Illatos rózsásvarjúháj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Illatos varjúháj (Rhodiola rosea)
Rhodiola rosea
Rhodiola rosea
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Kőtörőfű-virágúak (Saxifragales)
Család: Varjúhájfélék (Crassulaceae)
Alcsalád: Varjúhájformák (Sedoideae)
Nemzetség: Rhodiola
Faj: Rhodiola rosea
Tudományos név
Rhodiola rosea
L.
Szinonimák
  • Sedum roseum
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Illatos varjúháj (Rhodiola rosea) témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Illatos varjúháj (Rhodiola rosea) témájú kategóriát.

Az illatos varjúháj, vagy rózsás varjúháj ~ rózsagyökér, vagy egyszerűen csak varjúháj (Rhodiola rosea) egy a varjúhájfélék családjába tartozó évelő gyógynövény. Sedum roseumnak is nevezik. Népies neve: rózsás, vagy illatos varjúháj, ezt a nevet rózsaillatú gyökeréről kapta. A varjúháj nevet a botanikával foglalkozó szakirodalomban a (Sedum) nemzetség magyar elnevezéseként használják.

Tőrózsát alkotó levelei húsosak, zöldek, de a levélrózsa közepe felé elhalványulók, a levélcsúcsok pirosas bemosódásúak, virágai aprók, fürtökben nyílnak.

Az északi félgömbön az alhavasi területeken, elsősorban Oroszországban, Szibériában, az Altaj hegységben és Kína északi és délnyugati részén, de megtalálható Skandináviában, Izlandon, Kanadában, Alaszkában is. Nem vízigényes, és megél meszes vagy savanyú talajon is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már 1725-től jelentek meg tudományos értekezések, 1755 körül a vikingek gyakran használták fizikai erőnlétük fokozására, de más számára ismeretlen maradt 1931-ig, amikor dr. Utkin orosz botanikus és táplálkozáskutató újra fölfedezte. Németországban dr. Brechman kezdte meg a kutatását. 1960 óta több tanulmány is jelent meg róla. Ma már Svédországban, Norvégiában, Franciaországban is tanulmányozzák, és igen sokféle gyógyhatását fedezték fel.

Gyógyhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fokozza az állóképességet és az erőnlétet.
  • Erősíti az immunrendszert (a szervezet ellenálló képességét), amellett fájdalomcsillapító hatású.
  • Serkenti az agyműködést, lassítja az agy elöregedését és segít a szexuális problémák megoldásában.
  • Védi a szívet, jó hatású a keringési rendszerre és rákellenes hatású.
  • Cukorbetegeknél, (diabetes), serkenti az inzulin képződését, illetve növeli az inzulinérzékenységet.
  • Segíti a máj méregtelenítő működését.

(Egy szibériai mondás szerint, 100 évig él az, aki a varjúháj teát rendszeresen fogyasztja.)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]