Borsos varjúháj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Borsos varjúháj
Svédországban, egy sziklás partfalon
Svédországban, egy sziklás partfalon
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Kőtörőfű-virágúak (Saxifragales)
Család: Varjúhájfélék (Crassulaceae)
Alcsalád: Varjúhájformák (Sedoideae)
Nemzetség: Varjúháj (Sedum)
Fajcsoport: Sedum sect. Sedum
Fajsor: Sedum ser. Sedum
Faj: S. acre
Tudományos név
Sedum acre
L.
Szinonimák
  • Sedum acre subsp. neglectum (Ten.) Arcang.
  • Sedum acre var. robustum Velen.
  • Sedum drucei Graebn.
  • Sedum elrodii M.E. Jones
  • Sedum glaciale Clarion ex DC.
  • Sedum krajinae Domin
  • Sedum minimum Nieuwl.
  • Sedum neglectum Ten.
  • Sedum procumbens Schrank
  • Sedum robustum (Velen.) Domin [Illegitimate]
  • Sedum wettsteinii Freyn
  • Sedum zlatiborense Domin

a Sedum acre subsp. majus szinonimája:

  • Sedum acre var. majus Mast.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Borsos varjúháj témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Borsos varjúháj témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Borsos varjúháj témájú kategóriát.

Sedum acre
Virága

A borsos varjúháj (Sedum acre) a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjébe tartozó varjúhájformák (Sedoideae) alcsaládjában az alcsalád névadó nemzetségének egyik, a Kárpát-medencében is honos faja. A „borsos” név arra utal, hogy leveleinek íze igen csípős. Szinte egész Európában, továbbá Kis-Ázsiában és Észak-Ázsiában is megtalálható.

Alfajai, változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Léteznek a csípős íz nélküli, illetve magasabbra növő változatok. A szirmok lehetnek halványsárgák, a párta a csészelevelek háromszorosára is nyúlhat. Ezeket a különbségeket általában a kromoszómaszám különbségei okozzák (diploid, 2n=40 vagy tetraploid, 4n=80).

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyepet formázó, szőrtelen hajtásrendszerű, évelő növény. Gyökérzete közvetlenül a felszín alatt terül szét. A talajon elfekvő hajtások vége 5–10 cm magasra felkunkorodik. Az alig néhány milliméteres, hengeres-tojásdad alakú, élénkzöld, gyakran vöröses árnyalatú pozsgás levélkék 4-6 hosszanti sorba rendeződve, szinte pikkelyszerűen borítják a szárat. Aranysárga, látványos kis csillag alakú virágai júniusban tömegesen nyílnak, és olyankor szinte elborítják a növényt. Öt hegyes végű sziromlevele kb. 7 mm hosszúságú, a porzók száma 10. Rovarok porozzák. Termése csillag alakban szétálló tüszőtermés, 3–5 mm hosszú csúccsal.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyon igénytelen; ezért rendszerint a kedvezőtlen termőhelyeken: sziklagyepekben, homokpusztákon, törmeléklejtőkön, sőt öreg falakon, háztetőkön, kavicsos tengerpartokon csoportosan nő. A szárazságot nagyon jól tűri, a legsoványabb talajon is jól fejlődik. Elfekvő szára sokszorosan elágazva terjed, és közben időnként legyökerezik. CAM fotoszintézisű.

Talajtakaró kerti évelőként sziklakertekbe vagy vékony talajú, napsütötte helyekre ültetik.

Hatóanyagai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Piperidin-alkaloidokat (szedakrin, szedamin, szedinin), flavonoidokat, cserző- és nyálkaanyagokat tartalmaz.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csípős, borsra emlékeztető íze van. A száj nyálkahártyáját irritálja, nagyobb mennyiségben hányást, hasmenést vált ki. Korábban a népi gyógyászatban magas vérnyomás, köhögés, aranyér, égési sérülések kezelésére használták. A homeopátia a végbél aranyeres fájdalmának csillapítására alkalmazza.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szűcs Lajos: Kedvelt kaktuszok, pozsgások. Gondolat. Budapest, 1984. p. 264.
  • Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001 ISBN 9636841241  
  • Neil Fletcher: Vadvirágok: Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve. Budapest: Grafo Könyvkiadó;(hely nélkül): Panemex Kiadó. 2005 ISBN 9639491349  
  • http://www.theplantlist.org/tpl/record/kew-2483146