Mezei juhar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Mezei juhar
Ősszel a mezei juhar
Ősszel a mezei juhar
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Szappanfavirágúak (Sapindales)
Család: Szappanfafélék (Sapindaceae)
Nemzetség: Juhar (Acer)
Fajcsoport: Platanoidea
Fajsor: Platanoidea
Faj: A. campestre
Tudományos név
Acer campestre
L.
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Mezei juhar témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei juhar témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei juhar témájú kategóriát.

A mezei juhar (Acer campestre) a szappanfavirágúak (Sapindales) rendjébe és a szappanfafélék (Sapindaceae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezei juhar egész Európában közönséges; főleg az irtásokon, legelőkön feltűnő.

Alfajok, változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Acer campestre subsp. leiocarpum (Opiz) Schwer.
  • Acer campestre subsp. marsicum (Guss.) Hayek
  • mátrai juhar (Acer campestre var. acuminatilobum) J.Papp

Az Appennini-félsziget déli részén élő változata, az Acer campestre var. marsicum levelei háromkaréjúak, ép szélűek – ezzel a francia juharhoz (Acer monspessulanum) hasonlít, ezért lehetségesnek tartják, hogy e két faj természetes hibridje.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezei juhar kisebb termetű, lombhullató fa, ritkán éri el a 10–15 méternél nagyobb magasságot, de kivételes esetekben akár 25 méterig is felmagasodhat. Koronája sűrű, szabályos gömbölyded, sokszor terebélyes.

Kérge mélyen repedezett, apró pikkelyekben hámlik. A frissen levált pikkelyek helyén a kéreg narancsbarna, később vörösbarnára sötétül. Az első éves hajtások kérge még zöldesbarna, és sárga paraszemölcsök tarkítják. A többnyire görbe törzs keskenyen bordás, a vesszők gyakran vastagon paralécesek. Fiatal hajtásai kissé szőrösek.

Szabályosan 5 karéjú, 4–8 centiméteres, hosszú nyelű levelei átellenesen állnak, a csúcsuk lekerekített, a szélük ép vagy kevés tompa foggal tagolt. Egyes karéjok az alapjuk felé elkeskenyednek. A levéllemez felül fénytelen sötétzöld, a fonákja világosabb, enyhén pelyhes. A porzós virágban öt csészelevél és ugyancsak öt visszás-lándzsás alakú, zöldessárga sziromlevél alakult ki.

Termős és porzós virágai ugyanazon a fán, de külön, kevés virágot tartalmazó, laza, molyhos kocsányú bugákban nyílnak.

Iker lependék termésének szárnyai csaknem egy vonalban (közel 180°-os szögben) állnak. A szárnyfüggelék kissé görbült.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tápanyagban gazdag vályog- vagy törmeléktalajokon 800–900 méter magasságig az ártéri erdőktől a karsztbokorerdőkig a legtöbb erdőtársulásban előfordul, de a legjellemzőbben az aljnövényzetben bővelkedő gyertyános tölgyesekben.

Virágai áprilisban, a levélrügyek kipattanásával egy időben nyílnak. Levelei ősszel aranysárgára sárgulnak.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Földközi-tenger egyes vidékekein oszlop helyett telepítették, és az így ültetett fák közé húzták ki a szőlőt tartó drótokat. Jól esztergálható fájából főleg konyhai eszközöket és ültető szerszámokat készítenek. Díszfának is ültetik, ezért a városokban sem ritka.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy Európai Természetkalauz, Szlovákia, OFFICINA NOVA, 1993–, ISBN 963-8185-40-6
  • David More, Alastair Fitter, 1986: Fák. Gondolat Kiadó, Budapest. p. 194.
  • Instituto Geografico de Agostini S.p.A., Novara: Fák – kertben, parkban és a szabad természetben. Magyar Könyvklub, Budapest, 2001. p. 196.
  • http://www.theplantlist.org/tpl/record/kew-2615447