Varjúhájfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Varjúhájfélék
Borsos varjúháj (Izland, sziklagyep)
Borsos varjúháj (Izland, sziklagyep)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Kőtörőfű-virágúak (Saxifragales)
Család: Varjúhájfélék (Crassulaceae)
J. St.-Hil.
alcsaládok
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Varjúhájfélék témájú kategóriát.

A varjúhájfélék (Crassulaceae) a kétszikűek (Magnoliopsida) közé tartozó kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjének egyik családja több mint 1300 fajjal.

Elterjedésük, élőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ausztrál és az antarktikus flórabirodalom kivételével az egész Földön elterjedtek – több fajukat már Ausztráliába is betelepítették. A család legtöbb faja pozsgás – ezeket értelemszerűen arid éghajlaton találhatjuk; a legtöbbet Dél-Afrikában, Mexikóban és a Földközi-tenger térségében. A sós talajt nem viselik el.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lágyszárúak vagy félcserjék; a pozsgás fajok levélszukkulensek. Változatos alakú leveleik gyakran átellenesek, vagy levélrózsában állnak a száron, netán tőrózsában nőnek. Virágukban a csészelevelek, szirmok, a két körben lévő porzók és a termőlevelek száma megegyezik. Kétivarú, aktinomorf, rendszerint apró, bogvirágzatokban nyíló virágaik tengelye gyakran tányérszerűen kiszélesedik. A termőlevelek alapja összenő. Néhány faj virágának a szirmai összenőttek – ilyenek a korallvirágformák és egyes köldökfűformák. A termés makkocska, tüsző, tüszőcsokor, ritkábban tok.

Különlegességük, hogy a család számos faja elevenszülő (vivipar) növény: ezek a levél szélén, illetve a hengeres levél csúcsán járulékos (adventív) rügyekből gyökeres hajtásokat növesztenek, és azokból, ha kedvező talajra hullanak, új növények fejlődnek.

A róluk elnevezett CAM-anyagcsere („crassulacean acid metabolism”) révén alkalmazkodnak a nehéz életkörülményekhez: éjszaka szén-dioxidot kötnek meg almasav formájában, ebből napközben, zárt gázcserenyílások (sztómák) mellett építik fel a szénhidrátokat.

Felhasználásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család számos pozsgás nemzetségét dísznövényként termesztik. Néhány faj gyógyhatású (Sempervivum tectorumfülfű).

Rendszertani felosztásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család több ezer faját rendkívül különféleképpen tagolják kisebb egységekre. Egyes rendszerezők hat alcsaládra bontják 38 nemzetséggel:

  • majomfaformák (Crassuloideae) alcsaládja három nemzetséggel:
    • majomfa (Crassula),
    • Dinacria,
    • Vauanthes;
  • varjúhájformák (Sedoideae) alcsaládja tizennégy nemzetséggel:
    • Afrovivella,
    • Cremnophila,
    • Diamorpha,
    • Hypagophytum,
    • Lenophytum,
    • Meterostachys,
    • Parvisedum,
    • Pseudosedum,
    • Rosularia,
    • varjúháj (Sedum),
    • Sempervivella,
    • Sinocrassula,
    • Tacitus,
    • Villadia;

Az USA mezőgazdasági minisztériuma által pártolt GRIN növényrendszertanban mindössze két alcsaládot:

különböztetnek meg, utóbbit azonban tovább egységekre tagolják. Ebben a felosztásban az alcsalád két nemzetségcsoportja:

Az egyes nemzetségek besorolása ebben a rendszerben:

1. majomfaformák:

2. korallvirágformák :

3. varjúhájak:

4. Telephiinae:

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana. ISBN 963 463 632 2 (2003)