Antioxidáns

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Antioxidáns <gör.-lat.> – oxidációgátló (oxidáció inhibitor). Tágabb értelemben: oxidációt késleltető, vagy gátló anyag.

Antioxidáns alatt azonban leggyakrabban az élő szervezetben, illetve a táplálékban található, természetes vagy mesterséges vegyületeket értjük. Ezek az anyagok rendszerint szerves vegyületek, de találhatunk közöttük vegyértékváltásra hajlamos fémeket, valamint fémorganikus komplexeket is.

Oxidációs folyamatok az élő szervezetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az élő sejtek ATP termelő, azaz energiafelszabadító szervecskéiben, a mitokondriumokban az energiafelszabadító folyamat (oxidatív foszforiláció) során természetes módon keletkeznek peroxid- és szuperoxid gyökök. Ezeket a sejtek a saját antioxidánsaikkal hatástalanítják. Bizonyos helyzetekben (például stressz, betegség) a szabad gyökök száma megnő, és a szervezet nem képes elegendő antioxidánst termelni. Az idős, beteg szervezetben az antioxidánsok hatása, és mennyisége is csökken.

Természetes antioxidánsok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szabad gyökök is felelősek a sejtek öregedéséért, többek között fehérjék működésképtelenné tételével, a DNS lánc károsításával - utóbbi folyamat daganatképződést is okozhat. Mindez ellen a különböző sejtek számos természetes antioxidánst termelnek. Ilyenek például egyes vitaminok:

De lehetnek antioxidáns hatásúak egyes enzimek, és egyéb anyagok is:

Preventív antioxidánsok azok az anyagok, melyek nem a gyököket semlegesítik, hanem a képződésükhöz vezető utat vágják el. Ilyen anyagok:

Mesterséges antioxidánsok a táplálékban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Friss, és lehetőleg természetes körülmények között termett zöldségekben, minimálisan feldolgozott, növényi táplálékokban gazdag étrenddel biztosítani lehet a kívülről szervezetünkbe került antioxidánsok mennyiségét. (Sok más hasznos anyaggal, például vitaminokkal, ásványi anyagokkal együtt.) A nem megfelelő étrend és a modern élelmiszeripar igényli a mesterséges antioxidánsokat (ez utóbbi elsősorban a termékek eltarthatóságát fokozza velük).

A használt antioxidánsok különböző szerkezetű és összetételű vegyületek lehetnek. Különösen hatásosak a legalább két fenol jellegű hidroxilcsoportot (orto- ill. para-) helyzetben tartalmazó vegyületek, valamint az aromás aminok, ill. fémkomponenseik.

Az antioxidánsok hatásmódja különféle lehet:

  • gátolhatja az oxidációt gyorsító katalizátorok működését
  • ha önmaga is oxidálódhat, akkor az oxigén megkötésével fejtheti ki védő hatását
  • az autooxidációt gátló, oxidációs inhibitor jellegű anyagok (például tokoferolok) hatása azzal magyarázható, hogy az autooxidációban képződő peroxidgyökökkel stabilis végterméket képeznek, miáltal megszakítják a további átalakulással járó láncreakciót.

Az élelmiszerek és a gyógyszerek fontos antioxidánsai a tokoferolok, galluszsav, ill. észterei, valamint igen gyakori adalékanyag az aszkorbinsav is.

Antioxidánsok az ipar egyéb területein[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oxidációra hajlamosak például az étkezési és ipari zsírok, olajok, műanyagok, a kaucsuk, a gumi, a kozmetikumok egy része, a szappanok, egyes gyógyszerészeti segédanyagok.

Kozmetikumokban használt antioxidánsok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kozmetikumoknál használhatják ugyanazokat az anyagokat, mint az élelmiszeriparban, valamit az előzőek mellett a nordihidro-gvajatrétsav, a butil-hidroxi-anizol, ill. a butil-hidroxi-toluol stb. használatosak. Az utóbbiak a gumi oxidációjának megakadályozására is használatosak. A szappanok avasodásának gátlására tioszulfátot, benzoesavat, s az utóbbi időben szerves komplex vegyületeket képző anyagokat használnak.

Nehéziparban használt anyagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ásványi olajok ismert antioxidánsai az alkil-fenolok kalcium-, bárium- v. cinksói. A műanyagok oxidációját is védik, a polietilénhez például ftálsavat tesznek (PET) a túl gyors öregedés gátlására.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]