Fehér fűz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fehér fűz
Thomé Salix alba clean.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Malpighiales
Család: Fűzfafélék (Salicaceae)
Nemzetség: Fűzfa (Salix)
Faj: S. alba
Tudományos név
Salix alba
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fehér fűz témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér fűz témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér fűz témájú kategóriát.

A fehér fűz (Salix alba) a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó fűzfa nemzetség legismertebb képviselője. Vesszői egészen a földig lehajolnak. Kora tavasszal megjelennek rajta a barkák, és csak azután a keskeny, világosbarna levelek. Lombhullató.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közép- és Dél-Európában honos, de Észak-Amerikában is meghonosították és Magyarországon is.Kedveli a meleget és a párás levegőt.

Salix fűz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A füzek álló- és mozgóvizeink környékkének megszokott karakteres növényei. Víztűrésük többek között annak köszönhető, hogy az elárasztás idején törzsük víz alatti részén preformált gyökereket fejlesztenek, amelyek a víz felső, oxigénben dús rétegében elbokrosodva részben átveszik a levegőtlenné vált talajban lévő gyökérzet szerepét. Általában nyirkos talajt kedvelnek (a pangó vizet is tűrik), de normál viszonyok között is jól fejlődnek.

Fehér fűz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Salix alba) 20-25 méterre megnövő, terebélyes, csaknem mindig tőtől ágas fa. Levelei lándzsásak, a fonákuk rásimuló ezüstös selyemszőrös. Porzós barkái és termős füzérvirágzatai nem díszítenek.
Hazája Európa, Nyugat-Ázsia.
Parkokba főleg fajtáit ültetik:

  • 'Bédai Egyenes' - Erdészeti célra szelektált, egyenes törzsű klón. Magyar nemesítésű.
  • 'Tristits' - Szomorúfűz - A leggyakrabban ültetett fajta. Hosszú, sárga vesszői a földig lelógnak. Feltehetően a (Salix babylonica) és a (Salix alba Vitellina) hibridje. Egyes szerzők ezért önálló fajnak tartják (Salix x sepulcralis) néven.
  • 'Vitellina' - Termete, mint az alapfajé, de vesszői feltűnően sárgák. Kosárfonásra is alkalmas.


Babiloni fűz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Salix babylonica) A legősibb szomorúfűz. Levelei kopasz fonákúak, vesszői sárgászöldek, a napos oldalon megvörösödnek.
Hazája Kína, de Nyugat-Ázsiában, majd az iszlám hódítások nyomán Észak-Afrikában és Kelet-Európában már régóta ültetik. Nyugat-Európában a XVII. században terjedt el, és a romantikus kertek egyik divatnövénye volt. Később részleges fagyérzékenysége miatt visszaszorult, helyette inkább az edzett és szebb vesszőjű Salix alba 'Tristis'-t telepítették.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fűzfa kérgét láz és influenza esetén ajánlják elsősorban. Fejfájásra, fájdalomra és reumára mint fájdalomcsillapító szert használják. A virágzat jótékony hatású a méhösszehúzódásokra és az álmatlanságra. Külsőleg fagyott testrészek, sebek, fekélyek kezelésére alkalmazzák.

Gyógyhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szalikozidtartalmának köszönhetően a fűzfa kérge gyulladásgátló, reuma esetén fájdalom- és lázcsillapító hatású. Ugyanezen összetevő a felelős az enyhe fertőtlenítő és vérrögképződést gátló hatásáért is.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]