Fűzfafélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fűzfafélék
Evolúciós időszak: Eocén - jelen
Szomorúfűz
Szomorúfűz
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosids
Csoport: Eurosids I
Rend: Malpighiales
Család: Fűzfafélék (Salicaceae)
Mirb.
Nemzetségek

szövegben

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fűzfafélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fűzfafélék témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fűzfafélék témájú kategóriát.

Jegenyenyárfasor (Dél-Hollandia, Hazerswoude)

A fűzfafélék (Salicaceae) a legújabb rendszerezések szerint a Malpighiales rendbe tartozó növénycsalád. A korábbi rendszerek a fűzvirágúak (Salicales) rendjébe osztották, annak egyetlen családjaként. A fűzeken és nyárakon kívül főleg trópusi nemzetségek tartoznak ide.

Elterjedésük, élőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az északi flórabirodalom mérsékelt övi és szubarktikus tájainak növényei. Általában nedves, nyirkos termőhelyeken – láp- és ligeterdőkben, mocsarakban nőnek.

Jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szórt levélállású, kétlaki, lombhullató fák vagy cserjék. Leveleik egyszerűek, tagolatlanok. Pálhaleveleik korán lehullanak.

Kétlakiak. A murvalevelek hónaljából növő virágzataikban a virágok leegyszerűsödtek, csupaszok:sziromlevél nincs vagy jelentéktelen, a csészelevelek gyakran csökevényesek. A virágzat a legtöbbször barka. A hímivarú virágban 2–30 porzószál nő. A termőtájat két, összenőtt termőlevél alkotja.[1] A felső állású, egyrekeszű magház egy termőlevélből fejlődik. A termés sokmagvú tok; a magvakat szőrüstök burkolja.

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyakran pionír növények. Virágaik a lombfakadás előtt nyílnak. Egyes nemzetségek (például a nyárfa (Populus) virágait a szél porozza be, más nemzetségekét, így a fűzét (Salix) rovarok. magvaikban kevés a tápanyag, ezért csak nagyon rövid ideig csíraképesek.

Felhasználásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellegzetes kémiai anyagaik a fenol-heterozidok (mint például a szalicin és a populin). Ezek egyrészt védik őket a növényevő és a fitopatogén szervezetektől, másrészt a rájuk specializálódott fogyasztóknak figyelmét felkeltő jelzőanyagok. A népi gyógyászatban főzetüket régóta használják gyulladások és láz csillapítására.

fájuk gyengébb minőségű ipari puhafa, amiből használati eszközöket, dobozokat, gyufát, papírt készítenek (utóbbit a nyárakból).

Rendszertani felosztásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Salicaceae család a Cronquist-rendszerben még saját rendbe, a Salicales-be tartozott, mindössze három nemzetséggel (Salix, Populus és Chosenia), az APG-rendszer azonban a Malpighiales rendbe sorolja, jóval több génusszal (a Chosenia most a Salix alnemzetsége).

A családot 56 nemzetségre bontják (ezek közül Magyarországon a névadó fűz és a nyár jelentős):

  • Abatia,
  • Aphaerema,
  • Azara,
  • Banara,
  • Bartholomaea,
  • Bembicia,
  • Bennettiodendron,
  • Bivinia,
  • Byrsanthus,
  • Calantica,
  • Carrierea,
  • Casearia,
  • Dissomeria,
  • Dovyalis,
  • Euceraea,
  • Flacourtia,
  • Gerrardina,
  • Hasseltia,
  • Hasseltiopsis,
  • Hecatostemon,
  • Hemiscolopia,
  • Homalium,
  • Idesia,
  • Itoa,
  • Laetia,
  • Lasiochlamys,
  • Ludia,
  • Lunania,
  • Macrohasseltia,
  • Mocquerysia,
  • Neopringlea,
  • Neoptychocarpus,
  • Olmediella,
  • Oncoba,
  • Ophiobotrys,
  • Osmelia,
  • Phyllobotryon,
  • Phylloclinium,
  • Pineda,
  • Pleuranthodendron,
  • Poliothyrsis,
  • nyárfa (Populus),
  • Priamosia,
  • Prockia,
  • Pseudoscolopia,
  • Pseudosmelia,
  • Ryania,
  • fűzfa (Salix),
  • Samyda,
  • Scolopia,
  • Scyphostegia,
  • Tetrathylacium,
  • Tisonia,
  • Trimeria,
  • Xylosma,
  • Zuelania.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]