Sármányvirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sármányvirág
Krétai sármányvirág (Sideritis syriaca)
Krétai sármányvirág (Sideritis syriaca)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Angiosperms)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae)
Nemzetség: Sideritis
L.
Fajok
  • Sideritis lanata L.
  • Sideritis montana
  • Sideritis syriaca
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sármányvirág témájú kategóriát.

A sármányvirág (Sideritis) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjához tartozó növénynemzetség.

Egy faja, a parlagi sármányvirág, vagy egyszerűen csak sármányvirág (Sideritis montana)[1] elsősorban gyógyító tulajdonságairól nevezetes. Mediterrán területen bőséggel terem, a Balkán-félszigeten, az Ibériai-félszigeten és Makaroneziában, de Közép-Európában és Ázsia mérsékelt éghajlatú részén is megtalálható.[2][3][4][5]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A görög nyelvben a „sideritis” szó szerinti fordítása: „az, akinek vasfegyvere van”. A növényt már az ókori görögök is ismerték, különösen Dioszkoridész és Theophrasztosz. Bár Dioszkoridész három fajról írt, de csak az egyik (valószínűleg az S. scordioides) lehet a Sideritis rokona. Az ókori időkben a növény használata általános gyógymódnak számított, amit vasfegyverek által okozott sebeknél, sérüléseknél alkalmaztak a csatákban. Azonban mások úgy tartják, hogy a név eredete a csészelevél alakjára utal, amely a lándzsa hegyére hasonlít.

Rendszerezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2002-ben egy molekuláris filogenetikai vizsgálat felismerte, hogy a Sideritis és további 5 nemzetség parafiletikusan be van ágyazódva a Stachys nemzetségbe. További vizsgálatok szükségesek, hogy a Stachys és Sideritis rokonsági vizsgálatainak feltárásához.[6]

Az EOL[7] három fajt sorolt a nemzetségbe[8]:

Ezen kívül különböző leírások (köztük a Wikispecies, az ITIS és a ZipcodeZoo) 319 különböző fajt, alfajt, ökotípust és formát különböztetnek meg, néhány közülük[3]:

  • Sideritis candicans – gyapjas sármányvirág[1]
  • Sideritis cypria – ciprusi sármányvirág[1]
  • Sideritis euboea
  • Sideritis glacialis – havasi sármányvirág[1]
  • Sideritis hyssopifolia – izsóplevelű sármányvirág[1]
  • Sideritis purpurea
  • Sideritis raeseri
  • Sideritis remota
  • Sideritis romana
  • Sideritis scardica
  • Sideritis theezans

A botanikusoknak igen nehéz dolguk van a Sideritis változatainak elnevezésében és besorolásában, az apró eltérések miatt.

Növénytan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jacob Sturm illusztráció a Sideritis montana felépítéséről Johann Georg Sturm: Deutschlands Flora in Abbildungen című könyvéhez, 1796

A nemzetséget alkotó fajok 8-50 cm magasra növő félcserjék vagy egyéves lágyszárúak, általában 1000 m fölött sziklákon találhatók. Molyhos növény, mikroszkópon keresztül szőrszálak összefonódása látható. Szárai négyszög alakúak, lágyszárúak. Levelei keresztben átellenesek, a felső részen sisak forma látható. A Sideritis virága harang alakú, halványsárga színű. A virágok hajtásvégi fürtökben nyílnak májustól augusztusig. Kis alakító metszésektől eltekintve nem igényelnek rendszeres visszavágást. Magvetéssel vagy meddő hajtásokról[9] szedett félfás dugványokkal szaporíthatók.

Gyógynövényként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sármányvirág segíti az emésztést, erősíti az immunrendszert, megelőzi a megfázást és az influenzát. Vírus, gomba és baktérium ellen is hatásos, fájdalomra és enyhe szorongásra is használható. Természettudósok szívesen ajánlják a hegyi teát, amit csodaszernek tartanak. Megfigyelések szerint közel van az igazsághoz. Modern vizsgálatok kimutatták, hogy a tea fogyasztásával megelőzhető a csontritkulás[10] és antioxidáns hatása miatt a rák [11]. A növényt tudományos kutatások is igazolják: diterpéneket[12], flavonoidokat és esszenciális olajokat tartalmaz. A Sideritist a zsályával és az ánizs magjával hasonlították össze, a növények flavonoidtartalma miatt.[13] A legtöbb kutatást Hollandiában, Görögországban, Macedóniában, Albániában és hazánkban is végeztek 1998. májusban a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti szakán, Budapesten.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyon népszerű Görögországban, Albániában és Macedóniában, gyógy- és élvezeti teaként egyaránt fogyasztják aromás íze miatt. A tea elkészítése: forralt vízzel leönteni a szárított szárat, levelet és virágot, 15-20 percig ázni hagyni, majd mézzel és citrommal ízesíthető.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sideritis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gordon Cheers: Flóra A Világ Legnagyobb Kertészeti Enciklopédiája (Athenaeum 2000 Kiadó 2006-ban) ISBN 9639615102
  • Katharina Adams - Dirk Mann: Évelő növények (Sziget Kiadó 2010) ISBN 9789637268779
  • Franz-Xaver Treml: Gyógy és fűszernövények – 500 növény ismertetőjegyei, fajtái, gondozása (Sziget Kiadó 2010) ISBN 9789637268786