Virágtakaró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A csattanó maszlag (Datura stramonium) csészéje és pártája is forrott. Pártája ún. hosszú-tölcséres párta.
Egy hibiszkuszfaj virága: jól látszik a csészelevelek szőrözöttsége és a sziromlevelek erezettsége.

A virágtakaró vagy takarótáj (perianthium) a virág takarólevelekből (chlamys) álló, legkülső tája. Feladata, hogy védje az ivarleveleket – a porzókat és a termőket – a külső hatásoktól, ugyanakkor a koevolúció révén, a rovarokkal való közös fejlődés folyamán gyakran feltűnő színű vagy színezetű rovarcsalogató levelekké váltak.

A takarólevelek típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A takarótáj alapvetően kétféle típusú lehet:

  • kétnemű virágtakaró esetén a takaróleveleknek kétféle, alaktanilag általában eléggé eltérő típusa van, a sziromlevél és a csészelevél. A sziromlevelek alkotják a pártát, a csészelevelek pedig a csészét. Az ilyen típusú, kettős takarórendszerrel rendelkező virágot heterochlamydeus virágnak nevezzük (pl. a cseresznyefa virága).
  • egynemű virágtakaró esetén csak egyféle takarólevél-típus van, a lepellevél, ezek alkotják a lepelt. Az ilyen virágot homoiochlamydeus virágnak nevezzük (pl. a tulipán virága).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Haraszty Árpád (szerk.): Növényszervezettan és növényélettan, Tankönyvkiadó, Bp., 1988
  • Biológiai lexikon IV. (S–Z). Főszerk. Straub F. Brunó. Budapest: Akadémiai. 1978. 460–461. o. ISBN 963-05-0533-9
  • Kárpáti Zoltán–Görgényi Lászlóné–Terpó András: Kertészeti növénytan I. – Növényszervezettan, Mezőgazdasági Kiadó, Bp., 1968
  • Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Attila–Nagy János: Botanika I. (Bevezetés a növénytanba, algológiába, gombatanba és funkcionális növényökológiába) – Sejttan – Szövettan – Alaktan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2007