Raunkiær-féle életforma-osztályozás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A növények osztályozására a leszármazási kapcsolatokat figyelembe vevő, az élőlényeket családokba, nemzetségekbe, fajokba stb. soroló filogenetikus rendszertanon kívül más lehetőségek is születtek. Ezek közül az egyik az „életforma”-alapú osztályozás. A laikus is megkülönböztet fákat, cserjéket, lágyszárú növényeket stb. Az „életforma” kifejezés tudományos megközelítésben felépítésük, ökológiai szerepük szerint különíti el a növényeket; a környezethez való bizonyos fajta alkalmazkodás több úton is elérhető: leszármazási szempontból közel álló fajok egészen más életformájúak lehetnek, pl. az apró, lágy szárú Adoxa és a cserje vagy fa termetű Sambucus ugyanabból a családból származik – megfordítva, egymástól leszármazásilag távol eső fajok konvergens evolúció során kialakult életformája megegyezhet.

A legismertebb ilyen életforma-alapú osztályozás a Raunkiær-féle életforma-osztályozás.

A Raunkiaer-féle életformák:
1. Phanerophyta
2-3. Chamaephyta (passzív, aktív)
4. Hemikryptophyta
5-9. Kryptophyta
- 5-6. Geophyta (rizómával, hagymával)
- 7. Helophyta
- 8-9. Hydrophyta (rizómán, téli rügyekkel áttelelő).
A képen a therophyta, az epifita és a lágyszárú phanerophyta (ide tartoznak a törzsszukkulens phanerophyták és a liánok) életforma nem szerepel. Az ábrázolt életformák balról jobbra egyre nagyobb védelmet nyújtanak a kedvezőzlen időszakban életben maradó növényi részeknek, amelyek vastagítva láthatók.

A növények életforma-osztályozására szolgáló Raunkiær-rendszer Christen C. Raunkiær alkotása. Először a Dán Botanikai Társaság előtt tartott beszédében említette 1904-ben, majd első rövid leírása a társaság lapjában, a Botanisk Tidsskriftben jelent meg.[1][2] Ezt 1905-ben egy részletesebb, francia nyelvű leírás követte.[3] Raunkiær tovább finomította a rendszert, és dán nyelven publikálta 1907-ben.[4][5] Az eredeti rövid leírást és az 1907-es cikket később angolra fordították, és Raunkiær összegyűjtött munkái között elolvashatók.[2][5][6]

Raunkiær életforma-osztályozását később többen továbbfejlesztették,[7][8] de a rendszer lényege nem változott.

A Raunkiær-rendszer osztályozásának alapja a növény növekedési pontjának (rügyének) elhelyezkedése a számára ellenséges időszakokban (hideg évszak, száraz évszak):

  • Phanerophyta (fanerofita, fanerofiton)fás szárú növények. Áttelelő szerveik magasan, legalább 25 cm-rel a talaj szintje felett vannak (fák és cserjék). A rendszer korábbi változataiban az epifita (fán élő) növények is ide tartoztak, ezeket később Raunkiær saját kategóriába helyezte. A növény magassága szerint tovább oszthatók megaphanerophyta, mesophanerophyta vagy nanophanerophyta növényekre, vagy más bontások is alkalmazhatók, a levelek élettartama (örökzöld vagy lombhullató), pozsgásság szerint, illetve hogy van-e a rügynek fedőpikkelye az áttelelést megkönnyítendő.
  • Chamaephyta – Áttelelő szerveik a föld felszínéhez közel (25 cm-nél közelebb) helyezkednek el. Fásszárú törpecserjék, kúszócserjék tartoznak ide.
  • Hemikryptophyta (hemikriptofita, hemikriptofiton) – Áttelelő szerveik a talaj felszínén, vagy közvetlenül az alatt vannak. Ezek lehetnek tőrózsa, tősarj vagy földbeli hajtás. Lágy szárúak, évelők.
  • Kryptophyta (kriptofita, kriptofiton) – Áttelelő szerveik a föld vagy a víz alatt nőnek (hagymás, gumós, gyöktörzses növények):
    • Geophyta (geofita, geofiton) – áttelelő szerveik száraz talajban rejtőznek.
      • Hemigeophyta (hemigeofita, hemigeofiton) – Az előző csoport Priszter Szaniszló által bevezetett alcsoportja. Ezek a növények ősszel kihajtanak, és vegetatív állapotban telelnek át.
    • Hydatophyta (hydrophyta, hidrofita, hidrofiton) – Áttelelő szerveik vízben vannak.
    • Helophyta (helenofita, helenofiton) – Az áttelelő szervek mocsaras talajban vannak.
  • Hemitherophyta (hemiterofita, hemiterofiton; kétévesek, kétnyáriak) – Az évelőkhöz hasonlóan áttelelnek, de csak egyszer (ekkor még általában nem is virágoznak), a második év végén azonban elhalnak, és csak magjaik maradnak meg.
  • Therophyta (terofita, terofiton; egyévesek, egynyáriak) – Egy éven belül csíráznak, növekednek és virágoznak, majd ősszel el is pusztulnak, csak magvaik maradnak meg.
  • Epiphyta (epifita, epifiton) – Fákon élő, a talajban nem gyökerező növények – ilyen a hazánkban is előforduló fagyöngy, vagy a trópusok sok páfrány-, orchidea- és broméliaféléje.

