecsek témájú médiaállományokat.