Hitbizomány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hitbizomány, szorosabban családi hitbizomány (fideicommissum familiae), korábbi hazai jogunkban oly rendelkezés volt, amellyel valaki - az alapító - bizonyos vagyont minden jövendő vagy legalább több nemzedékre a család elidegeníthetetlen vagyonának nyilvánított. Magát a vagyont is hitbizománynak nevezték. A hitbizomány célja a család fényének fenntartása és emelése.

Története Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a hitbizományt először az 1687. évi IX. t.-c. hozta be a főrendek vagyoni romlásának megakadályozása, a szokássá vált önkényes vagyonelidegenítések és tékozlás megfékezésére. E törvény szerint hitbizomány csak szerzeményi javakban alapítható, végrendeletileg érvényéhez szükséges királyi jóváhagyás s az illető megyének vagy megyéknek, ahol a hitbizományi javak feküsznek, közgyűlésén történendő kihirdetés. A hitbizomány hatálya, hogy az utódok azt a hitbizomány elvesztésének terhe alatt el nem zálogosíthatják s el nem idegeníthetik. A hitbizomány alapítási jogát ez a törvény a Magnati et Proceresre, tehát a főurakra szorította, a köznemeseket kifejezetten kizárva. A köznemesekre az 1723. évi L. t.-c. terjesztette ki, mely az első törvényt részben módosította. Igy jelesül ezentúl hitbizományt nemcsak végrendeleti intézkedés útján, tehát jelesül örökvallás útján lehet alapítani. Sőt, királyi adományképpen az adományozott javak azonnal hitbizományiaknak voltak szabályozhatók. A törvény továbbá a hitbizomány érvényét ahhoz kötötte, hogy az által mások, jelesül az alapító addigi hitelezőinek jogai ne sértessenek. Az 1852. évi november 29-iki ősiségi nyílt parancs 13. §-a az addigi magyar törvényekkel megegyező hitbizományt érintetlenül hagyta, új hitbizományok felállítására nézve azonban az ausztriai polgári törvénykönyvben foglalt szabályokat léptette életbe, további könnyítő határozatoknak kilátásba helyezése mellett. Későbben az 1862. évi október 9-i legfelsőbb királyi leirat új szabályokat léptetett életbe, amelyek lényegében az osztrák polgári törvénykönyv határozmányaival megegyeznek.

A hitbizomány céljánál fogva annak tulajdonjoga az egész családot illeti s a várományosok és a hitbizomány mindenkori birtoklója között van megosztva, és pedig úgy, hogy amazoké egyedül a főtulajdon, emezé a haszonvételi tulajdon is. A főtulajdonnál fogva a várományosokat bizonyos jogok illetik meg, melyek igényeiknek biztosítását célozzák. A hitbizomány birtokosa viszont nem tehet oly intézkedéseket, melyek a hitbizomány célját meghiusítanák vagy veszélyeztetnék. Az örökösödésre nézve az alapítás alkalmával meghatározott szabályok szolgálnak zsinórmértékül. Ebből a szempontból a hitbizománynak három rendes faját szokás megkülönböztetni:

  1. elsőszülöttségi hitbizomány (primogenitura)
  2. ízelsőségi hitbizomány (majoratus)
  3. idősbbiségi hitbizomány (senioratus).

Az elsőszülöttségi örökösödést 1. Elsőszülöttségi jog. Az ízörökségnél a hitbizomány azt illeti, aki az utolsó birtokosnak legközelebbi rokona s ha ilyenek többen vannak, azt, aki korosabb. Ez az ún. fokozati rend (successio gradus vagy majoris). Az idősbbiségi vagy korörökségnél az örökös az, aki a családban korra nézve legöregebb. Ez az úgynevezett kor elve (successio senioris). Minthogy az örökösödési rend meghatározása az alapítót illeti, természetes, hogy az alapító ezekhez a hitbizományi nemekhez nincs kötve s azokat éppen meg is fordíthatja; p. az elsőszülött helyett az utolsószülöttet (ultimogenitura), a család legkorosabb tagja helyett a legifjabbik tagját (junioratus) rendelheti örökösnek s az örökösödést más feltételekhez is, p. bizonyos vallás követéséhez kötheti. A hitbizományi örökösödés folytán az örökségből kizárt családi tagokról évpénz (apanage) által szokás gondoskodni, mely a H. céljánál fogva természetesen sokkal csekélyebb értéket képvisel, mint amennyit rendes örökség esetében az illetők kapnának. A hitbizomány tehát a "család" elvont fogalma érdekében az egyes családtagoknak - egynek, hitbizományi örökösnek kivételével - nem jelentéktelen magánjogi sérelmével jár. Az orgb. ért. 3. §-a az egyébként megszüntetett hajadoni jogot hitbizományi javakban fenntartotta. Hitbizomány a dolog természeténél fogva leginkább ingatlan vagyonban alapítható, formailag azonban tőke-hitbizomány is lehetséges s ilyenek különösen Angliában fordulnak elő. Eltekintve itt helyütt a kérdésnek nemzetgazdászati oldalától, amely tekintetben a hitbizományok az agrárforgalomnak a kultúra mai fokával alig összeegyeztethető békóját képezi: a hitbizomány lényegileg politikai, és pedig arisztokratikus intézmény, mely a demokratikus jogállammal, - a jogállam pedig, miután fogalmából folyó alapelve nem a jogegyenlőtlenség, hanem a jogegyenlőség, csak demokratikus lehet, - homlokegyenest ellenkezik.

A 20. század elején Magyarországon 91 hitbizomány állt fenn. A hitbizományok által elfoglalt terület 2 313 499 kataszteri hold. Összehasonlítva a szomszéd Ausztriával, nálunk ugyan a hitbizományok száma kisebb volt, de az általuk elfoglalt terület nagyobb; Ausztriában az egész terület 3,8%-a, nálunk 4,7%-a volt hitbizomány által megkötve. Az összes hitbizományi ingatlanoknak kataszteri tiszta jövedelme 5 342 407 forint 69 krajcár (1889). Művelési ágak szerint a hitbizományi terület következőkép oszlik meg: szántóföld 662 468 hold, kert 6651 hold, rét 187626 hold, szőlő 1939 hold, legelő 289 792 hold, erdő 993 924 hold, nádas 12 604 hold, földadó alá nem eső terület 158 491 hold. Legerősebben van tehát az erdő képviselve. Azonban a szántóföld aránya is nálunk nagyobb, mint Ausztriában. A főcsoportokra jut nálunk, és pedig: szántóföldre 28,6%, rét- és legelőre 21,3%, erdőre 42,9%, vagyis az összes szántóföld 3,2, az erdőnek 7,5%-a vold hitbizományilag megkötve. Nagyság szerint a H.-ok következőkép csoportosulnak: 500-1000 holdig 2, 1000-5000 holdig 20, 5000-10 000 holdig 31, 10 000 holdon felül 33, pénzbeli 1. Nálunk tehát a hitbizományok túlnyomó része nagy latifunciumokból áll. Ausztriában 292 hitbizomány közül 88, nálunk 87 közül 64 mutat 5000 holdnál nagyobb terjedelmet. A legnagyobb hitbizományok a következők: egy 404 444, egy 241 533, egy 131 346, egy 145 476 holddal. Ezen négy hitbizományra Magyarország területének majdnem 2%-a esik, az egész hitbizományi területnek pedig több mint 40%-a. Érdekes a hitbizományok területének összehasonlítása az alapítás idejével. Ez összehasonlítás azt mutatja, hogy a nagy hitbizományok leginkább a 19. század előtt, a kisebbek a 19. század alatt alapíttattak. A hitbizományok területi eloszlására vonatkozólag a következőket találjuk: A hitbizományi területből esik a Duna balpartjára 11,6%, a Duna jobbpartjára 44,9%, Duna-Tisza közre 8,7%, Tisza bal partjára 7,3%, Tisza jobb partjára 24,5%, Tisza-Maros közre 1,2%, Erdélyre 1,8%. Legerősebben terjedtek el a hitbizományok a Dunántúl, mig ugyanis a Dunántúl az ország területének csak 15,4%-át teszi, addig a H.-i terület majdnem fele, a hitbizományok számának pedig több mint fele esik az ország ezen részére. Az egész területnek pedig közel 14%-a van hitbizományilag megkötve. Tudvalevőleg a Dunántúl az egyházi birtok is igen jelentékeny. A hitbizományok átlagos terjedelme is Dunántúl a legnagyobb, ha eltekintünk a Tisza jobb partjától, ahol a hitbizományok átlagos terjedelme azért nagyobb, mivel az ottlevő összesen 8 hitbizomány között egy van, melynek területe 241 533 hold. Még aggályosabbá válik a Hitbizományok alakulása a Dunántul, ha szem előtt tartjuk, hogy egyes vármegyékben (Sopron, Moson) a területnek egy negyede, sőt ennél is több hitbizomány alá tartozik. Legkisebbek a hitbizományok a Tisza-Maros közben és Erdélyben. A családok rangja szerint az 1894-ig engedélyezett hitbizományok következőleg oszlanak meg: főhercegi család 1, hercegi 6, grófi 63, bárói 10, őrgrófi 1, nemes 10. Legerősebben vannak a grófi családok képviselve. Megjegyezzük, hogy a főrendiház szervezetéről szóló (1886. VIII.) törvényben 81 grófi család (az indigenák nélkül) van említve. A hitbizományok túlnyomó része elsőszülöttségi, összesen csak három kor-, egy íz hitbizomány fordul elő, ezek is régibb időből, azonkivül egy elsőszülöttségi, esetleg korörökségi és végre két hitbizomány kijelölés alapján. Alapíttatott: a 18. század előtt 6, a 18. század alatt 10, a 19. század alatt 75. A 19. században pedig a következőképpen oszlanak meg: 1801-1850. 10, 1851-60. 5, 1861-70. 6, 1870-80. 25, 1881-1890. 26, 1891-1893. 3. A hitbizományok száma tehát főleg századunkban szaporodott; a jelen század alatt ismét annak első felében 10, második felében 1893-ig 65 alapíttatott. Tovább részletezvén a számokat, azt látjuk, hogy ismét 1850-70-ig 11, 1870-93-ig 54 alapíttatott; a fennálló H.-ok több mint fele az utolsó husz évből való, azaz az intézmény fennállásától számított 183 év alatt, a rendi társadalom korában nem keletkezett annyi hitbizomány, mint 1870-90-ig.

