Megfázás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Megfázás
Rhinovirus.PNG
A legtöbb felső légúti hurutért felelős rhinovírus képe

Latinul Rhinitis, Nasopharyngitis acuta, Tracheobronchitis acuta
Angolul Common cold, nasopharyngitis, rhinopharyngitis, acute coryza, cold
Osztályozás
BNO-10 J00-J06.9
ICDO J00.0
Epidemiológia
Incidencia
Magyarországon 10% az orvost felkeresők között[1]
Leírás
Érintett szervek Orrüreg, orrmelléküregek, garat, gége, légcső és fő hörgők
Etiológia Meghűlés utáni rhinovírus fertőzés
Kockázati tényezők A felső légúti nyálkahártyák védekezőképességének lehűlés okozta átmeneti meggyengülése, cseppfertőzés
Főbb tünetek Tüsszentés, orrfolyás, rossz közérzet, borzongás, köhögés, hőemelkedés, fejfájás
Diagnosztika A jellemző tünetek alapján viszonylag egyértelmű, de egyéb kórképek kizárása szükséges!
Szövődmények Krónikussá válás, ráfertőzés, továbbterjedés, orrmelléküregek gyulladása
Kezelés Viszonylagos nyugalom, átmeneti időre orrcseppek, inhalálás, szükség szerint enyhe lázcsillapítás
Kórjóslat Néhány napon belül többnyire spontán gyógyul
Megelőzés A megfázás és járványos időszakokban a fertőzési kockázatok kerülése. (Munka és normál életvitel mellett ez lényegében nem valósítható meg.) Szabad levegőn tartózkodás és sportolás javítja a szervezet védekezőképességét.
Adatbázisok
DiseasesDB 31088
MedlinePlus 000678
eMedicine aaem/118  med/2339
MeSH D003139
Az orrüreg általában a fertőzés központja

A megfázás vagy meghűlés[2] (más néven heveny orr-garatgyulladás, rhinopharyngitis, heveny rhinitis, nátha[3], hűléses hurut, akut légzőrendszeri betegség, catarrhus)[4] a felső légutak vírusos fertőzése, amely elsősorban az orr, a torok és a tüdő nyálkahártyáját támadja. A meghűlésnek nincs pontos tudományos és orvosi definíciója. Leggyakoribb kórokozója a rhinovírus[5], de kétszáznál is többféle vírus okozhatja és néha bakteriális fertőzés is súlyosbíthatja a tüneteket. A meghűlést gyakran összetévesztik a sokkal súlyosabb influenzával, amely gyenge immunrendszerű személyeknél (például újszülötteknél vagy időseknél) halálos is lehet. A megfázás a leggyakoribb fertőzéstípus az emberek körében.

Tünetei - a súlyosság és kiterjedés szerint - többek között a köhögés, a torokfájás, az orrfolyás (rhinorrhea), valamint a láz. A tünetek általában hét-tíz nap után megszűnnek, némelyik azonban akár három hétig is fennállhat.

A felső légúti fertőzéseket a test leginkább érintett területei szerint kategorizálják. A meghűlés elsősorban az orrot érinti, a garatgyulladás (pharyngitis) a torkot, a orrmelléküreggyulladások (sinusitis maxillaris, frontalis, ethmoidalis, sphenoidalis) pedig a melléküregeket. A tüneteket nem a vírusok által okozott szöveti károsodások, hanem az immunrendszer fertőzésre adott válaszreakciói váltják ki.

A meghűlésre nincs gyógymód, de a tünetek kezelhetőek. A felnőttek átlagosan évente kétszer-háromszor kapnak meghűlést. A gyermekek körében az átlag hat és tizenkét meghűlés évente. A fertőzés megelőzésének elsődleges módja a gyakori kézmosás, és arra is található bizonyíték, hogy hatékony védekezési mód lehet az arcmaszk viselése.

Tünetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A meghűlés jellemző tünetei a köhögés, az orrfolyás, az orrdugulás, és a torokfájás. További tünetei még az izomfájdalom (myalgia), a fáradtságérzet, a fejfájás, és az étvágytalanság.[6] A megfázástól szenvedő személyek mintegy 40%-ánál fordul elő torokfájás, körülbelül 50%-uknál jelentkezik köhögés.[7] Az esetek mintegy felében fordul elő izomfájdalom.[8] A láz nem gyakori tünet a felnőttek körében, csecsemők és kisgyermekek körében viszont gyakori.[8] Az influenza által okozott köhögéshez képest a meghűlés általában enyhe köhögéssel jár.[8] A köhögés és láz együttes jelentkezése nagyobb valószínűséggel influenzát jelez a felnőtteknél.[9] Számos vírus létezik, amely olyan meghűlést okoz, amely nem jár tünetekkel.[10][11] Az alsó légutakból felköhögött váladék (köpet) színe változó lehet: áttetsző, sárga, vagy akár zöld. A váladék színéből nem lehet következtetni arra, hogy a fertőzést baktérium vagy vírus okozta.[12]

Lefolyás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A meghűlés kezdetekor rendszerint fáradtságérzet, hidegérzet, borzongás, tüsszögés és fejfájás lép fel. A kezdeti tünetek közé tartozik még az orrnyálkahártya gyulladása, torokkaparás, torokfájás.

Ezeket néhány napon belül további tünetek – például orrfolyás, köhögés, fejfájás, végtagfájdalmak, néha enyhe láz - követik.[6] A tünetek jellemzően a fertőzöttség kezdetét követő második és negyedik nap között a legsúlyosabbak,[8] ezt követően általában megszűnnek, bár eltarthatnak akár három hétig is.[13] A köhögés a gyermekek 35%-40%-ánál tíz napnál hosszabb ideig, és 10%-uknál 25 napon is túl tart.[14]

Kiváltó okok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vírusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Koronavírusok a mikroszkóp alatt. Nevüket arról a korona formájú burokról kapták, amely körbeveszi a vírust.

A meghűlés a felső légúti traktus vírusos fertőzése. A leggyakrabban feltételezett kórokozó a rhinovírus (az esetek 30%-80%-a), amely a Picornaviridae víruscsaládba tartozó vírus, ahol 99 vírustípust tartanak nyilván.[15][16] Meghűlést okozó további vírusok: a coronavírus (10-15%), az influenzavírus (5-15%),[8] a humán parainfluenza-vírus, a humán légzőszervi óriássejtes vírus, az adenovírusok, az enterovírusok, és a metapneumovírus.[17] Gyakran egynél több vírus is jelen van.[18] A meghűléses fertőzéseknél összesen kétszáznál is több vírus játszik közre.[8]

Terjedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A meghűlést okozó vírusok többsége kétféle módon terjed: a vírust tartalmazó levegőben szállított cseppek belélegzése vagy szájon át történő bekerülése útján, illetve fertőzött orrváladékkal vagy fertőzött tárgyakkal való érintkezés útján.[7][19] Mindeddig nem állapították meg, hogy a meghűlés továbbadásának melyik a leggyakoribb módja.[20] A vírusok hosszú ideig életben maradnak a környezetben, ahol a kézről a szembe vagy az orrba kerülve terjesztik a fertőzést.[19] A fertőzés terjedése gyakori a napközikben és az iskolákban, ahol sok gyenge immunitású és gyakran nem kielégítő higiénés állapotú gyermek tartózkodik zárt közösségekben.[21] A fertőzést innen továbbviszik az otthonaikba és továbbadják a családtagjaiknak.[21] Nincs arra bizonyíték, hogy az utasszállító repülőgépeken újracirkulált levegő a fertőzést terjesztené.[19] A rhinovírus által okozott meghűlések a tünetek jelentkezésétől számított első három nap során a leginkább fertőzőek, ezt követően sokkal kevésbé.[22]

Időjárás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hagyományos szemlélet szerint a meghűlés terjesztésében közrejátszik a hideg időjárásnak (például esőnek, télies körülményeknek) való huzamosabb idejű kitettség - a betegség innen kapta magyar (illetve angol: common cold) nevét.[23] Ennek ellenére vitatott, hogy a test lehűlése a meghűlés rizikófaktorai közé tartozik-e.[24] A meghűlést okozó vírusok némelyike szezonális jellegű, előfordulásuk gyakoribb hideg vagy nedves időjárási körülmények között[25]. Ezt elsősorban azzal magyarázzák, hogy ilyenkor az emberek több időt töltenek zárt térben összezsúfolva,[26] különösen az iskolába visszatérő gyermekek.[21] Az is lehetséges azonban, hogy szerepet játszanak olyan légzőszervi változások, amelyek következében az egyének fogékonyabbak a fertőzésekre.[26] Az alacsony páratartalom kedvez a terjedésnek, mivel a szárazabb levegőben a kisméretű vírusos cseppek messzebbre jutnak és tovább maradnak életben[27], emellett a száraz levegő a nyálkahártyák ellenállóképességét is csökkenti. A szezonalitás és időjárásfüggőség a hideghatás jelentőségére is utalhat[28]. Vannak, akik a stressz jelentőségét emelik ki (a hideghatás is stresszhatás!), és továbbra is kitartanak a nagyobb dózisú vitaminok jelentősége mellett[29]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csoport-immunitás – azaz csoportos védettség egy adott fertőzés ellen - akkor alakul ki, ha a csoport korábban ki volt téve a meghűlést okozó vírusnak. Emiatt a fiatalabb generáció körében nagyobb arányban fordulnak elő légúti fertőzések, mint az idősebb korosztály körében.[30] A gyenge immunfunkció is a betegség egyik rizikófaktora.[30][31] Kialvatlanság és alultápláltság következtében is fokozottabb a fertőzés kockázata a rhinovírussal való érintkezést követően. A feltételezések szerint ezek kihatnak az immunfunkcióra.[32][33]

Patofiziológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A meghűlés a felső légúti traktus betegségei: rhinitis, pharingitis, laryngitis, tracheobronchitis, bronchitis, pneumonia

A meghűlés tüneteiről azt tartják, hogy az leginkább a vírusra adott immunválasszal hozható összefüggésbe.[34] Az immunválasz mechanizmusa adott vírustól függően különböző lehet. A rhinovírus például többnyire közvetlen érintkezés útján terjed. A humán ICAM-1 receptorokhoz kötődik és (eddig nem ismert módon) kiváltja a gyulladásos mediátorok (hisztamin) termelését.[34] Ezek a gyulladásos mediátorok okozzák a tüneteket.[34] Az orr hámszövetében általában nem következik be károsodás.[8] Ezzel szemben a légzőszervi óriássejtes vírus (RSV) terjedhet mind közvetlen érintkezés, mind cseppfertőzés útján. Az érintkezés után a vírus az orrban és a torokban replikálódik, majd gyakran továbbterjed az alsó légúti traktusra.[35] Az RSV károsodást okoz az orr hámszövetében.[35] A humán parainfluenza-vírus következménye rendszerint az orr, a torok, és a légutak gyulladása.[36] Kisgyermekeknél a légcső fertőződése kiválthatja a krupp tüneteit, a légutak kis mérete miatt.[36]

Diagnózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A különféle felső légúti fertőzések között annak alapján teszünk különbséget, hogy hol jelentkeznek a nyálkahártya gyulladásos tünetei. Ha elsősorban az orrnyálkahártyán az a nátha (rhinitis), ha garatban az a garatgyulladás (pharyngitis) , a gégében a (laryngitis), míg a légcső- és hörgőgyulladás (tracheobronchitis) a légcső és a fő hörgők nyálkahártyáján jelentkezik.[7] A meghűlést gyakran orrüreggyulladásként állapítják meg, illetve a torok különböző mértékű gyulladásaiként.[37] A betegek gyakran önmagukat diagnosztizálják.[8] A tényleges vírushordozó elkülönítésére ritkán kerül sor,[37] és általában nem lehetséges a vírust a tünetek alapján beazonosítani.[8]

Differenciáldiagnózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megemlítendő, hogy az allergiás eredetű szénanátha (rhinitis alergica) lényegében hasonló tüneteket okoz. Ezt a kellemetlen kórképet azonban általában maguk a betegek is felismerik szezonális jelentkezésük (pollenallergia, különösen agresszív és vezető helyen áll a parlagfű), vagy más allergénekre (szőr, toll, poratka stb.) való reakciójuk alapján. A közönséges náthánál ez sokkal kellemetlenebb és súlyosabb lehet, mert az allergénnel való érintkezés általában nem kerülhető el, a kórkép évről évre súlyosabban jelentkezik, és akár tüdőasztmához[38] (asthma bronchiale) vezethet. Egyre jobb antiallergiás szerek jelennek meg minden évben, amelyek már nem álmosítanak, a napi munkában így mind kevesebb gondot okoznak, de a betegség teljes gyógyítása ma még egyáltalán nem megoldott, sőt terjedőben van. Jelenleg a magyar lakosság több mint 10%-át érinti[39]

Megelőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A meghűlés megelőzésének egyetlen hatékony módja az, ha fizikailag megakadályozzuk a vírus terjedését.[40] Ezt elsősorban rendszeres kézmosással és arcmaszk viselésével érhetjük el. Az egészségügyi intézményekben köpenyt és egyszer használatos kesztyűt is viselnek.[40] A fertőzött egyének elkülönítése nem lehetséges, mivel a betegség túlságosan széles körben elterjedt és a tünetek nem elég egyértelműek. A védőoltás kidolgozása nehéznek bizonyul, mivel sok különböző vírus létezik és ezek igen gyorsan átalakulnak.[40] Igen valószínűtlen tehát a széleskörűen hatékony oltóanyag kifejlesztése.[41]

Rendszeres kézmosással visszaszorítható a meghűlést okozó vírusok terjedése, ez különösen a gyermekeknél hatékony módszer.[42] Nem ismert, hogy a szokásos kézmosásnál használt vírusölő vagy antibakteriális hatóanyagok fokozzák-e a kézmosás hatékonyságát.[42] Amikor fertőzött emberek közelében tartózkodunk, hasznos lehet az arcmaszk viselése, bár nincs arra bizonyíték, hogy előnyös-e nagyobb fizikai távolságot tartani a közösségekben.[42] A cink pótlása hatékony lehet a meghűléses esetek számának csökkentésében.[43] A rendszeres C-vitamin pótlás nem csökkenti a meghűlés kockázatát, sem lefolyása súlyosságát, bár lerövidítheti annak időtartamát.[44]

Kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1930-as évekből származó amerikai poszter, amely orvosaik felkeresésére buzdítja a megfázásban szenvedőket. Felirata: "A tüdőgyulladás úgy csap le, mint az emberevő cápa, amelyet kalauzhala, a megfázás irányít". Ezt alátámasztja, hogy a megfázást sok esetben bakteriális fertőzés súlyosbíthatja.

Petrányi Gyula a Semmelweis Orvostudományi Egyetem professor emeritusa szerint: Enyhe esetben (a gyógyítás) fölösleges. Súlyosabb esetben sem tudunk sokat tenni. [4] Jelenleg nincs olyan gyógyszer- vagy gyógynövény-készítmény, amely bizonyítottan lerövidítené a fertőzés lefolyását.[45] A kezelés keretében a tünetek megszüntetéséről gondoskodnak.[46] Ezek között van a sok pihenés, a rendszeres folyadékbevitel, és a sós vizes gargalizálás.[17] A kezelésből származó előnyök többsége a placebo hatásnak tudható be.[47]

Tüneti kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megfázás kezelésének fontos része a testi nyugalom, a meleg, de nem túlfűtött szobában való tartózkodás. Köhögés és orrfolyás esetén (különösen kisgyermekeknél) nagyon fontos a folyadékpótlás. Mások védelme érdekében lehetőleg nem szabad közösségbe menni és tömegközlekedési járműveken utazni. Köhögés és orrfolyás esetén (különösen kisgyermekeknél és időseknél) nagyon fontos a köhögés csillapítása, száraz köhögésnél köptető adása, és a folyadékpótlás (lehetőleg meleg tea illetve gyógytea formájában). (A köhögés egyébként azt jelzi, hogy légcső- és hörghurut (tracheobronchitis) is kialakult.) A kávé és az alkoholos italok fogyasztása ilyenkor kerülendő, mert folyadékok ugyan, de összességében vizet vonnak el a szervezettől.

A kamilla- vagy más gyógynövényforrázatok meleg gőzeinek belégzése (inhaláció) jó hatású, mert segíti a légutak kitisztulását, javítja a nyálkahártyák vérellátását, megóvja a nyálkahártyát a kiszáradástól, így csökken a köhögési inger és a torokfájás is.

A tünetek enyhítését célzó kezelések között van az egyszerű fájdalomcsillapítók és lázcsillapítók alkalmazása, mint például az ibuprofén[48] és az acetaminophen/paracetamol.[49] Léteznek még acetilszalicilsav tartalmú gyógyszerekis , amelyek csökkentik a fejfájást és a lázat, ám a gyógyszeres kezelés a fent említett szerek mellékhatásain kívül azért sem ajánlatos, mert elnyomják a tüneteket, így a még lábadozó ember gyógyultnak hiheti magát, és legyengült szervezetét túlterhelve könnyen visszaeshet. Megfelelő elővigyázatosság mellett azonban alkalmazásuk - ezek ellenére - a beteg közérzetének javítására általában indokolt.

Nincs rá bizonyíték, hogy a megfázás kezelésében a köhögéscsillapítók bármivel is hatékonyabbak lennének, mint az egyszerű fájdalomcsillapítók.[50] A köhögéscsillapítók alkalmazása gyermekeknél azért sem javasolt, mivel nincs bizonyíték sem a hatékonyságukra, sem az esetleges ártalmak kockázatára vonatkozóan.[51][52] Kanadában 2009-ben betiltották a vény nélkül kapható köhögéscsillapító és meghűlés elleni szerek alkalmazását a hat éves vagy annál fiatalabb korú gyermekeknél, kockázatok és igazolatlan előnyök feletti aggályok miatt.[51] A dextromethorphan nevű vény nélkül kapható köhögéscsillapító gyógyszerrel való visszaélés több országban is annak tilalmához vezetett.[53] A köhögéscsillapítók nem az alapbetegséget gyógyítják, hanem annak egyik kellemetlen tünetét csökkentik (a köhögési reflex részleges bénításával!). Alkalmazásuk egyéni megfontolást igényel, mert egyrészt csökkentik a váladék ürülését, azaz a légutak öntisztulását, ami nem kívánatos hatás. Másrészt az erős, kínzó köhögés jobban megviselheti a beteget, mint maga az alapbetegség. A felnőtteknél első generációs antihisztaminokkal csökkenthető az orrfolyásos tünet, azonban ezek összefüggésbe hozhatóak olyan káros mellékhatásokkal, mint például a szédülés.[46] Más légzésjavító gyógyszerek - például a pseudoephedrin – ugyancsak hatékonyak a felnőtteknél.[54] Az orrfolyásos tünet orrspray alkalmazásával mérsékelhető, de az orr eldugulását csak átmenetileg enyhíti.[55] Orrspray használata csak rövidtávon javasolt (általában maximum 5 napig), mert hosszútávú alkalmazásától kiszáradhat és bedagadhat az orrnyálkahártya, és ezen kívül függőséget is okozhat.

