Méz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csorgó méz
Méz
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 300 kcal   1270 kJ
Szénhidrátok     82,4 g
- Cukrok  82,12 g
- Rost  0,2 g  
Zsír 0 g
Fehérje 0,3 g
Víz 17,10 g
Riboflavin (B2-vitamin)  0,038 mg   3%
Niacin (B3-vitamin)  0,121 mg   1%
Pantoténsav (B5-vitamin)  0,068 mg  1%
B6-vitamin  0,024 mg 2%
Folsav (B9-vitamin)  2 μg  1%
C-vitamin  0,5 mg 1%
Kalcium  6 mg 1%
Vas  0,42 mg 3%
Magnézium  2 mg 1% 
Foszfor  4 mg 1%
Kálium  52 mg   1%
Nátrium  4 mg 0%
Cink  0,22 mg 2%
100 g-ra (kb. 5 evőkanál) levetítve
A százalékos értékek az amerikai felnőtt
javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak.
Forrás: USDA tápanyag adatbázis

A háziméhek (Apis mellifera) a virágok nektárjából és mézharmatjából gyűjtik a méz alapanyagát az előgyomrukba. Ott gyomornedveikkel keveredve vegyileg alakítják át. Az így kialakult híg, magas víztartalmú mézet a kaptár hatszögletű lépsejtjeiben tartalék táplálékként raktározzák el. A kaptárban dolgozó méhek a szárnyukkal keltett légárammal párologtatják el a felesleges vizet, s teszik sűrűbbé, tartósabbá a mézet. A tömény mézben nem képesek az élesztők és a mikroorganizmusok elszaporodni, így ez a cukros oldat nem romlik meg. Egy évad alatt a tél átvészeléséhez szükséges mennyiség többszörösét is képesek begyűjteni.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ember már az ókor előtt is ismerte és fogyasztotta a mézet. Ezt bizonyítja egy 16 000 éves spanyolországi sziklarajz, amely egy lépes mézet gyűjtögető embert ábrázol.

Az Ószövetség is ír a méhek tartásáról, és a méz szüreteléséről.

Magyarország területén már a honfoglalás előtti időszakban is foglalkoztak méhészettel az itt élő népcsoportok. A bevonuló magyarok eltanulták és folytatták ezt a mesterséget. Ennek első írásos emléke 1370-ből származik, amelyben királyi méhészetet említenek. A méhektől nem csak mézet, hanem a világításhoz szükséges viaszt is kapott az ember. A mézből mézeskalácsot, mézbort, mézsört készítettek, illetve süteményeket, bort is ízesítenek vele. Az ipari cukorgyártás beindulása előtt ez volt az egyetlen édesítőszer.

A 17. században az új világítóanyagok (olaj, paraffin) és az egyre nagyobb méreteket öltő cukorfinomítás miatt háttérbe szorult a méhészet.

Manapság ismét kezdi visszafoglalni helyét a táplálkozásban. Az egészséges táplálkozás egyik elengedhetetlen alkotóeleme.[forrás?]

A mézet a természetgyógyászat alternatív édesítőszerként, köhögések csillapítására, immunerősítőként, roborálóként stb. ajánlja.

Méhészeti termékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Virágpor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lépes méz

Az apiterápia fontos gyógyító terméke. Különböző színű szemcsés anyag, amely magas biológiai értéke folytán jelentős energiaforrás, nem csak a méhek, de az ember számára is. Mivel a virágport elsődlegesen a méhek, a fiatal méhálcák táplálására használják, így hasznosan segíti az emberi szervezet karbantartását is. A virágpor tulajdonképpen a virágos növények hím jellegű ivarsejtjeiből áll. Fontos fehérjeforrás. Erősítő, roboráló hatása a speciális fehérjetartalmán túlmenően a magas ásványi anyag tartalmával is összefügg. Elsősorban vas, réz, kén, nátrium, kálium, kalcium, magnézium, mangán, cink, króm, nikkel, szelén, kobalt található benne. Egyben az apiterápiás termékek legjelentősebb vitaminforrása is. Serkenti az anyagcserefolyamatokat, a belső elválasztású mirigyek működését. Elősegíti a vérképzést, erősíti a szívizmot. Általános roboráló hatású.

