Bánáti bazsarózsa
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Eszmei érték: 250 000 Ft |
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Paeonia officinalis subsp. banatica |
A bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica) növényritkaság, egész Európában egyik legfontosabb élőhelyét a Baranya megyei Zengő gerincén találhatjuk meg.
Tavaszi virágzásakor Hosszúhetényből bazsarózsanéző túrákat szoktak szervezni a lankákra.[1]
Tartalomjegyzék |
Jellemzése[szerkesztés]
Gyökerei nyúlánkak - koloncosak. Szára nem fásodó, felálló, el nem ágazó, egyvirágú, 40–60 cm magasságú. Sötétzöld levelei szórt állásúak, háromszorosan hármasan tagoltak, a levélkék hosszúkásak vagy tojásdadok, ép szélűek, alul gyéren szőrösek, ezért szürkésnek látszanak. A lomblevelek, murvalevelek és a csészelevelek között fokozatos az átmenet. A sugaras szimmetriájú virág kettős virágtakarójú, a magányosan álló virágok nagyok, de nem teltek. Virágzási ideje az időjárás függvényében május, június eleje is lehet. Termése tüszőcsokor.
Élőhelye[szerkesztés]
A bánáti bazsarózsa kárpát-medencei faj. Előfordulási adatai Romániából (Bihar-hegység, Temes és az Alduna vidéke), Szerbiából (Deliblát-homokvidék), Horvátországból (Fruška Gora) és Magyarországról (Mecsek) ismertek. Vida Stojsic botanikus szóbeli közlése szerint azonban a Fruška Gorából már több mint 30 éve nem került elő, s a Vajdaságban levő Deliblati-homokvidéken is csak 74 virágzó tő él. Románia területéről közölt előfordulásokról nincsenek újabb információink, de az ide vonatkozó régebbi florisztikai adatokat (Tatár - 1939.) részletesen felsorolja.
A Mecsekben a botanikai kutatások szerint a bánáti bazsarózsa átvészelte az egymást követő jégkorszakokat.[2]
A meszes, tápanyagban bővelkedő humuszos, laza erdőtalajokon, dombvidéki molyhos-tölgyesekben, cseres-, és gyertyános-kocsánytalan tölgyesekben, illetve gyepekben, erdőszéleken él. Becslések szerint a világon fellelhető teljes állomány 90%-a Magyarországon található. Szereti a félárnyékot, de a teljes megvilágítást is jól bírja.
Hazánk területén a bánáti bazsarózsát először Kitaibel Pál figyelte meg Hosszúhetény és Pécsvárad között 1799-ben (vö. Kanitz - 1863). Hazai elterjedése feltehetően, ma is a Keleti-Mecsekre korlátozódik. Kitiabeltől van egy Somogy megyére utaló adat is (1831), azonban lehet, hogy ez is a Keleti-Mecsekre vonatkozik.[forrás?]
A világon egyedülálló bazsarózsamezők megtekintésére a hosszúhetényiek a április-májusi virágzáskor túrákat szoktak szervezni.
Védettsége[szerkesztés]
Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft. Védelmét ritkasága, a magyarországi flóránkban játszott fejlődéstörténeti szerepe (jégkorszak előtti reliktum) és növényföldrajzi jelentősége (pannóniai endemizmus), végül veszélyeztetettsége indokolja.
Az állományra nemrég komoly veszélyt jelentett a Zengőre tervezett katonai létesítmény miatti környezetpusztítás, amit a környezetvédő civilek összefogásával 2004-ben sikerült megállítani. Lásd: Csata a Zengőn[3]
Gyógyhatása[szerkesztés]
Régebben gyógyászati célra is gyűjtötték, mert gyökerei és zsíros-olajos magvai alkaloidot (paeonin) tartalmaznak, amit epilepszia ellen görcsoldóként, illetve hánytatónak használtak.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Bazsarózsa-túra 2011 (az egyik)
- ↑ A Mecsek faunája
- ↑ A Honvédelmi Minisztérium a NATO finanszírozásával három helyszínen tervezett új lokátorokat létesíteni, a harmadik helyszín a Mecsek legmagasabb pontja, a Zengő, amely értékes természetvédelmi terület, és jelentős természetkárosítással járna a beruházás. A tervezett NATO-lokátor ellen helyi szervezetek már több éve tiltakoznak, több alkalommal szerveztek demonstrációkat, útlezárást. Ez a beruházás, az akkor (2004.február) százezer forint eszmei értékű, fokozottan védett bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica) egyik legfontosabb élőhelyét is veszélyeztette. A Honvédelmi Minisztérium felkérésére 2001 nyarán elvégzett és egyedülállónak aposztrofált kísérlet, melyben a lokátorhoz tervezett út nyomvonalából 12.000 védett növényt ültettek át, teljes kudarccal végződött: az átültetett növények 90%-a elpusztult, ráadásul a nyomvonalban jelenleg több mint 90 millió forint eszmei értékű bánáti bazsarózsa és egyéb védett növény hajtott ki. Ennek dokumentálására a Civilek a Zengőért Mozgalom ismeretterjesztő filmet is készített.
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
|
|||||
