Fehér fűz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fehér fűz
Thomé Salix alba clean.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Malpighiales
Család: Fűzfafélék (Salicaceae)
Nemzetség: Fűzfa (Salix)
Faj: S. alba
Tudományos név
Salix alba
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fehér fűz témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér fűz témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér fűz témájú kategóriát.

A fehér fűz (Salix alba) a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó fűzfa nemzetség legismertebb képviselője. Vesszői egészen a földig lehajolnak. Kora tavasszal megjelennek rajta a barkák, és csak azután a keskeny, világosbarna levelek. Lombhullató.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közép- és Dél-Európában honos, de Észak-Amerikában is meghonosították és Magyarországon is.Kedveli a meleget és a párás levegőt.

Salix fűz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A füzek álló- és mozgóvizeink környékkének megszokott karakteres növényei. Víztűrésük többek között annak köszönhető, hogy az elárasztás idején törzsük víz alatti részén preformált gyökereket fejlesztenek, amelyek a víz felső, oxigénben dús rétegében elbokrosodva részben átveszik a levegőtlenné vált talajban lévő gyökérzet szerepét. Általában nyirkos talajt kedvelnek (a pangó vizet is tűrik), de normál viszonyok között is jól fejlődnek.

Fehér fűz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Salix alba) 20-25 méterre megnövő, terebélyes, csaknem mindig tőtől ágas fa. Levelei lándzsásak, a fonákuk rásimuló ezüstös selyemszőrös. Porzós barkái és termős füzérvirágzatai nem díszítenek.
Hazája Európa, Nyugat-Ázsia.
Parkokba főleg fajtáit ültetik:

  • 'Bédai Egyenes' - Erdészeti célra szelektált, egyenes törzsű klón. Magyar nemesítésű.
  • 'Tristits' - Szomorúfűz - A leggyakrabban ültetett fajta. Hosszú, sárga vesszői a földig lelógnak. Feltehetően a (Salix babylonica) és a (Salix alba Vitellina) hibridje. Egyes szerzők ezért önálló fajnak tartják (Salix x sepulcralis) néven.
  • 'Vitellina' - Termete, mint az alapfajé, de vesszői feltűnően sárgák. Kosárfonásra is alkalmas.


Babiloni fűz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Salix babylonica) A legősibb szomorúfűz. Levelei kopasz fonákúak, vesszői sárgászöldek, a napos oldalon megvörösödnek.
Hazája Kína, de Nyugat-Ázsiában, majd az iszlám hódítások nyomán Észak-Afrikában és Kelet-Európában már régóta ültetik. Nyugat-Európában a XVII. században terjedt el, és a romantikus kertek egyik divatnövénye volt. Később részleges fagyérzékenysége miatt visszaszorult, helyette inkább az edzett és szebb vesszőjű Salix alba 'Tristis'-t telepítették.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fűzfa kérgét láz és influenza esetén ajánlják elsősorban. Fejfájásra, fájdalomra és reumára mint fájdalomcsillapító szert használják. A virágzat jótékony hatású a méhösszehúzódásokra és az álmatlanságra. Külsőleg fagyott testrészek, sebek, fekélyek kezelésére alkalmazzák.

Gyógyhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szalikozidtartalmának köszönhetően a fűzfa kérge gyulladásgátló, reuma esetén fájdalom- és lázcsillapító hatású. Ugyanezen összetevő a felelős az enyhe fertőtlenítő és vérrögképződést gátló hatásáért is.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]