Broméliafélék
 |
||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Egy broméliaféle |
||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
|
||||||||||||
| Alcsaládok | ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Broméliafélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Broméliafélék témájú médiaállományokat. |
A broméliafélék (Bromeliaceae) a perjevirágúak rendjének (Poales) egyik családja. Korábbi rendszerekben teljesen más volt a megítélésük. A Soó- és Hortobágyi-rendszerben külön rendként szerepel lisztesmagvúak (Bromeliales, Farinosae) néven. A Borhidi-rendszerben a Zingiberidae alosztály (gyömbérvirágúak) Bromelianae főrendjébe tartozik az ananászvirágúak rendje (Bromeliales). A broméliafélék szorosabb rokonságot a perjevirágúak rendjén belül a gyékényfélékkel (Typhaceae) és a békabuzogányfélékkel (Sparganiaceae) mutatnak, melyekkel egységes, monofiletikus csoportot, kládot alkotnak, ezért e három családot ajánlatos kiemelni a Poales rendből, és Bromeliales néven külön rendet állítani nekik, ugyanis a Poales kládról elsőként váltak le, így a többi család együtt továbbra is monofiletikus lenne. A család jellemzői:
- újvilági, trópusi növények, általában epifitonok, de akadnak köztük üstökösfák is (mint például az andoki xerofiton Puya raimondii, melyek törzsmagassága 4 m, a virágzattal együtt 10 m);
- a levelek szorosan helyezkednek el spirális alakban, sokszor tölcsérszerűen, a vízraktározást és vízfelfogást elősegítve ezzel, a levelek felületén vastag viaszbevonatot is találunk, melytől sokszor ezüstösen csillogó a levélfelület;
- a csoport növénykémiailag igen egységes, sejtjeikben kalcium-oxalát, gyanta- és olajtartó üregek, kovatestek találhatók;
- a virágzat végálló, a virágok kétkörű lepel nagyságra is színre nézve is különbözik; a külső kör tagjai összenőttek, a belsők pedig tövüknél összenőttek;
- a porzótáj két, háromtagú porzókörből áll, a termő háromrekeszű, felületén nektáriumokkal;
- gyakori jelenség a madármegporzás;
- a termés változatos alakulású, általában tok- vagy bogyótermés;
- a magvak aprók, általában repítőkészülékkel rendelkeznek.
A bromélia szereti a meleget, ezért 22-25 °C-nál hidegebben ne tartsuk.
[szerkesztés] Források és ajánlott irodalom
- Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana
- Tuba Zoltán–Szerdahelyi József–Engloner Katalin–Nagy János: Botanika II. – Rendszertan
- Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana
- Bagi István: A zárvatermő növények rendszerének kompediuma
- Urania Növényvilág III. – Magasabbrendű növények II.
- Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan
- Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan
