Őszi margitvirág
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
|
|
Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
Az őszi margitvirág (Tanacetum parthenium) fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjének (Chrysanthemum) családjába tartozó eredetileg a Balkán-félszigetről származó örökzöld gyógynövény.
Európában évszázadok óta termesztik. Egy, vagy több éves, 40-50 cm-re megnövő, fészkesekhez tartozó növény. A növény felépítése szerteágazó, bokros. Levelei tojásdad, zöld, sárgászöld színű, csipkés szélű, szőrös 3-5 páros összetett, nyáron jelennek meg a fészekvirágzatai, amelyek sátorozó bugába rendeződnek. Számos dísznövényfajtája ismert.
A növény gazdag szeszkviterpén-laktonokban, főként partenolidban. Tartalmaz még keserű anyagokat és illóolajat, melynek gyakori összetevője a kámfor, a bornil-acetát, a pinén. A növény hatóanyagai között megtalálhatóak még a flavonoidok, kámfor, pinén, bornil acetát.
Jótékony hatásai[szerkesztés]
Levelét ételekhez vagy aperitifekhez adva kesernyés, csípős aromát kölcsönözhetünk azoknak. Gyulladáscsökkentő, értágító és enyhén nyugtató hatása van, jól használható migrénes panaszok enyhítésére. A leveleinek napi rendszeres fogyasztása gátolhatja a migrén és az ízületi gyulladásokért felelős anyag kialakulását. A virágokat leforrázva fej- és ízületi fájdalmakat enyhítő teát készíthetünk. Ugyan ez szülés után segítheti a méh regenerálódását.
Megjegyzés[szerkesztés]
Friss leveleit rágva szájfekélyt kaphatunk.
