Borsos varjúháj
 |
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Svédországban, egy sziklás partfalon |
||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Sedum acre L. |
||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
a Sedum acre subsp. majus szinonimája:
|
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Borsos varjúháj témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Borsos varjúháj témájú médiaállományokat. |
A borsos varjúháj (Sedum acre) a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjébe tartozó varjúhájformák (Sedoideae) alcsaládjában az alcsalád névadó nemzetségének egyik, a Kárpát-medencében is honos faja. A „borsos” név arra utal, hogy leveleinek íze igen csípős. Szinte egész Európában, továbbá Kis-Ázsiában és Észak-Ázsiában is megtalálható.
Tartalomjegyzék |
Alfajai, változatai [szerkesztés]
Léteznek a csípős íz nélküli, illetve magasabbra növő változatok. A szirmok lehetnek halványsárgák, a párta a csészelevelek háromszorosára is nyúlhat. Ezeket a különbségeket általában a kromoszómaszám különbségei okozzák (diploid, 2n=40 vagy tetraploid, 4n=80).
- Sedum acre L. subsp. dostalii (Domin) Dostal
- Sedum acre L. subsp. majus (Mast.) R.T. Clausen, (1975)
- Sedum acre L. subsp. neglectum (Ten.) Rouy & E.G.Camus
- Sedum acre L. subsp. sexangulare (L.) O. Schwarz
- Sedum acre L. subsp. tetramerum (Trautv.) Breistroffer
- Sedum acre L. var. almadii Priszter, (1968)
- Sedum acre L. var. aureum Mast. (1878)
- Sedum acre L. var. elegans Mast.
- Sedum acre L. var. glaciale (Clarion ex DC.) Duby
- Sedum acre L. var. glaciale P.Fourn.
- Sedum acre L. var. majus Mast. (1878)
- Sedum acre L. var. spirale (Haw.) Rouy & E.G.Camus
Jellemzői [szerkesztés]
Gyepet formázó, szőrtelen hajtásrendszerű, évelő növény. Gyökérzete közvetlenül a felszín alatt terül szét. A talajon elfekvő hajtások vége 5–10 cm magasra felkunkorodik. Az alig néhány milliméteres, hengeres-tojásdad alakú, élénkzöld, gyakran vöröses árnyalatú pozsgás levélkék 4-6 hosszanti sorba rendeződve, szinte pikkelyszerűen borítják a szárat. Aranysárga, látványos kis csillag alakú virágai júniusban tömegesen nyílnak, és olyankor szinte elborítják a növényt. Öt hegyes végű sziromlevele kb. 7 mm hosszúságú, a porzók száma 10. Rovarok porozzák. Termése csillag alakban szétálló tüszőtermés, 3–5 mm hosszú csúccsal.
Életmódja [szerkesztés]
Nagyon igénytelen; ezért rendszerint a kedvezőtlen termőhelyeken: sziklagyepekben, homokpusztákon, törmeléklejtőkön, sőt öreg falakon, háztetőkön, kavicsos tengerpartokon csoportosan nő. A szárazságot nagyon jól tűri, a legsoványabb talajon is jól fejlődik. Elfekvő szára sokszorosan elágazva terjed, és közben időnként legyökerezik. CAM fotoszintézisű.
Talajtakaró kerti évelőként sziklakertekbe vagy vékony talajú, napsütötte helyekre ültetik.
Hatóanyagai [szerkesztés]
Piperidin-alkaloidokat (szedakrin, szedamin, szedinin), flavonoidokat, cserző- és nyálkaanyagokat tartalmaz.
Felhasználása [szerkesztés]
Csípős, borsra emlékeztető íze van. A száj nyálkahártyáját irritálja, nagyobb mennyiségben hányást, hasmenést vált ki. Korábban a népi gyógyászatban magas vérnyomás, köhögés, aranyér, égési sérülések kezelésére használták. A homeopátia a végbél aranyeres fájdalmának csillapítására alkalmazza.
Források [szerkesztés]
- Szűcs Lajos: Kedvelt kaktuszok, pozsgások. Gondolat. Budapest, 1984. p. 264.
- Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó, 2001 (ISBN 963 684 124 1)
- Neil Fletcher: Vadvirágok (Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve), ISBN 963 9491 349
- http://www.theplantlist.org/tpl/record/kew-2483146
