Lónyelvű csodabogyó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Lónyelvű csodabogyó
Lónyelvű csodabogyó a kőszegi Chernel arborétumban, nagyítva láthatóak a valódi kis levelek
Lónyelvű csodabogyó a kőszegi Chernel arborétumban, nagyítva láthatóak a valódi kis levelek
Természetvédelmi státusz
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Spárgafélék (Asparagaceae)
Alcsalád: Medvefűformák Nolinoideae
Nemzetség: Csodabogyó (Ruscus)
Faj: R. hypoglossum
Tudományos név
Ruscus hypoglossum
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Lónyelvű csodabogyó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lónyelvű csodabogyó témájú médiaállományokat.

Ruscus hypoglossum

A lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum) a spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozó faj.

Egyéb elnevezései: csapfű, diadalmasfű, földi borostyánfű, lónyelvű fű, nyakcsapja és nyelves fű.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szubmediterrán, védett növény; eszmei értéke 10 000 Ft. Magyarországon a Dunántúlon fordul elő, például a Zselicben[2], a Mecsekben, valamint Zalakaros és Ugod környékén.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20–30 centiméter magas növény különlegessége, hogy felemelkedő, egyszerű, ritkán elágazó szára levél alakú, ellaposodott levélágakká (fillokládium, phyllocladium) módosul. Ezek tojásdadok vagy tojásdad-lándzsásak, 4–7 cm hosszúak, bőrszerű, nem szúrós hegyben végződő lemezük széle ép. Aprók, pikkelyszerű valódi levelei a levélágak tövén hajtanak ki. Az apró, fehér vagy halványzöld virágok öt-hatosával ülnek a szárképleteken lévő zöld murvalevelek tövében.

Termése 1-2 magvú, húsos, piros bogyó.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Örökzöld évelő. Gyöktörzséről vegetatívan, magjáról ivarosan szaporodik. A tarvágásokban megtelepedő pionír növények elnyomják, az ilyen helyekről évekre eltűnik.

Bükkösökben, gyertyános–tölgyesekben, ezüsthársas törmeléklejtő-erdőkben (Tilio-Fraxinetum ruscetosum aculeati) szurdokerdőkben, karsztbokorerdőkben és a dél-dunántúli mezofil erdőkben (Fagion illyricum) nő, március–áprilisban virágzik.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasági jelentősége nincs.

A művészetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kaposvár melletti Szenna községben, a Vadvirág út részeként megtekinthető Horváth Béres János szobrászművész fából készített lónyelvűcsodabogyó-szobra[3].

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]