A második generációs antihisztaminok nem bizonyulnak hatékonynak a megfázás kezelésében.[56]

Kutatások hiányában nem ismeretes, hogy a fokozott folyadékbevitel enyhíti-e a tüneteket vagy lerövidíti-e a légzőszervi betegségek lefolyását.[57] Hasonlóképpen kevés adat van a melegített, párásított levegőre vonatkozólag.[58] Egy tanulmány során megállapították, hogy a mellkasi bedörzsölésre szolgáló illóolajos szerek némileg hatékonyak lehetnek az éjszakai köhögés, orrdugulás, és alvási nehézségek csillapításában.[59]

Antibiotikumok és vírusölők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amerikai plakát 1942-43-ból, felirata: "A megfázás következménye a hiányzás és a kiesett termelés". A megfázás megelőzésére felsorolt tanácsok közül azóta a legtöbbről bebizonyosodott, hogy nincs hatással a betegség kialakulására, így pl. a vitaminok szedése, melegen öltözködés, illetve az apróbetűs szövegben említett védőoltás.

Az antibiotikumok hatástalanok a vírusos fertőzésekkel szemben, így a meghűlést okozó vírusok ellen sem hatékonyak.[60] Káros mellékhatásaik ellenére az orvosok gyakran írnak fel antibiotikumokat.[60][61] Ennek több oka is van: a legtöbb beteg elvárja az antibiotikumos kezelést, az orvosok szeretnének valamit tenni a meghűlés kezelése és a másodlagos fertőzések elkerülése érdekében, és nem zárható ki, hogy a fertőzés egyes szövődményei megelőzhetőek az antibiotikumok.[62] A meghűlés kezelésére jelenleg nincsenek hatékony vírusölő gyógyszerek, bár a kezdeti kutatások már hoztak némi eredményt.[46][63]

Alternatív gyógymódok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár sokféle alternatív gyógymódot alkalmaznak a meghűlés kezelésére, legtöbbjük hatékonyságára nincs elegendő tudományos bizonyíték.[46] 2010-ig a méz vagy az orrmelléküregek öblítése hatékonyságának sem igazolására, sem cáfolására nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték.[64][65]. Utóbbi egyébként is csak az adott melléküreg gyulladása esetén indokolt. A cink pótlásával csökkenthető a tünetek súlyossága és időtartama, ha a tünetek jelentkezésétől számított 24 órán belül adminisztráljuk.[43] Kiterjedt kutatások megállapításai szerint a C-vitamin meghűlésre kifejtett hatása csalódást keltő.[44][66] A kasvirág (echinacea) hatékonyságáról eltérőek a tapasztalatok.[67][68] A kasvirág különféle változataiból nyert készítmények hatásossága változó lehet.[67]

Kilátások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A meghűlés általában enyhe lefolyású, a tünetek többsége rendszerint egy héten belül mérséklődik és a meghűlés magától elmúlik.[7] Súlyosabb szövődmények általában a nagyon idős, az egészen fiatal, és a legyengült immunrendszerű betegeknél lépnek csak fel.[69] Előfordulhat másodlagos bakteriális fertőzés és ennek következményeként arcüreggyulladás (sinusitis maxillaris) garatgyulladás (pharyngitis) vagy középfülgyulladás (otitis media) lép fel.[70] Becslések szerint arcüreggyulladás a megfázásos esetek 8%-ában, fülgyulladás az esetek 30%-ában lép fel.[71]

Valószínűség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A meghűlés a leggyakoribb emberi betegség[69] és az egész világon mindenkit érinthet.[21] A felnőttek átlagosan évente két-öt alkalommal fertőződnek meg.[7][8] A gyermekek évente hat-tíz alkalommal (az iskolás gyermekek pedig akár tizenkétszer is) kaphatnak meghűlést.[46] A tünetekkel kísért fertőzések előfordulási aránya magasabb az idősek körében, gyengülő immunrendszerük miatt.[30]

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Definition of a Cold. Benjamin Franklin írása a megfázásról.

Habár a meghűlés kiváltó okát csak az 1950-es évek óta határozzák meg, a betegség már az ősidők óta kíséri az emberiséget.[72] Tüneteiről és kezeléséről a legrégebbi orvosi szöveg, az egyiptomi Ebers-papirusz is beszámol, amelyet i. e. 1550 körül írtak.[73] A „meghűlés” elnevezést a XVI. században kezdték használni, mivel a tünetei hasonlóak azokhoz, amelyeket hideg időjárás miatt tapasztalhatunk.[74]

Az Egyesült Királyságban a Medical Research Council (orvosi kutatások tanácsa) 1946-ban létrehozta a Common Cold Unit (CCU) nevű, meghűlésekkel foglalkozó ügyosztályt, ahol 1956-ban felfedezték a rhinovírust.[75] Az 1970-es években a CCU kimutatta, hogy a rhinovírusos fertőzés lappangási időszakában alkalmazott interferon némi védettséget nyújtott a betegség ellen.[76] A gyógymódot nem sikerült a gyakorlatban kidolgozni. Az ügyosztályt 1989-ben bezárták, két évvel az után, hogy befejezték a kutatást a cink-glukonát tabletta alkalmazásáról a rhinovírusos meghűlés megelőzésére és gyógyítására. A CCU történetében a cink volt az általuk kidolgozottak között az egyetlen sikeres gyógymód.[77]