Ujvárosi Miklós rendszere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarországi viszonyokra kidolgozott gyomnövény-életformarendszert Ujvárosi Miklós magyar botanikus készítette el, Raunkiær rendszere alapján.[9]

Az egyéves (Therophyta) gyomokon belül a következő alcsoportokat különbözteti meg Ujvárosi:

A talajszint környékén áttelelő (Hemikryptophyta), évelő gyomokon belül a következő alcsoportokat írja le:

A talajban áttelelő (Geophyta), évelő gyomokon belül a következő alcsoportokat írja le:

Egyéb, a kertészeti növénytanban használt jelölések[10][11][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MM. = magas fák (8 méter fölött), Mega et Macrophanerophyta
  • M. = kis fák (2-8 méter), Microphanerophyta
  • N. = cserjék (½-2 méter), Nanophanerophyta
  • Ch. = törpecserjék (1-50 centiméter), párnás növekedésű, vagy párnás-pozsgás növények, áttelelő szerveik (rügyeik) még a talaj felszíne fölött vannak. Chamæphyta
  • H. = évelők, áttelelő szerveik (rügyeik) a talajfelszínen vannak. Hemikryptophyta
  • G. = talajlakó növények, áttelelő szerveik (rügyeik) mélyen a talajban vannak. Geophyta
  • HH. = vízi-mocsári növények, áttelelő szerveik a víz alatt vagy iszapban vannak. Hydato-Helophyta
  • TH. = kétéves növények, az első év végén tőlevélrózsát és raktározó szervet (pl. karógyökeret) fejlesztenek, a második évben virágoznak, termést érlelnek, és elpusztulnak. Hemitherophyta
  • Th. = egyéves növények, teljes életciklusuk egy naptári éven belül lejátszódik. Therophyta
  • E. = fennlakó, fákon élő növények. Epiphyta

Az alábbi életformák a kúszónövényeket jelölik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • M-E. = kúszó kisfák, Micro-erepophyta
  • N-E. = kúszócserjék, liánnövények. Nano-erepophyta
  • H-E. = kúszó évelő (pl. Komló). Hemikrypto-erepophyta
  • E-E. = kúszó epifitonok, Epi-erepophyta
  • Ch-E. = kúszó törpecserjék, Chamæ-erepophyta
  • G-E. = kúszó geofitonok, Geo-erepophyta
  • Th-E. = kúszó egyévesek, Thero-erepophyta

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Raunkiær, C. (1904) Om biologiske Typer, med Hensyn til Planternes Tilpasninger til at overleve ugunstige Aarstider. Botanisk Tidsskrift 26, p. XIV.
  2. ^ a b Ch. 1 in Raunkiær (1934): Biological types with reference to the adaption of plants to survive the unfavourable season, p. 1.
  3. Raunkiær, C. (1905) Types biologiques pour la géographie botanique. Oversigt over Det Kongelige Danske Videnskabernes Selskabs Forhandlinger, 1905, 347-438.
  4. Raunkiær, C. (1907) Planterigets Livsformer og deres Betydning for Geografien. Gyldendalske Boghandel - Nordisk Forlag, København and Kristiania. 132 pp.
  5. ^ a b Ch. 2 in Raunkiær (1934): The life-forms of plants and their bearings on geography, p. 2-104.
  6. Raunkiær, C. (1934) The Life Forms of Plants and Statistical Plant Geography, being the collected papers of C. Raunkiær. Oxford University Press, Oxford. Reprinted 1978 (ed. by Frank N. Egerton), Ayer Co Pub., in the "History of Ecology Series". ISBN 0405104189
  7. Müller-Dombois, D. & H. Ellenberg (1974) Aims and methods in vegetation ecology. John Wiley & Sons, New York. Reprint 2003, Blackburn Press, ISBN 1930665733
  8. Shimwell, D.W. (1971) The Description and Classification of Vegetation. Sidgwick & Jackson, London.
  9. [1]
  10. Erős-Honti Zs. 2011: Kertészeti növények alaktana. Egyetemi jegyzet - BCE KeTK, Budapest
  11. Szent István Egyetem Kertészettudományi Kar Növénytani Tanszék, Soroksári Botanikus Kert - A Kertészeti Növénytan (Növényismereti kompendium), Budapest (2000)