Fehér fűz

Fehér fűz
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida) Csoport: Rosidae Csoport: Eurosids I Rend: Malpighiales Család: Fűzfafélék (Salicaceae) Nemzetség: Fűzfa (Salix) Faj: S. alba
Tudományos név
Salix alba L.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Fehér fűz témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér fűz témájú médiaállományokat.

A fehér fűz (Salix alba) a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó fűzfa nemzetség legismertebb képviselője. Vesszői egészen a földig lehajolnak. Kora tavasszal megjelennek rajta a barkák, és csak azután a keskeny, világosbarna levelek. Lombhullató.

Előfordulása

Közép- és Dél-Európában honos, de Észak-Amerikában is meghonosították és Magyarországon is.Kedveli a meleget és a párás levegőt.

Salix fűz

A füzek álló- és mozgóvizeink környékkének megszokott karakteres növényei. Víztűrésük többek között annak köszönhető, hogy az elárasztás idején törzsük víz alatti részén preformált gyökereket fejlesztenek, amelyek a víz felső, oxigénben dús rétegében elbokrosodva részben átveszik a levegőtlenné vált talajban lévő gyökérzet szerepét. Általában nyirkos talajt kedvelnek (a pangó vizet is tűrik), de normál viszonyok között is jól fejlődnek.

Fehér fűz

(Salix alba) 20-25 méterre megnövő, terebélyes, csaknem mindig tőtől ágas fa. Levelei lándzsásak, a fonákuk rásimuló ezüstös selyemszőrös. Porzós barkái és termős füzérvirágzatai nem díszítenek.
Hazája Európa, Nyugat-Ázsia.
Parkokba főleg fajtáit ültetik:

• 'Bédai Egyenes' - Erdészeti célra szelektált, egyenes törzsű klón. Magyar nemesítésű.
• 'Tristits' - Szomorúfűz - A leggyakrabban ültetett fajta. Hosszú, sárga vesszői a földig lelógnak. Feltehetően a (Salix babylonica) és a (Salix alba Vitellina) hibridje. Egyes szerzők ezért önálló fajnak tartják (Salix x sepulcralis) néven.
• 'Vitellina' - Termete, mint az alapfajé, de vesszői feltűnően sárgák. Kosárfonásra is alkalmas.

Babiloni fűz

(Salix babylonica) A legősibb szomorúfűz. Levelei kopasz fonákúak, vesszői sárgászöldek, a napos oldalon megvörösödnek.
Hazája Kína, de Nyugat-Ázsiában, majd az iszlám hódítások nyomán Észak-Afrikában és Kelet-Európában már régóta ültetik. Nyugat-Európában a XVII. században terjedt el, és a romantikus kertek egyik divatnövénye volt. Később részleges fagyérzékenysége miatt visszaszorult, helyette inkább az edzett és szebb vesszőjű Salix alba 'Tristis'-t telepítették.

Felhasználása

A fűzfa kérgét láz és influenza esetén ajánlják elsősorban. Fejfájásra, fájdalomra és reumára mint fájdalomcsillapító szert használják. A virágzat jótékony hatású a méhösszehúzódásokra és az álmatlanságra. Külsőleg fagyott testrészek, sebek, fekélyek kezelésére alkalmazzák.

Gyógyhatása

Szalikozidtartalmának köszönhetően a fűzfa kérge gyulladásgátló, reuma esetén fájdalom- és lázcsillapító hatású. Ugyanezen összetevő a felelős az enyhe fertőtlenítő és vérrögképződést gátló hatásáért is.

Forrás

• Schmidt Gábor - Tóth Imre (2006): Kertészeti dendrológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
• Kaeg.hu - fafajták
• shop.builder.hu
• A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7 
• Salix nemzetség / Füzek