Gazdasági kihatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A meghűlés gazdasági hatásaival a világ nagy részén kevéssé vannak tisztában.[71] Az Egyesült Államokban meghűlés miatt évente 75–100 millió ember fordul orvoshoz. Ez óvatos becslések szerint mintegy 7,7 milliárd dolláros kiadást jelent évente. Az amerikaiak évente 2,9 milliárd dollárt költenek vény nélkül kapható gyógyszerekre és további 400 millió dollárt vényre kapható, a tüneteket megszüntető gyógyszerekre.[78] Az orvoshoz forduló emberek több mint egyharmadának írnak fel antibiotikumokat, amelyek gyakori mellékhatása a szerzett antibiotikum-rezisztencia.[78] Becslések szerint megfázás miatt évente 22 millió és 189 millió közé tehető az iskolai mulasztott napok száma. Ebből kifolyólag a szülők 126 millió munkanapot mulasztottak, hogy otthon maradhassanak a gyermeküket ápolni. Ha ezt hozzáadjuk a dolgozók megfázása miatti 150 millió mulasztott munkanaphoz, a meghűlés összevont gazdasági következménye csak az Egyesült Államokban meghaladja a 20 milliárd dollárt évente.[17][78] A meghűlés miatt kiesett munkaidő az összes kieső munkanapok 40%-át teszi ki.[79]

Kutatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A meghűlés kezelésében való hatékonyság tekintetében több vírusölő szer vizsgálatát is elvégezték, de 2009-ig még egyikük sem bizonyult hatékonynak és így egyik sem került engedélyezésre.[63] Jelenleg folyik a pleconaril elnevezésű vírusölő szer klinikai vizsgálata, és az eddigi eredmények reményt keltőek a picornavírusok elleni védekezésben. Ugyancsak jelenleg folynak a BTA-798 vizsgálatai.[80] A szájon át adott pleconaril kapcsán biztonsági kérdések merültek fel, az aeroszolos kiszerelést jelenleg tanulmányozzák.[80]

A University of Maryland, College Park és a University of Wisconsin–Madison kutatói elkészítették a meghűlést okozó összes ismert vírus-genom genetikai térképét.[81]

