Sátorhely

Sátorhely
Sátorhely címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Baranya
Kistérség 2012-ig	Mohácsi
Jogállás	község
Polgármester	Lőrincz Árpád
Irányítószám	7785
Körzethívószám	69
Népesség
Teljes népesség	665 fő (2010. jan 1.) +/-
Népsűrűség	37,78 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	17,60 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sátorhely Pozíció Magyarország térképén
Sátorhely Pozíció Baranya megye térképén
é. sz. 45,94141°, k. h. 18,63346°45.94141, 18.63346

Sátorhely (horvátul Šatorišće, Šatorište) község Baranya megyében, a Mohácsi kistérségben.

Elnevezései

A település hivatalos horvát neve a mohácsiak által használt Šatorišće, de a töttösiek Šatorište-nak nevezték a falut.

Fekvése

Sátorhely Baranya megyében a mohács-vidéki síkföld középső részén fekszik. Területe sík, a Duna második terasza.

Története

A településről először 1333-1334. évi pápai "annata" jegyzékben tesznek említést. A falu a török idő kezdetéig csendes életét. A török időkben azonban osztozott a hódoltság területén maradt falvak szomorú sorsával. A végzetes mohácsi csata 1526. augusztus 29-én e területen zajlott le.

A török megszállás után (1686-Buda visszafoglalása) betelepítésekkel pótolják a hiányzó földművelő lakosságot.

Savoyai Jenő herceg, az ország felszabadításában szerzett érdemeiért kapta 1699. január 30-án kelt adománylevéllel, az akkor még baranyavárinak nevezett bellyei uradalmat, amelyhez Sátorhely is tartozott. A herceg örökös nélkül halt meg, így a birtok ismét a koronára szállt vissza, és az kezeltette.

1784-ben Mária Krisztina főhercegnő, Albrecht főherceg felesége vette meg a kincstártól az uradalmat.

1785-ben Sátorhely, Borza, Lajmér, Vizslak, és Nyárád határrészei voltak a bellyei uradalom kezelésében. Csak később lettek ezek fiókmajorságok, de Sátorhely központi jelleget kapott közöttük. Még ma is megtalálható a Várudvar az épületekkel – tiszti lakások, cselédlakások, magtár – melyeket Mária Krisztina főhercegnő kívánságára 1786-ban építettek.

Az uradalmat 1822-ben Károly Lajos főherceg kapta.

1828-ban "Földvár, vagy Sátoristye, mely Nagynyárádhoz 1/2 órányira van, 128 katolikus, 30 óhitű, 12 reformátos lakosú. Az uraságnak itt jól működő gazdasága van. A szántóföldek négy részre osztottak, és minden rész fasorokkal van bekerítve. A rétek a Borza patakjából öntöztetnek lombardiai módra. A nagy finomságra vitt merinó-juhnyáj 8000 darabot felülhalad (F.U. Károly főherceg). Nevezetes ezen puszta még arról, hogy a mohácsi ütközet előtt, a török tábornak nagy része itt tanyázott, és a Sátoristye nevét is a sok sátortól vette."

1847-ben Albrecht főherceg veszi át az 1826-ban hitbizománnyá alakított bellyei uradalmat.

1895-ben, a főherceg halála után, Frigyes főherceg örökli. 1926-ban kis kápolna helyett rendes templomot építtetett. 1948-tól már Nagynyárádtól különálló plébániaként tartják nyilván 1901-ben ő építteti az iskolát, ahol 1902-ben megkezdődik a tanítás.

Frigyes főherceg után Albrecht főherceg lett a bellyei uradalom birtokosa.

A birtokot a háború után felosztották, de mivel önállóan nem boldogultak, 1949-ben Állami Gazdaság lett. Ekkor erőteljes fejlődésnek indult a település.

1953-ban lebontják a barakkokat, üzemi konyha, munkásszálló, és szolgálati lakások épülnek.

1961-ben a Bólyi Állami Gazdasággal egyesül. 1964-ben Takarmánykeverő üzem, 1970-ben komlószárító létesül.

1976-ban 7,5 hektáron megépül az Emlékpark, melyet augusztus 29-én megnyitnak.

Az iskolából a 1959-ben a felső tagozatot Mohácsra körzetesítik. 1974-ben Nagynyárádra kerülnek. 1977-ban megszűnik az alsó tagozat is.

1984-ben Sátorhelyt községgé nyilvánítják, 1986-ban visszakerül az alsó tagozat.

A rendszerváltás után, teljes önállósodása révén, új lendületet kap a falu fejlődése. Visszakerül az Iskola, teljes közművesítés kezdődik.

Ma Sátorhely Baranya azon kevés településének egyike, amelynek népessége nő, korösszetétele kedvező. Lakóinak száma ma már 730 fő.

Testvértelepülések

Csíklázárfalva, (Románia) – 1993-tól.

Külső hivatkozások

• Sátorhely Önkormányzatának honlapja
• Sátorhelyi Néptáncegyüttes