Gombás fertőzések

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A gombás fertőzés legjellemzőbb tünetei a fáradtság, az ízületi fájdalom és a kínzó éhségérzet. A gombák legközelebbi rokonai az algák. A gombák nagy részét gombaszövedék, a micélium alkotja. Egyes fajoknál a micéliumból termőtest alakul. Ilyen például a kedvelt sampiony, a laska és a vargányagomba.

A gombák az energiát nem a napfényből vagy a levegőből, hanem más organizmusokból nyerik, rendszerint elhalt növényi vagy állati maradványokból táplálkoznak. A gombák a földi tápláléklánc nélkülözhetetlen részét képezik.

A pék az élesztőgombát, a sörfőzde a sörélesztőt hasznosítja. Nemes penészgomba nélkülözhetetlen a sajtgyártásban, Camambert, a Brie vagy Roguefort előállítása során.

A gombákat akkor tekintjük károsnak, ha mint paraziták károsítják a gazdaszervezetet. A világ legnagyobb, több mint 600km2 kiterjedésű élőlénye egy gomba. Ezt a gombafonalat egy amerikai kutatócsoport találta a talajban.Egyetlen gyökértől származik az egész.

Az emberi szervezetben legalább 100 féle parazita gomba található. Egy gomba akkor káros, ha hosszú időn keresztül élősködik a szervezetben. Az ilyen gomba kórokozó szaknyelven patogén.

A mikrobiológusok 3 csoportra osztják a gombákat.

  1. Élesztőgombák
  2. Dermatophytonok
  3. Penészgombák

Élesztőgombák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb betegséget az élesztőgombák okozzák. Az élesztő neve a mikrobiológiában a Candida. A fertőzések nagy részét a Candida albicans - fehér élesztő okozza.

Dermatophytonok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsősorban az emberi bőrön, valamint a kéz és a láb környékén, körmén élősködnek. Egyes fajták csak bőrpírt okoznak, mások súlyos, fájdalmas bőrbántalmakat. Fonalaikkal nem csak az elhalt hámsejteket (korpa) vonják be hanem az ép börfelületet is, és a bőrt károsítva az élősejtekből is táplálkoznak. A dermatophytonok okozta gombafertőzés kellemetlen ugyan, de nem életveszélyes.

Penészgombák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sajtgyártásban alkalmazott ártatlan nemes penész mellett számos kórokozó penészgombafaj is létezik. Ilyen például a nedves falakon tenyésző, jellegzetes fekete foltot képző Aspergillus niger - fekete penész. Spórája rossz körülmények között is évekig életképes. Ha a levegőből a belélegzés során nagy mennyiségű spóra kerül a tüdőbe, súlyos betegségeket okoz.

A fáraó átka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1922-ben, Tutanhamon fáraó sírjának feltárásakor a sírkamrába behatoló 22 egyiptológus tüdőbetegségben halt meg. A sírkamra felnyitásakor az ott burjánzó penészgomba spóráit belélegezve valamennyien tüdőfertőzést kaptak. Az Aspergillus niger mellett életveszélyes tüdőbetegséget okozhat az Aspergillus fumigatus nevű penészgomba is.

Gombásodás osztályozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mikózisokat osztályozhatjuk a kolonizált szövet érintettsége alapján:

  1. felületi vagy szuperficiális mikózis – a bőr és a haj legkülső rétegeire korlátozódik
  2. kután mikózis – átterjednek az epidermisre és a hajra valamint a körömre is. A gazdaszervezetben immunreakciót válthatnak ki, ezért a gyulladás a mélyebb szöveti rétegekben is megjelenik. Ezeket a kórokozókat dermatophitonoknak nevezik. A kórokozó gombafajok többnyire Microsporum, Trichophyton és Epidermophyton nemzetségbe tartoznak, összesen 41 faj.
  3. szubkután mikózis – megfertőzi a dermist, a szubkután szöveteket, az izmokat és a fasciát. Ezek krónikus fertőzések és szúrás útján kerülhetnek át a bőrön. Nehéz kezelni őket és általában műtéti megoldás szükséges.
  4. elsődleges kórokozó által okozott szisztémás mikózis – általában a tüdőből indul és átterjedhet más szervrendszerekre is. Ezek a gombafajok önmagukban is patogének (betegségokozók) A szisztémás mikózisok kórokozói általában dimorf gombák.
  5. opportunista kórokozó által okozott szisztémás mikózis – általában legyengült immunrendszerű betegeket fertőznek meg egyébként nem kórokozó gombafajok. Ilyen állapotot okozhat AIDS, a normál bélflóra megbolygatása antibiotikumokkal, metasztatikus daganat. Példa: Candidiasis, Cryptococcosis és Aspergillosis.

Kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mikózisokat gombaellenes gyógyszerekkel (antimikotikumok) kezelik. A betegség természetétől függően helyi vagy szisztémás gyógyszert alkalmaznak.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]