Mindenesetre elgondolkodtató, hogy egy ilyen "mindennapi", "közönséges" betegségről az ismeretek - az irodalom alapján - ellentmondásosabbnak tűnnek, mint például az olyan rettegett betegségről, mint a méhnyakrák.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Felső légúti hurutok incidenciája Magyarországon (magyar nyelven)
  2. Máriáss Márta: Meghűlés, megfázás (magyar nyelven). HáziPatika.com
  3. Nátha (magyar nyelven)
  4. ^ a b Magyar Imre – Petrányi Gyula: A belgyógyászat Alapvonalai 1. Medicina Könyvkiadó, Budapest 1977, 10. kiadás p.355-357. ISBN 963-240-518-8
  5. Rhinovírus (magyar nyelven)
  6. ^ a b Eccles Pg. 24
  7. ^ a b c d e Arroll, B (2011. március 16.). „Common cold.”. Clinical evidence 2011 (03). PMID 21406124.  
  8. ^ a b c d e f g h i j Eccles R (2005. November). „Understanding the symptoms of the common cold and influenza”. Lancet Infect Dis 5 (11), 718–25. o. [2012. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/S1473-3099(05)70270-X. PMID 16253889.  
  9. Eccles Pg.26
  10. Eccles Pg. 129
  11. Eccles Pg.50
  12. Eccles Pg.30
  13. Heikkinen T, Järvinen A (2003. January). „The common cold”. Lancet 361 (9351), 51–9. o. DOI:10.1016/S0140-6736(03)12162-9. PMID 12517470.  
  14. Goldsobel AB, Chipps BE (2010. March). „Cough in the pediatric population”. J. Pediatr. 156 (3), 352–358.e1. o. DOI:10.1016/j.jpeds.2009.12.004. PMID 20176183.  
  15. Palmenberg, A. C. (2009.). „Sequencing and Analyses of All Known Human Rhinovirus Genomes Reveals Structure and Evolution”. Science 324 (5923), 55–9. o. DOI:10.1126/science.1165557. PMID 19213880.  
  16. Eccles Pg.77
  17. ^ a b c Common Cold. National Institute of Allergy and Infectious Diseases, 2006. november 27. (Hozzáférés: 2007. június 11.)
  18. Eccles Pg.107
  19. ^ a b c editors, Ronald Eccles, Olaf Weber,. Common cold, Online-Ausg., Basel: Birkhäuser, 197. o (2009). ISBN 9783764398941 
  20. Eccles Pg.211
  21. ^ a b c d Principles and practice of clinical virology, 6th ed., Hoboken, N.J.: Wiley, 496. o (2007). ISBN 9780470517994 
  22. Gwaltney JM Jr, Halstead SB. „Contagiousness of the common cold”.   Invited letter in (1997. július 16.) „Questions and answers”. Journal of the American Medical Association 278 (3), 256–257. o. Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 16.  
  23. Zuger, Abigail. „'You'll Catch Your Death!' An Old Wives' Tale? Well...”, 2003. március 4. 
  24. Mourtzoukou, EG, Falagas, ME (2007. szeptember 1.). „Exposure to cold and respiratory tract infections.”. The international journal of tuberculosis and lung disease : the official journal of the International Union against Tuberculosis and Lung Disease 11 (9), 938–43. o. PMID 17705968.  
  25. Eccles Pg.79
  26. ^ a b Eccles Pg.80
  27. Eccles Pg. 157
  28. dr. Earlaky Hajna: Orvosi jegyzet:meghűlés, megfázás (magyar nyelven)
  29. dr. Szendi Gábor: Nátha (magyar nyelven). Tények és tévhitek
  30. ^ a b c Eccles Pg. 78
  31. Eccles Pg.166
  32. Cohen S, Doyle WJ, Alper CM, Janicki-Deverts D, Turner RB (2009. January). „Sleep Habits and Susceptibility to the Common Cold”. Arch. Intern. Med. 169 (1), 62–7. o. DOI:10.1001/archinternmed.2008.505. PMID 19139325.  
  33. Eccles Pg.160–165
  34. ^ a b c Eccles Pg. 112
  35. ^ a b Eccles Pg.116
  36. ^ a b Eccles Pg.122
  37. ^ a b Eccles Pg. 51–52
  38. Tüdőasztma (magyar nyelven). www.vital.hu
  39. Dr. Stauder Adrienne-Dr. Kovács Mónika: Allergiás betegségek előfordulása a magyar lakosság körében (magyar nyelven). Hungarostudy 2002. [2003. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva].
  40. ^ a b c Eccles Pg.209
  41. Lawrence DM (2009. május 1.). „Gene studies shed light on rhinovirus diversity”. Lancet Infect Dis 9 (5), 278. o. DOI:10.1016/S1473-3099(09)70123-9.  
  42. ^ a b c Jefferson, T, Del Mar, CB, Dooley, L, Ferroni, E, Al-Ansary, LA, Bawazeer, GA, van Driel, ML, Nair, S, Jones, MA, Thorning, S, Conly, JM (2011. június 6.). „Physical interventions to interrupt or reduce the spread of respiratory viruses.”. Cochrane database of systematic reviews (Online) (7), CD006207. o. DOI:10.1002/14651858.CD006207.pub4. PMID 21735402.  
  43. ^ a b Singh, M, Das, RR (2011. február 16.). „Zinc for the common cold.”. Cochrane database of systematic reviews (Online) (2), CD001364. o. DOI:10.1002/14651858.CD001364.pub3. PMID 21328251.  
  44. ^ a b (2007.) „Vitamin C for preventing and treating the common cold”. Cochrane database of systematic reviews (3), CD000980. o. DOI:10.1002/14651858.CD000980.pub3. PMID 17636648.  
  45. Common Cold: Treatments and Drugs. Mayo Clinic. (Hozzáférés: 2010. január 9.)
  46. ^ a b c d e Simasek M, Blandino DA (2007.). „Treatment of the common cold”. American Family Physician 75 (4), 515–20. o. PMID 17323712.  
  47. Eccles Pg.261
  48. Kim SY, Chang YJ, Cho HM, Hwang YW, Moon YS (2009.). „Non-steroidal anti-inflammatory drugs for the common cold”. Cochrane Database Syst Rev (3), CD006362. o. DOI:10.1002/14651858.CD006362.pub2. PMID 19588387.  
