Broméliafélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Broméliafélék
Egy broméliaféle
Egy broméliaféle
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Perjevirágúak (Poales)
Család: Broméliafélék (Bromeliaceae)
Juss.
Alcsaládok
Elterjedés
WorldBromeliadDistribution.PNG
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Broméliafélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Broméliafélék témájú kategóriát.

A broméliafélék (Bromeliaceae) a perjevirágúak rendjének (Poales) egyik családja. Korábbi rendszerekben teljesen más volt a megítélésük. A Soó- és Hortobágyi-rendszerben külön rendként szerepel lisztesmagvúak (Bromeliales, Farinosae) néven. A Borhidi-rendszerben a Zingiberidae alosztály (gyömbérvirágúak) Bromelianae főrendjébe tartozik az ananászvirágúak rendje (Bromeliales). A broméliafélék szorosabb rokonságot a perjevirágúak rendjén belül a gyékényfélékkel (Typhaceae) és a békabuzogányfélékkel (Sparganiaceae) mutatnak, melyekkel egységes, monofiletikus csoportot, kládot alkotnak, ezért e három családot ajánlatos kiemelni a Poales rendből, és Bromeliales néven külön rendet állítani nekik, ugyanis a Poales kládról elsőként váltak le, így a többi család együtt továbbra is monofiletikus lenne. A család jellemzői:

  • újvilági, trópusi növények, általában epifitonok, de akadnak köztük üstökösfák is (mint például az andoki xerofiton Puya raimondii, melyek törzsmagassága 4 m, a virágzattal együtt 10 m);
  • a levelek szorosan helyezkednek el spirális alakban, sokszor tölcsérszerűen, a vízraktározást és vízfelfogást elősegítve ezzel, a levelek felületén vastag viaszbevonatot is találunk, melytől sokszor ezüstösen csillogó a levélfelület;
  • a csoport növénykémiailag igen egységes, sejtjeikben kalcium-oxalát, gyanta- és olajtartó üregek, kovatestek találhatók;
  • a virágzat végálló, a virágok kétkörű lepel nagyságra is színre nézve is különbözik; a külső kör tagjai összenőttek, a belsők pedig tövüknél összenőttek;
  • a porzótáj két, háromtagú porzókörből áll, a termő háromrekeszű, felületén nektáriumokkal;
  • gyakori jelenség a madármegporzás;
  • a termés változatos alakulású, általában tok- vagy bogyótermés;
  • a magvak aprók, általában repítőkészülékkel rendelkeznek.

A bromélia szereti a meleget, ezért 22-25 °C-nál hidegebben ne tartsuk.

Források és ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana
  • Tuba Zoltán–Szerdahelyi József–Engloner Katalin–Nagy János: Botanika II. – Rendszertan
  • Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana
  • Bagi István: A zárvatermő növények rendszerének kompediuma
  • Urania Növényvilág III. – Magasabbrendű növények II.
  • Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan
  • Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan