Kozármisleny

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kozármisleny
Kozármisleny címere
Kozármisleny címere
Kozármisleny zászlaja
Kozármisleny zászlaja
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Baranya
Járás Pécsi
Kistérség Pécsi
Jogállás város
Polgármester Völgyesi Gyula[1]
Irányítószám 7761
Körzethívószám 72
Népesség
Teljes népesség 5934 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 414,26 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 14,45 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kozármisleny  (Magyarország)
Kozármisleny
Kozármisleny
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 01′ 44″, k. h. 18° 17′ 34″Koordináták: é. sz. 46° 01′ 44″, k. h. 18° 17′ 34″
Kozármisleny  (Baranya megye)
Kozármisleny
Kozármisleny
Pozíció Baranya megye térképén
Kozármisleny weboldala

Kozármisleny (németül Mischlen, horvátul Mišljen[3][4]) város Baranya megyében, a Pécsi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közvetlenül Pécs közelében, annak szomszédságában, attól délre-délkeletre terül el. Szomszédos községek: északkeleten Nagykozár, keleten Magyarsarlós, délen Szemely és Egerág, délnyugaton Pécsudvard. Földrajzi értelemben néhány kilométerre a Mecsek-hegység déli lábától, már a Baranyai-dombság része.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török hódoltság előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város történetének kezdete a régmúltba nyúlik. Az első régészeti lelet a bronzkor korai szakaszából, i. e. 1800-1900 körül a Somogyvár-Vinkovci kultúra népétől bukkant elő. A rómaiak is számos emléket hagytak maguk után. A Botos-dűlőben 1942-ben római érméket, leleteket, épületnyomokat rögzítettek. Üszögpusztán 1949-ben a halastavat tápláló forrásnál római kori villára utaló romokat találtak. A Samuka-féle téglaháznál 1950-ben boltozatos római téglasírt találtak. A Hunyadi utca 44. sz-ú ház udvarán egy darab Faustina érem került elő. A Kossuth utca 37. sz-ú háznál 1969-ben római kori kocsitemetkezés került napvilágra, ahol két felszerszámozott ló csontvázát találták. (Jelenleg a Pécsi Várostörténeti Múzeumban látható - Felsőmalom u. 9.)

A 6-9. század között itt élt avarok is hagytak maguk után Kozármislenynél emléket. A kiskozári szőlőhegyből szőlőforgatáskor előkerült leletek 1907-ben a pécsi múzeumba kerültek. A honfoglalást követő időszakból a 10-11. század korából 1960-ban kilenc sírt tártak fel. A környék jelentős szerepet játszott Baranya vármegye kialakulásában. A területen két jelentősebb várispánságról tudunk, középpontjukban egy-egy földvárral, élükön az ispánnal. Az egyik a baranyavári, a Villányi-hegységtől délre jött létre, a másik pedig a koaszti, amelynek központja Kozármisleny, Nagykozár környéke és az innen Villányi-hegységig terjedő területet foglalta magába. A koaszti várispánság többször volt átvonuló hadak szálláshelye és a hagyomány szerint többször láthatta a magyar királyt fényes kíséretével.

Egy újságcikk az 1934 decemberében megjelent Pécsi Naplóból: "Olvasóink közül bizonyára többen vannak, akik nem tudják, hogy városunk tőszomszédságában s Pécshez alig 9 kilométernyire levő Misleny községben 1038-ban várispánság volt. A várispán neve Koard (Koaszt) volt az akkori nyelven, lehetséges, hogy ma Kard-nak neveznénk. Baranya megyében ez időben két várispánság volt Baranyaváron és Baranyabaksán. Magyarországon az akkori időben összesen 82 várispánság volt, melyek a király birtokai voltak, mert minden uratlan meg nem szállott terület a király tulajdona volt, melyre a király várispánokat - comes - nevezett ki s a várjövedelem 1/3-a a várispáné, a 2/3-a pedig a királyé volt A várjobbágyok munkálták a földet s egyúttal az őrségi teendőket is ők végezték."

A középkor idején a Koaszt várispánság Kiskozár határában állt, melyet II. Endre (Udvardi) Farkas ispánnak adott, mivel az ő földjei között feküdt. Később a németi nemesek az igazság elhallgatásával maguknak kérték ezt a területet, ám IV. Béla 1266-ban ismét Farkas comes fiainak adta, Dénes ispánnak, és Miklósnak, majd pedig 1270-ben V. István megerősítette Miklóst birtokában.

Kiskozár és Misleny falvak a történelmi korokban fontos szerepet játszottak. Kozár templomos és ennél fogva jelentős helynek számította XIV. század első felében. Neve 1332 és 1335 között Kosar alakban bukkan fel a pápai tized összeírásokban. A XV. században Kiskozár a pécsi püspöké, Misleny pedig ennek részbirtoka lett. Nevüket az utolsó török előtti 1542-ben keletkezett összeírás is tartalmazza, melyben Kiskozárt Kyskozarnak írják.

A török hódoltság korszaka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berze Nagy János gyűjtéséből

A KOZÁRMISLENYI VÁR

„Kozármisleny határában, a falu és Pécsudvard között egy szép formás domb látható. Ezen a török időkben egy jól megépített vár állt. Minthogy ennek ura Koasz volt, a várat a messze környéken mindenki csak Koaszt-vára néven emlegette. Ha manapság azon a környéken, de még inkább a domb alján fekvő Koard dűlőben szántanak, az eke sok tégla- és épülettörmeléket vet napvilágra a régi falakból. A várból csak ez maradt meg ennyi idő után. Hogyan és mikor pusztult el Koasz vára, azt a környéken akárki megmondja.

Amint Mohács után az országban megtelepült a hódító török, Koasz is sejtette, hogy az ő kis szigete nem sokáig tarthatja magát a pogány tengerben. Voltak többen olyan nádszál emberek, akik azt tanácsolták neki, hogy fusson, vagy adja meg magát szépszerével a töröknek. Csakhogy Koasz nem így határozott! Volt neki egy pár száz erős és jól képzett katonája. Összehívta őket és megmondta, hogy másnap reggeltől estélig nyitva lesz a vár kapuja. Aki nem akar maradni, föl is út, le is út szabadon mehet, de ha valaki marad, az számoljon azzal, hogy a haláláig meg kell állnia a helyét.

Mentek-e el, nem-e, azt senki nem tudja, mert nem nézett utánuk, és nem is siratta volna őket senki. Egy biztos, ha mentek, azzal sem jártak jobban, mert a török karjaiba futottak.

Alig zárták be a várkaput, ott állt a török. Sokan éppen nem jöttek, úgyhogy Koasz maga is úgy gondolta, jó lesz kicsapni ezekre, és alaposan megleckéztetni őket.

Úgy is lett. Kiugratott vagy félszáz legjobb lovasával, és lecsapták a török fejét, ha elérték. Futottak azok a kiserdő felé, mint a nyulak! A magyarok pedig a nyomukban jártak mindenhol. Hanem azt még nem tudta sem Koaszt sem más, hogy ravasz fajzat a török. De hogy rókaész rejtőzik a fene turbán alatt, azt most megtudhatták! Jószerével csak kezdték volna éppen az igazi csetepatét, amikor egyszerre az erdőből, meg az árkokból, gödrökből jönnek ám elő a törökök. Jöttek, jöttek, mint iskolából a gyerekek! A magyarok látták, hogy itt valami nagy kelepcébe akarják csalni őket Koasz visszaparancsolta az embereit, úgyhogy veszteség nélkül vissza tudott vonulni a várba, sebesültjük is alig volt.

Hanem a török dongott, nyüzsgött, mint a fölpiszkált darázsfészek! El sem nyugodott kint a lárma egész éjjel. Hajnalban aztán jöttek tűzzel, vassal, létrával, fegyverrel, meg mindennel a várbeliekre. A falak is, az emberek is állták a harcot. A falakat igen megtörték ugyan a janicsárok, de nem jutottak be a ledöntött falrészeken sem.

Másnap kezdték újra a viadalt. A török összeszedte minden fegyverforgató népét, akit környéken csak talált. Majdnem kétszer annyian voltak, mint az előző napon. A magyarok csapata fele sem volt a réginek. Hanem az elszántságuk megszázszorozódott! Látták a rengeteg törököt, és azt is megtudták, hogy éjjel a vár alagútján a sajátjukból is többen megszöktek, mert megijedtek a túlerőtől. Mi kell még ilyenkor?!

A török nem tágított. Törette, döntötte, morzsolta a falakat, hogy Kosznak és katonáinak a szívéhez férjen. A kontyosok egész falkába verődve rohamoztak. Külön a legjobbakat összegyűjtötték a kapu ostromához. Ebből Koasz már látta, hogy a harcnak vége. Megmaradt embereivel a várfalra ment a kapu mellett. A megingott várfalnak nem kellett ott más, csak ezeknek az embereknek a lábdobogása, meg a kintről kapaszkodó törökök. Kidőlt a fal, s a törökök között öldöklő pusztítást kezdtek a falról közébük ugrott Koasz emberei. Csakhogy a túlerő ellen hiába volt minden vitézség. Ott vesztek bátor halállal.

A török még napok múltán sem tudta eltemetni a sok halottját. A sebesültek is ott jajgattak mindenfelé a várban, körülötte, vagy az erdőben a puszta földön meg a sátrakban. Szó se lehetett arról, hogy valahova hamarjában elvigyék őket. Ezek a nyomorultak pedig szidták, átkozták Koasz várát és népét. Esténkint valósággal ordítottak. Azt kiabálták, hogy a várban újra Koasz az úr, és összegyűjti népét. Még az egészséges törökök is rémülten futkostak éjjel, mert hol itt, hol ott jelent meg Koasz szelleme. És ez így ment napokon át. Végül a török parancsnoknak - akinek ugyancsak egy jókora vágás volt a fején, és aki nem egyszer maga is látta Koasz szellemét mit volt mit tennie, mihelyt munkafogható embereket kapott, gondoskodott, hogy katonáit ne háborgassa Koasz vezér szelleme.

A régi várból csak az alapfalak maradtak meg, mert a török a föld színéig lerombolta az erősséget.”

Kiskozár és Misleny is lakott helység volt a török hódoltság alatt, magyarok és katolikus délszlávok laktak itt. Üszög viszont elnéptelenedett. Ugyan lakatlan volt még a XVII. század első felében is, de a század második felében urasági kastély épült itt, és körülötte kis majorság alakult ki.

XVIII-XIX. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török uralom megszűnésekor Kiskozár az ide tartozó Üszögpusztával együtt (mely akkor uradalmi főhely volt), az üszögi uradalom tartozéka lett, és azt érdeme jutalmául Sonchez császári tábornok nyerte el. Leánya révén gróf Pálffy Lipót is birtokolta, kitől a Batthyány grófoké lett. Misleny földesurai a 18. században szintén gróf Batthyányiak voltak.

1760-ban Kiskozárba németek érkeztek, és a múlt század elejére a falu német többségűvé vált. Ugyanakkor Misleny a Rákóczi-szabadságharc után egynemzetiségűvé lett, lakói ettől kezdve magyarok, mindössze a 19. század második felében költözött ide kevés németajkú.

XX. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kiskozár helynév kis előtagja a szomszédos Nagykozár miatt megkülönböztető szerepű. A Kozár helynév a kabarokkal, a magyarsághoz csatlakozó kazár néptöredék itt letelepített csoportjára emlékeztet. A Misleny helynév szerb-horvát eredetű személynévből keletkezett.

Kiskozár és Misleny falvakat 1928. szeptember 6-án előbb Kiskozár, majd Kozármisleny néven egyesítették. Az így kialakult településen ekkor 1276 magyar, 241 német, 4 horvát és egyéb anyanyelvű élt. Felekezetre nézve 1470 lakosa római katolikus, 38 református, 9 evangélikus és 4 izraelita vallású. A községben ekkor 320 lakóház volt. Közoktatási intézményei: egy községi és egy magán elemi népiskola. Hosszú évek teltek el, mire az úgynevezett Újtelep összeépült az öreg faluval. Az egykori Malom-árokban, a Csatornán valamikor több malom működött.

Kozármislenyhez számos hagyomány kötődik. Például az, hogy a környező falvak népe Kosármislenynek, Szatyormislenynek nevezte, ugyanis a mislenyi kofák kosárral, szatyorral jártak a piacra. A Rongyos Misleny elnevezés az egykori lakosság szegénységére utal. A "mislenyi klumpások" csúfoló az itt élő német lakosságra vonatkozott, akik a magyarokat hurkásoknak hívták.

A felszabadulásról így írt 1972-ben Győrfy Béla a község krónikájában:

"Kozármisleny község 1944. November 28-án szabadult fel. Ezen a reggelen sűrű köd ülte meg a községet, amikor elkezdődött a támadás. A mohácsi úton harckocsik és ágyuk dübörögtek. A lakosság rémülten menekült az óvóhelyre. Harc a községben nem bontakozott ki, mert a németek Pécs felé elmenekültek. Újtelepen és Üszögpusztán viszont harcok alakultak ki a csapatok között. A harcokban több német és szovjet katona is elesett, Üszögpuszta határában nagyarányú páncélos csata is kialakult. A németek a túlerőben lévő szovjet csapatoktól vereséget szenvedtek és elmenekültek Pécs felé. A harcok során egy fiatal újtelepi fiú is életét vesztette. A községbe Villány felől érkeztek az első szovjet csapatok. Ezek az utánpótlás biztosítására lovakat, kocsikat vittek magukkal. Az átvonuló csapatok vonulása napokig tartott."

A fejlődésnek minden szinten fontos eleme a tanítás, az oktatás, mivel ez formálja lakóinak gondolkodását, magatartását és biztosíthatja az emberek hozzáállását, segítőkészségét. Ennek tükrében 1945-ben avatták fel Kozármisleny- Újhegy új iskoláját.

1945-ben alakult a településen katolikus lelkészség, melyből 1977-ben plébánia lett. A község egyházi anyakönyveit 1950-től vezetik és őrzik itt, előtte egyházi anyakönyv-vezetési szempontból Egerághoz tartozott.

1952-ben kapott Kozármisleny autóbusz járatot.

A település gyors fejlődése lényegében az 1960-as évek második felében indult meg. Az 1970-es években Pécs új kertes, családi házas peremtelepülésének tekintették. 1970-ben 1596 magyar, 301 német és 16 délszláv lakosa volt. Ekkor az új lakótelepnek 450 lakosa volt, 1977-ben pedig már mintegy ezer fő élt itt, önmagában jóval több, mint az "anyafalu" belterületének egész lakossága. Baranya megyében egyedülálló népesség növekedés napjainkban is tart. Ennek elsőrendű oka a Pécsiek kiköltözése a lakótelepi, sűrű népességű környezetből csendesebb, családi házas, kiskertes övezetbe.

1971-ben épült Mór püspök tiszteletére Kozármisleny plébániatemploma. A plébánia udvarán épült meg a templom, elrejtve a külső szemlélő elől. Akkoriban nagy eredménynek számított a politikai szemlélet miatt, hogy egyáltalán felépíthették, ezt is csak megkötésekkel tehették. Ha a templomot külső szemlélő szemével nézzük, az első furcsaság, amit észreveszünk, hogy nincs tornya. A másik megkötés, hogy csak eldugott helyen építhették, nem épülhetett például a falu terére, olyan helyre, ami illik egy templomhoz.

1972. március 4. Nagy ünnep színhelye volt este Kozármisleny-"Újfalu" területe. Ezen az estén gyulladt ki a villany 3,5 km hosszon, az új településen.

A kozármislenyi tanács 1970 és 1975 között több mint 200 házhelyet értékesített.

Egy 1974-ben megjelent cikkből: Szántó Tibor tanácselnök beszámolójában elmondta, hogy ez évben elkészül az új falurész "A" jelű útja, amely 411 ezer forintért épül. További 85 ezer forintot költöttek másik három út tervezésére. Ugyancsak ez évben járdákat építenek új telepen részben társadalmi munkával, részben a tanács anyagi hozzájárulásával. Elkészült a falu autóbuszvárója, s ezen a héten fejezik be a helyi építőbrigád tagjai a 70 gyermek elhelyezésére alkalmas óvoda építését. A tervek szerint jövőre egészségházat és orvosi rendelőt is építenek lakásokkal együtt.

1979. november 7-én adták át az új óvodát. Kozármisleny kinőtte az addig 75 személyes óvodát. Az új 100 személyes építését 1977-ben kezdték építeni állami támogatás nélkül, nagy társadalmi összefogással. A kozármislenyi tanács egymillió forinttal járult hozzá a létesítményhez.

1982. december 7-én Kozármisleny összekapcsolódott a Dunával. Megépült a község vízvezeték-hálózata, amelyen keresztül egészséges ivóvíz jut szinte valamennyi házhoz. 1983-ban az út menti erdőtől délre 600 házhelyet, attól északra pedig további 450-et akartak akkor kialakítani, így a község már az útnak mindkét oldalát elfoglalhatná. Még 1983-ban minden földutat szilárd burkolattal láttak el. Az új faluközpont a fejlesztés éveit éli ebben az időben. A községi tanács és az ABC között 1984-ben átadják a posta crossbar telefonközpontját. Ugyanebben az évben avatják az irodaépülettel szemközt az orvosi rendelőket. Az óvoda mellett megkezdődik az iskola építése, elsőként négy tanterem.

1986 októberében már elmondhatjuk, hogy meleg van az óvodában, az iskolában és a rendelőkben is. A földgázprogramot eredetileg két ütemre tervezték, első lépésben az intézményeket, másodikban a lakásokat kapcsolták volna a rendszerre. A második ütem viszont csak az újabb falurészekre terjedt ki. A régi falurész gázellátását csak ezek bekapcsolása után kezdték tervezni, így az öregfalu rendszerbe való kapcsolása csak 1988 elején történt meg. A tanács jelentős mértékű anyagi hozzájárulása tette lehetővé, hogy az itt lakóknak nem kellett többet fizetniük, mint az új telepen lakóknak.

A víz, villany, telefon, gázhálózat kiépítése és a parabola rendszer felszerelése után már csak egyetlen hiányosság volt, a szennyvízhálózat megépítése. 1991. júliusában kezdődtek a munkálatok. A gravitációs rendszerű hálózat első szakaszában az újonnan épített házak bekötését kívánták megvalósítani. A megépítés határideje 1992. volt. A község 1074 házából 848 kapta meg a lehetőséget, hogy már ne derítőaknákkal kelljen megoldania a szennyvízelvezetést. Az öregfalut ekkor még nem kötötték a hálózatba, egyrészt mert a domborzati viszonyok nehezítik a munkát, másrészt mert az ott lakók nem merték vállalni a szennyvízhálózat építéséből rájuk eső terheket, ugyanis csak 66%-os többség esetén lehet az építkezést megkezdeni.

2007. július 1-jei hatállyal város.

A közölt adatokat Dr. Erdődy Gyula: Jó szeretnivaló világban élni… című monográfiájából és Gávay Cintia diplomamunkájából közöljük.

A címerről:

A címer álló csúcsaiban csapott csücskös talpú reneszánsz pajzs, melyet a pajzsfőből kiinduló, jobbra és balra haladó két diagonális ív három mezőre oszt. A jobb felső mező címerképe Mislenyt idézi, e település neve ugyanis Krisztusra, a "Gondviselőre" utal. A bal felső mezőben lévő stilizált várábrázolás arra a hagyományra épül, hogy ezen a területen a török időkben palánkvár állt. Az alsó harmadban szereplő lováról hátrafelé nyilazó vitéz a honfoglalókkal érkezett kazár-kabar etnikum megtelepedését fémjelzi.

2001-ben lakosságának 2,9%-a német, 1%-a horvát, 0,6%-a pedig cigány nemzetiségűnek vallotta magát.

Képviselő-testület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kozármislenyben 8 települési képviselőt választ a település, így a 8 fő megválasztott képviselő a polgármesterrel együtt 9 fős képviselő-testület alkot. A képviselő-testület a polgármester helyettesítésére és munkájának segítésére 1 alpolgármestert választott. A képviselő-testület havonta általában egy rendes ülést tart hétfői napokon 18.00 órai kezdettel, továbbá rendkívüli testületi üléseket tart. Évente általában 14-16 testületi ülést tartanak. A testületi ülések helye: a Városháza Tanácskozó terme (Kozármisleny, Pécsi utca 124.).

Civil szervezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Templomok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kozármisleny lakosságának 59,9%-a katolikusnak 6,9%-a reformátusnak, 1,4%-a evangélikusnak vallja magát, ezen felekezetekhez tartozók vallásgyakorlásához megfelelő körülmények biztosítottak a nagyközségben.

A gyermekek hittanoktatása az általános iskolában a törvény által meghatározott keretek között folyik.

Az 1945-ben létrehozott, 1950-től már lelkipásztorral rendelkező plébánia udvarán épült meg 1971-ben Mór püspök tiszteletére szentelt Kozármisleny plébániatemploma, elrejtve a külső szemlélő elől. A politikai szemlélet miatt akkoriban nagy eredménynek számított, hogy egyáltalán felépíthették, ezt is csak megkötésekkel tehették. Ha a templomot külső szemlélő szemével nézzük, az első furcsaság, amit észreveszünk, hogy nincs tornya. A másik megkötés, hogy csak eldugott helyen építhették, nem épülhetett például a falu terére, olyan helyre, ami illik egy templomhoz. (Plébániavezetők: Albert János 1965-1986; Bókai István 1986-2006) Kozármislenyben található Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérek kolostora és temploma, amit Flüe-i Szt. Miklós tiszteletére 1996-ban szentelték. A templom diadalívének monumentális ablakait Szilágyi András üvegművész készítette.(Templomigazgató: Bókai István volt 2006-ig)

Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővéreinek temploma, üveg diadalív,1996

Az új templom egyik látványossága a településnek, szívesen látogatják a hívők, a házasságkötések és keresztelők elsődleges helyszíne lett. Miután a rendek visszakapták működési engedélyüket, szerzetes betegápoló nővéreket hívtak Pécsre, a Megyei Kórház egyik osztályára. 1990 januárjában kezdett el dolgozni két idős Ferences nővér a kórházban. Ezt követően fiatal lányok is jelentkeztek, hogy szerzetes nővérként szeretnék ápolni a betegeket, így hamarosan közösség alakult ki az idős nővérek körül.

A református közösségben a hetvenes évek végén megfogalmazódott a cél, hogy megépítsék templomukat. 2002 októberében vették birtokba a Gyülekezeti Házat, mely a református istentiszteleten kívül az evangélikusnak is helyet adott. 2004-ben kezdődtek a templomépítési munkálatai, elkészültéhez a külföldi és helyi hívek adományai mellett, a jótékonysági estek bevételei és a társadalmi munka is hozzájárult.

2006. május 27-én az új templom felszentelésre került, melyen a szertartást Dr. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke tartotta. 2006 karácsonyakor szólal meg a toronyban a (325 kg-os) H-hangú nagyharang és (115 kg-os) Fisz-hangú kisharang. A Gyülekezeti Házban a Vasárnapi Iskola Szövetség szervezésében tartja összejöveteleit az Örömhír Klub, itt gyakorol az énekkar és rendezik az asszonytorna foglalkozásait.

Sportcsarnok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sportcsarnok a „Sport XXI program” keretében megvalósult, úgynevezett „PPP” konstrukcióban jött létre, a Magyar Állam, a Kozármisleny Önkormányzat, valamint a magánbefektető AttAnd Kft háromoldalú szerződése nyomán. 2006 júniusában került pont a szerződésre, és 2007. január 31-ikére, mintegy nyolc hónap alatt készült el az épület, a szerződésben vállalt határidő pontos betartásával.

A tervezés és kivitelezés fázisában kiemelt figyelmet kapott az épület esztétikája mellett a belső terem akusztikai megfelelősége, a gépészeti és villamos berendezések lehető legmodernebb kialakítása, és a közösségi területek átgondolt, és mai kornak mindenben megfelelő modern, de ugyanakkor tartós kialakítása.

A magánbefektető a kozármislenyi székhelyű AttAnd Kft egy tizenöt éves konstrukcióban üzemelteti az épületet, amely tartalmazza, hogy ez idő alatt felelősséget vállal a beépített szerkezetekre és berendezésekre, ami korábban példa nélküli volt az állami beruházások esetében.

Az épület 600 fő befogadására alkalmas lelátóval van ellátva, és hét öltöző, két tanári és egy orvosi szoba biztosítja a megfelelő színvonalú használatot. A küzdőtér egy Singleflex Lino nevű, rugalmas párnafákra épített linóleum kopóréteggel ellátott sportburkolat (8 cm rétegrenddel), amely minden labdajáték esetében rendelkezik nemzetközi minősítéssel.

A megállapodások alapján a kozármislenyi székhelyű kiemelt, és nagy múltú egyesületek, valamint a helyi általános iskola térítésmentesen használhatja a létesítményt, ezen felül a magánbefektető szervezhet programokat és hasznosítja az épületet.

A sportcsarnok esztétikai kialakítása, és a magas színvonalú kivitelezése méltán érdemelte ki mind a szakma, mind a használó célközönség komoly elismerését, amelyre a település minden lakója méltán lehet büszke.

Testvértelepülései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kozármisleny települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 14.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 24.)
  4. Hrv. glasnik br.17/2008. Semeljski vinogradari, 24. travnja 2008.
  5. Kozármisleny online
  6. Orimattila hivatalos oldala

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]