A 20. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"A kivételes hatalommal felruházó törvény alapján kiadott 5200/1919. sz. Minisztertanácsi rendelet 9. §-a az újabb hitbizományok alapítását, a meglévők növelését, ingó hitbizományi javaknak mezőgazdasági ingatlanok szerzésére való fordítását megtiltotta, s ezt a tilalmat az 1929:36. tc. végrehajtása tárgyában kibocsátott 60000/1921. sz. Földművelésügyi Miniszteri rendelet 250. §-a továbbra is fenntartotta.

Az 1936:11. tc. taxatíve felsorolt eseteket kivéve felszabadította kötöttségek alól. A felszabaduló rész a hitbizományi birtokosnál maradt, mint ennek tulajdona, de a törvény 12. §-ában felsorolt várományosok várományosi jogával terhelten. Az így felszabaduló földek egyharmadát igénybe lehetett venni birtokpolitikai célokra. Új hitbizomány alapítását ezután az államfő csak kivételes méltánylást érdemlő okból, a közérdek szempontjából is indokolt esetben engedhet meg oly feddhetetlen jellemű önjogú magyar állampolgárnak, aki a nemzeti élet, a tudomány, a művészet terén, vagy a hazáért egyébként teljesített szolgálataival erre érdemesnek nevezett és a vagyonáról szabadon rendelkezhetett. (66. §)" (1)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Földmivelési miniszter, Budapest, 1894
  • Földes, Adalékok a magyar hitbizomány kérdéséhez (Akad. Értesítő, 1894 júl.)
  • Katona, A magyar családi hitbizomány (Budapest 1894)
  • Das Familienfideikommiss in Ungarn (Jahrbücher f. H. u. Stal., Jena 1894).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]