Eperfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Eperfa
Fekete eperfa (Morus nigra)
Fekete eperfa (Morus nigra)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosids
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Eperfafélék (Moraceae)
Nemzetség: Morus
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Eperfa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Eperfa témájú kategóriát.

Az eperfa (a Dunántúlon szederfa), latinul Morus, egyfelől az eperfafélék családjának Moreae nemzetségcsoportjába tartozó növénynemzetség, melybe mintegy 100 faj tartozik, másfelől két, e nemzetségbe tartozó, Magyarországon is gyakori fafaj hétköznapi elnevezése. Mindkét faj Európa legnagyobb részén elterjedt. A fehér eperfa (Morus alba) Kínából, a fekete eperfa (Morus nigra) feltehetően Közép-Ázsiából származik. Régebben mindkettő az egész országban, majd minden parasztháznál megtalálható volt, manapság (különösen városi környezetben, hulló termése miatt) kevésbé népszerű. Termése a faeper vagy eper. Az eperfát egyes vidékeken szederfaként ismerik, gyümölcsét pedig szedernek mondják annak ellenére, hogy a szeder valójában a rózsafélék családjába tartozó, 2-3 méter magasra növő cserjeféle.

Termesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fekete eper nagy gyümölcsű változatai a fehér eperfa magcsemetéire olthatók, vagy zöld hajtásaik dugványozva és megfelelő körülmények között tartva, gyökereztethetők. A M. a. pendula a fehér eper magcsemetéjére, magas törzsbe oltva szaporítható.[1]

A talajokban nem válogatós, a téli hideget jól bírja, de nem kedveli a hideg, nedves talajokat. Hosszantermő, az első és utolsó érett termés lehullása között akár másfél hónap is eltelhet.

Kártevői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikai fehér szövőlepke hernyói (is) nagyon szeretik, ez is oka volt annak, hogy az utak mentén teljesen felszámolták a fáit. Védekezés hiányában a kártevők, innen indulva a fekete bodzától a csonthéjasokig mindent elpusztítanak.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyersen is fogyasztható, de a leszedett gyümölcsöt néhány órán belül fel kell használni, mert hamar elveszíti friss zamatát.

A fehér eper csak a lehullása előtt közvetlenül élvezhető. Éretlenül kesernyés, megérve viszont mézédes. A fekete epernek magasabb a savtartalma, kevésbé éretten is fogyasztható, ekkor üdítően savanykás, megérve pikánsan édeskés, jellegzetesen erdei gyümölcs ízű, a szederhez hasonló. Festékanyaga a nyelvet és kezet is befogja, szinte eltávolíthatatlan foltot hagy a ruhában.

Befőttként, vagy mélyhűtve tárolható, gyümölcslevek, mártás, lekvár, szörp, turmix, jégkrém készíthető mindkét változatból. A fehér eperfa termése pálinka és aszalványkészítésre, a fekete eperfáé gyümölcsborkészítésre is alkalmas.

Mindkét változatot kedvelik egyes madarak (pl, libák, kacsák, galambok) és a kutyák. Utóbbiaknál korlátozni kell a fogyasztott mennyiséget, mert hajlamosak több maréknyit is a földről felenni, ez emésztési problémát okozhat, a túl sok cukor sem tesz jót nekik.

Az eperfa fája igen kemény. Alig szegezhető. Sárga színe miatt hordók készítésére, (főleg pálinkához) szívesen alkalmazták.

Fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lista nem teljes.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Jeszenszky Árpád. Oltás, szemzés, dugványozás. Mezőgazdasági Kiadó. ISBN 963-230-440-3 (1978) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]