Méz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A méhek (és az ember) tápláléka. Virágok nektárjának, növényi nedveknek a méhek által átalakított terméke. Az ember a mézet az ősi időktől fogva gyűjtötte és eleinte mint csemegét, később mint fontos táplálékot, végül mint gyógyterméket használta, illetve használja. Mai ismereteink alapján a méz közel 70-féle gyógy-, és fiziológiai hatással bír. A méz kiváló szénhidrátforrás, mely gazdag ásványi anyagokban, tartalmaz vitaminokat, s szerves savakat, illóolajokat és fontos enzimeket. Találhatók még benne aminosavak, fehérjék és egyéb bioaktív anyagok. 81%-ban főleg monoszacharid cukrot tartalmaz. 22 féle makro-, és mikroelem található benne. Elsősorban C-, és B-vitamin, folsav és nikotinsav a leglényegesebb vitamintartalma. Rendkívül magas az enzimtartalma is, és ez okozza a jelentős antibiotikus sajátosságát. A lépes mézben lévő viasz és propolisz fokozza a méz hatékonyságát nyálkahártya-gyulladások, illetve immungyengeség esetén. Legjelentősebb felhasználási köre: szívbetegségek (szívgyengeség), gyomorhurut, légcsőhurut, endokrin-mirigy bántalmak (elégtelenség), sebek kezelése. Ellenjavallt: cukorbetegség, pajzsmirigy-túltengés, az agyalapi mirigy túlműködése, allergia és gyomorsav-túltengés esetén.

Méhviasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lépsejtek légmentes lezárására szolgál. Védi a begyűjtött mézet a megromlástól ill. az oxidácoótól, ugyanis rendkívüli mértékben higrószkópos (azaz magához vonzza a vizet) a méz. A méhviaszt mint méhsejteket a méhek a szaporodásukhoz is felhasználják, onnan kelnek ki a fiatal egyedek is. A méhviasz anyagát tekintve elég összetett, többek közt magas ásványi anyag, gyanta és propolisz tartalma van.

Propolisz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(vagy méhszurok)

Olyan gyantás, ragacsos anyag, amelyet a dolgozó méhek a kaptár védelmére, a betolakodó baktériumok és egyéb kórokozók ellen használnak. Növények – főleg nyárfafélék – rügyeiből, egyéb növényi nedvekből származik, melyet a méhek fertőtlenítő, ragasztó, tartósító céllal gyűjtenek, és használnak. Ennek a szurokszerű anyagnak az alkoholos kivonata kerül forgalomba. Az alkoholos kivonat bevételének legegyszerűbb módja, ha kockacukorra cseppentünk belőle, így a kellemetlen keserű ízt kompenzálja a cukor édes íze.

Erős fájdalom- és gyulladáscsökkentő, valamint antioxidáns hatású. A kaptárban a nagyobb testű betolakodó állatokat, miután megölték, a méhek propolisszal balzsamozzák be, így védekeznek a fertőzés ellen.

Méhpempő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd: Méhpempő

Méhméreg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A viperaméreghez hasonló speciális állati termék. Jellegzetes aminosava a taurin, amely az élővilágban széles körben előfordul, csecsemők számára például nélkülözhetetlen. A gyógyászatban nagy hatékonysággal alkalmazzák reuma, sokízületi gyulladás, idegzsába, szivárványhártya- és ideghártyagyulladás esetén.

  • Alkalmazási módja: közvetlen méhszúrás a fájós testrészre, vagy közvetlen méhszúrás az akupunktúrás pontokon, vagy az akupunktúrás pontok beinjekciózása, illetve krémekkel bedörzsölve, valamint iontoforézissel juttatva a szervezetbe. Tilos a has és a fej kezelése.
  • Ellenjavallt: vese, májgyulladás, cukorbetegség, terhesség, méhméregallergia esetén.

A méz összetétele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Méz szűrése

Magas energiaértékű méz élettani jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1350-1450Kj/100g
  • kedvezően hat az izomzat és a szív működésére
  • kedvezően befolyásolja az emésztőrendszert
  • vérnyomáscsökkentő
  • gyógyító hatású légúti- és májbetegségeknél

Hatása az emberi szervezetre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kitűnő édesítőszer, teákba, gyógyteákba, sütemények, cukorkák készítéséhez is használják.
  • Jó házi szere a meghűléses betegségeknek, a felső légutak hurutos elváltozásainak.
  • A természetes antioxidánsok az anyagcsere és a baktériumok elleni védekezés során keletkező szabad gyököktől védik a szervezetet.
  • Antimikrobiális hatású a magas cukor- és alacsony pH–tartalomnak, valamint a szerves savaknak köszönhetően segíti a vágások, horzsolások és égési sebek begyógyulását.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Méz témájú médiaállományokat.
A magyar Wikikönyvekben
további információk találhatók

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2012-ben Elzászban kék mézet állítottak elő a méhek. A közeli M&M's cukorkák feldolgozásával foglalkozó cég telephelyén cukormázra bukkantak a méhek. Méhészek szerint ezek a mézek eladhatatlanok.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]