  49. Eccles R (2006.). „Efficacy and safety of over-the-counter analgesics in the treatment of common cold and flu”. Journal of Clinical Pharmacy and Therapeutics 31 (4), 309–319. o. DOI:10.1111/j.1365-2710.2006.00754.x. PMID 16882099.  
  50. Smith SM, Schroeder K, Fahey T (2008.). „Over-the-counter medications for acute cough in children and adults in ambulatory settings”. Cochrane Database Syst Rev (1), CD001831. o. DOI:10.1002/14651858.CD001831.pub3. PMID 18253996.  
  51. ^ a b Shefrin AE, Goldman RD (2009. November). „Use of over-the-counter cough and cold medications in children”. Can Fam Physician 55 (11), 1081–3. o. PMID 19910592.  
  52. Vassilev, ZP, Kabadi, S, Villa, R (2010. március 1.). „Safety and efficacy of over-the-counter cough and cold medicines for use in children.”. Expert opinion on drug safety 9 (2), 233–42. o. DOI:10.1517/14740330903496410. PMID 20001764.  
  53. Eccles Pg. 246
  54. Taverner D, Latte J (2007.). „Nasal decongestants for the common cold”. Cochrane Database Syst Rev (1), CD001953. o. DOI:10.1002/14651858.CD001953.pub3. PMID 17253470.  
  55. Albalawi, ZH, Othman, SS, Alfaleh, K (2011. július 6.). „Intranasal ipratropium bromide for the common cold.”. Cochrane database of systematic reviews (Online) (7), CD008231. o. DOI:10.1002/14651858.CD008231.pub2. PMID 21735425.  
  56. Pratter, MR (2006. január 1.). „Cough and the common cold: ACCP evidence-based clinical practice guidelines.”. Chest 129 (1 Suppl), 72S-74S. o. DOI:10.1378/chest.129.1_suppl.72S. PMID 16428695.  
  57. Guppy, MP, Mickan, SM, Del Mar, CB, Thorning, S, Rack, A (2011. február 16.). „Advising patients to increase fluid intake for treating acute respiratory infections.”. Cochrane database of systematic reviews (Online) (2), CD004419. o. DOI:10.1002/14651858.CD004419.pub3. PMID 21328268.  
  58. Singh, M, Singh, M (2011. május 11.). „Heated, humidified air for the common cold.”. Cochrane database of systematic reviews (Online) (5), CD001728. o. DOI:10.1002/14651858.CD001728.pub4. PMID 21563130.  
  59. Paul IM, Beiler JS, King TS, Clapp ER, Vallati J, Berlin CM (2010. December). „Vapor rub, petrolatum, and no treatment for children with nocturnal cough and cold symptoms”. Pediatrics 126 (6), 1092–9. o. DOI:10.1542/peds.2010-1601. PMID 21059712.  
  60. ^ a b Arroll B, Kenealy T (2005.). „Antibiotics for the common cold and acute purulent rhinitis”. Cochrane Database Syst Rev (3), CD000247. o. DOI:10.1002/14651858.CD000247.pub2. PMID 16034850.  
  61. Eccles Pg.238
  62. Eccles Pg.234
  63. ^ a b Eccles Pg.218
  64. Oduwole, O, Meremikwu, MM, Oyo-Ita, A, Udoh, EE (2010. január 20.). „Honey for acute cough in children.”. Cochrane database of systematic reviews (Online) (1), CD007094. o. DOI:10.1002/14651858.CD007094.pub2. PMID 20091616.  
  65. Kassel, JC, King, D, Spurling, GK (2010. március 17.). „Saline nasal irrigation for acute upper respiratory tract infections.”. Cochrane database of systematic reviews (Online) (3), CD006821. o. DOI:10.1002/14651858.CD006821.pub2. PMID 20238351.  
  66. (2009.) „Examining the evidence for the use of vitamin C in the prophylaxis and treatment of the common cold”. Journal of the American Academy of Nurse Practitioners 21 (5), 295–300. o. DOI:10.1111/j.1745-7599.2009.00409.x. PMID 19432914.  
  67. ^ a b Linde K, Barrett B, Wölkart K, Bauer R, Melchart D (2006.). „Echinacea for preventing and treating the common cold”. Cochrane Database Syst Rev (1), CD000530. o. DOI:10.1002/14651858.CD000530.pub2. PMID 16437427.  
  68. Sachin A Shah, Stephen Sander, C Michael White, Mike Rinaldi, Craig I Coleman (2007.). „Evaluation of echinacea for the prevention and treatment of the common cold: a meta-analysis”. The Lancet Infectious Diseases 7 (7), 473–480. o. DOI:10.1016/S1473-3099(07)70160-3. PMID 17597571.  
  69. ^ a b Eccles Pg. 1
  70. Eccles Pg.76
  71. ^ a b Eccles Pg.90
  72. Eccles Pg. 3
  73. Eccles Pg.6
  74. Cold. Online Etymology Dictionary. (Hozzáférés: 2008. január 12.)
  75. Eccles Pg.20
  76. Tyrrell DA (1987.). „Interferons and their clinical value”. Rev. Infect. Dis. 9 (2), 243–9. o. DOI:10.1093/clinids/9.2.243. PMID 2438740.  
  77. Al-Nakib, W (1987. December). „Prophylaxis and treatment of rhinovirus colds with zinc gluconate lozenges”. J Antimicrob Chemother. 20 (6), 893–901. o. DOI:10.1093/jac/20.6.893. PMID 3440773.  
  78. ^ a b c Fendrick AM, Monto AS, Nightengale B, Sarnes M (2003.). „The economic burden of non-influenza-related viral respiratory tract infection in the United States”. Arch. Intern. Med. 163 (4), 487–94. o. DOI:10.1001/archinte.163.4.487. PMID 12588210.  
  79. Kirkpatrick GL (1996. December). „The common cold”. Prim. Care 23 (4), 657–75. o. DOI:10.1016/S0095-4543(05)70355-9. PMID 8890137.  
  80. ^ a b Eccles Pg.226
  81. Genetic map of cold virus a step toward cure, scientists say”, Val Willingham, CNN (Hozzáférés ideje: 2009. április 28.) 

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Common cold című egyszerűsített angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Megfázás témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]