Réti boglárka
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Ranunculus acris L. |
||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Réti boglárka témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Réti boglárka témájú médiaállományokat. |
A réti boglárka (Ranunculus acris) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályában és a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjében, a boglárkafélék (Ranunculaceae) családja névadó nemzetségének egyik faja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Elterjedése
Csaknem egész Európában honos és igen gyakori. A három, Magyarország egész területén elterjedt boglárkafaj egyike.
[szerkesztés] Megjelenése
30–100 centiméter magas, kopasz vagy rásimuló szőrű növény. Levelei tenyeresen többé-kevésbé tövig szeldeltek, 3–5 szelettel. A levélszeletek újból szeldeltek, szálas vagy lándzsás cimpákkal. Az alsó levelek nyele hosszú, a levélnyél felfelé egyre rövidül, úgyhogy a felsők már ülők.
18–25 mm átmérőjű, aranysárga virágai laza bugába rendeződtek, kocsányuk hengeres, nem barázdált. A sárgás, rásimuló szőrű csészelevelek körülfogják a virágot. A terméses vacok kopasz.
[szerkesztés] Életmódja, termőhelye
A nedves és hegyi réteken, kaszálókon, legelőkön, utak szélein, esetenként sziklákon és kőszirteken nő. A nedves vagy nyirkos, nitrogénben gazdag vályogtalajokat kedveli.
A növény májustól júliusig, részben egészen novemberig virágzik. Ragyogó aranysárga virágai május közepén uralkodnak a nedves réteken. Mérgező növény, megszárítva azonban hatóanyaga lebomlik. Méreganyagának köszönheti, hogy friss virágát a legelő jószág elkerüli, így jönnek létre az egyébként lelegelt rétek feltűnő „boglárkaszigetei”. A méreganyaga a csípős ízű anemonin.
|
|
[szerkesztés] Képek
[szerkesztés] Források
- Nagy Európai Természetkalauz. Officina Nova, Szlovákia. ISBN 963 8185 40 6 (1993)
- Martin Walters: Vadvirágok. Fürkész Könyvek. Trivium Kiadó, Budapest, 2005. p. 16. ISSN 0237 4935 ISBN 963-9367-66-4
