Nagy tűzlepke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nagy tűzlepke
Hím példány
Hím példány
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia)
Tagozat: Cossina
Altagozat: Bombycina
Öregcsalád: Pillangószerűek (Papilionoidea)
Család: Boglárkalepkefélék (Lycaenidae)
Nem: Lycaena
Faj: L. dispar
Tudományos név
Lycaena dispar
(Haworth, 1803)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nagy tűzlepke témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy tűzlepke témájú kategóriát.

A nagy tűzlepke (Lycaena dispar) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a valódi lepkék (Glossata) alrendjébe és a boglárkalepkefélék (Lycaenidae) családjába tartozó faj.

Élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy tűzlepke nedves rétek és lápok lakója.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy tűzlepkének két alfaja van:

  • Lycaena dispar rutilus – A hím szárnya felül tűzvörös. Szigetszerű foltokban fordul elő Közép-Európában.
  • Lycaena dispar batava – Az elülső szárnyakon csak egy-egy fekete pont található.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy tűzlepke elülső szárnya 1,8-2,4 centiméter hosszú. A hátulsó szárnyakra fekete szegély jellemző, fonákjuk világos kékesszürke. A nőstény lényegesen sötétebb színű, elülső szárnyain számos fekete pont, hátulsó szárnyain egy-egy sötét mező található.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.