Szurdok (felszínforma)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Ribeira dos Seccoridos szurdokvölgye Câmara de Lobos fölött (Madeira)

A szurdok mélyen bevágódó, meredek oldalú, keskeny, felső szakasz jellegű völgy. Mészkőhegységekben használatos neve a cluse, száraz éghajlatú vidékeken, törmelékes vagy vulkáni-üledékes kőzetekben kialakuló fajtája a kanyon.

Cluse[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cluse ('klyz') a mészkőhegységekbe vágódott szurdokok francia eredetű neve. Szinte mindig antecedens völgyképződés eredményei. A legismertebbek a Jura-hegység és a Savoyai-Alpok cluse-ei.

Jellegzetes növénytársulásai (a kanyonok kivételével) a szurdokerdők.

Kanyon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Grand Canyon NP-Arizona-USA.jpg

Kanyonoknak (a spanyol cañon szóból) a száraz éghajlaton, törmelékes vagy vulkáni-üledékes kőzetekben kialakult, mély szurdokvölgyeket nevezzük. A legnevezetesebb a Grand Canyon, ami a Colorado folyó helyenként másfél kilométernél is mélyebb völgye az Egyesült Államok Arizona államában.

Kanyonnak nevezzük a kontinensek felől az óceán fenekéig nyúló, viszonylag keskeny és mély tenger alatti völgyeket is (ezek a kontinentális lejtők legjellegzetesebb domborzati formái). Ezek kisebb, kevésbé kifejlett változatai a szurdokok, a még kisebbek (gyakran ezek a kanyonok eredő ágai) pedig a horhosok.

A tenger alatti kanyonok általában többé-kevésbé egyenes vonalúak. Közkeletű vélekedés szerint a tenger alatti zagyárak alakítják ki őket.

Magyarország nevezetesebb szurdokai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar nagylexikon' XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 58. o. ISBN 9639257176  
  • Magyar nagylexikon' V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 502. o. ISBN 9638577304  
  • Magyar nagylexikon' X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 521–522. o. ISBN 9639257028  
  • Természettudományi lexikon III. (Gy–K). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1966. 532. o.