Nagyharsány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyharsány
Nagyharsány1.jpg
Nagyharsány címere
Nagyharsány címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Baranya
Járás Siklósi
Kistérség Siklósi
Jogállás község
Polgármester Beregszászi József[1]
Irányítószám 7822
Körzethívószám 72
Népesség
Teljes népesség 1482 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 59,59 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 26,01 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagyharsány (Magyarország)
Nagyharsány
Nagyharsány
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 45° 50′ 49″, k. h. 18° 23′ 52″Koordináták: é. sz. 45° 50′ 49″, k. h. 18° 23′ 52″
Nagyharsány (Baranya megye)
Nagyharsány
Nagyharsány
Pozíció Baranya megye térképén

Nagyharsány egy község Baranya megyében, a Siklósi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyharsány a Szársomlyó ölében, a Villányi-hegység déli lejtőjén, Siklóstól keletre 8 km-re, Villánytól nyugat-délnyugatra 6 km-re, Pécstől délkeletre 35 km-re található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyharsányban a rézkor késői szakaszában a péceli kultúra népe élt. Őket az avarok, majd a rómaiak követték. A legkorábbi építkezések a 2. századra tehetők; a 4. században létesült itt a Cella Trichora, amely dr. Fülep Ferenc által 1962-ben feltárt római kori telep, falu, temető és szentély.

Erre haladt az Eszékre vezető római út is. Senki se tudja biztosan, hogy a csúcs közelében, a déli oldalon álló „vár” romjai milyen idősek – de bárki is építette oda az első őrhelyet, jól kiválasztotta a helyszínt, hiszen tekintetével szinte a Dráváig tudta ellenőrizni a hegy lába előtt fekvő sík térséget.

A falut 1223-ban említették először. 1247-ben Harsánynál a „hétfői vásárra vezető utat” nevezték meg, amely azt jelenti, hogy a település kereskedelmi szempontból jelentős helyen feküdt. Egyebek mellett ez magyarázza a falu Árpád-kori jelentőségét és későbbi gyors fejlődését. 1249-ben IV. Béla adományozta a falut Miklós dubichiai grófnak, aki a Szársomlyón várat is építtetett. Az 1333-as pápai tizedjegyzékben plébániával, templommal rendelkező hely volt.

A 16. században többször disputa helyszíne volt és innen terjedt el a református hit az egész Ormánságban. A falu a török hódoltság alatt református lett. A templom is református kézre került.

A legnevezetesebb hitvita 1574-ben zajlott református és unitárius prédikátorok között, melynek során a reformátusok felakasztották Alvinczi György helybeli unitárius lelkészt. A török hatóságok ki akarták végezni a gyilkosokat, de Válaszuti György pécsi unitárius szuperintendens kegyelmet kért számukra a budai beglerbégtől. Az unitáriusok azóta is megemlékeznek Alvinczi mártíromságáról, illetve Válaszuti megbocsátó gesztusáról.

A török hódoltság idején a környék legnépesebb magyar lakosú települése. A hagyomány szerint a hajdani város a Szántóvárosból, Dobányvárosból, valamint Babócsa, Perecske és Sári községekből alakult.

Határában vívott meg 1687. augusztus 12-én a Lotaringiai Károly herceg vezette 60 000 fős császári sereg és a Szulejmán nagyvezír vezette 80 000 fős török sereg. A nagyharsányi csatában Lotaringiai Károly serege jelentős győzelmet aratott. Ez a csata vetett véget a törökök 150 éves magyarországi uralmának. Van, aki úgy tudja, a település a győzelem utáni örömteli harsonázásról kapta a nevét, de valószínűbb a másik magyarázat, miszerint a hegységet hajdan beborító hársfákról nevezték el a nagyközséget.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A napsütötte domblábon jó szőlő termett, a lapályosabb területek alkalmasak a mezőgazdaságra.

1903-ban nyílt a falu fölötti kőbánya, melyben ma a beremendi cementmű részére történő mészkőbányászat folyik. A hegy keleti oldalán is működött kőbánya, de ott ma már nincs termelés. Ez a bányakatlan ad otthont az 1967-től kialakított nagyharsányi szoborparknak.

A Dél-Dunántúl legnagyobb kőbányája volt itt, amelynek 30-40 méter sziklafalai érdekes hátteret adnak a falunak. 1936-1944 között a „szerencsétlen” hegy gyomrában még egy kevés bauxitot is találtak, ám ennek kitermelését gazdaságtalansága és a világháború miatt abbahagyták. A felhagyott tárók meddőhányói a déli oldalon ma is láthatók, a tárnákban pedig denevérek tanyáznak.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A környék éghajlatára jellemző, hogy tavasztól őszig igen kevés a csapadék. A nyár meleg, a tél enyhe és mérsékelten száraz. A mikroklíma igen kedvező, ami köszönhető a Nagyharsányi-hegy védőszerepének és a falu kedvező fekvésének. A déli lejtők napfényben gazdagok és melegek.

Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A speciális klíma ritka növények számára biztosít életfeltételeket. Hazánkban csak itt található magyar kikerics, de botanikai ritkaság a bakszarvú lepkeszeg, a korongos lucerna, a törpe szádorgó. A ritkás karsztbokor-erdőben, a virágos kőris és a molyhos tölgy cserje méretű példányai tövében igazi kuriózum a magyar méreggyilok, de jellemző a baranyai peremizs, az illatos hunyor és a berki habszegfű is. Az északi lejtőn szép populációja tenyészik a szúrós és a lónyelvű csodabogyónak is.

A madarak közül a kígyászölyv, a bajszos- és a sövénysármány, valamint a kövi rigó található meg.

A rovarok közül jellemző az óriás énekes kabóca és ellensége, a kabócaölő, a magyar aknászpók és a leghosszabb, a fűrészlábú szöcske.

A puhatestűek közül egy bánáti csigafaj a hegy jellegzetessége.

A repedésekben búvik meg a pannon gyík és a fokozottan védett, de az emberre veszélytelen haragos sikló is.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református templom - A falu műemlékké nyilvánított református templomának szentélye a 13. századból való. Szent Borbála tiszteletére emelték. A 15. században bővítették és telepítették a jelenlegi támpillérekkel körülvett szentélyt, amelyben a nyolcszög három oldalával kapcsolódik a hajóhoz. A szentélyboltozatot több rétegű freskó borítja, amelynek első rétege a 16. század második feléből, a második rétege pedig a 17. századból való. Mai barokk formáját a templom a 1782-es évben kapta a torony kivételével, amelyet 1900-ban emeltek. Hajója, valamint a déli oldal három résablaka és kapuja román kori, amelyeket a legutolsó restauráláskor – 1978-ban – találtak meg. A román kori részek mészkőből, a gótikus részek téglából épültek. Itt zajlott le a híres 1574-es nagyharsányi disputa, a református és unitárius prédikátorok között.
  • Sztárai Mihály mellszobra - A református prédikátor mellszobra a templomkertben áll.

Sztárai Mihály 1560 körül a reformáció kálvinista tanait terjesztette ezen a vidéken. A szobor Nyírő Gyula alkotása.

Kilátás a szoborparkból
Szársomlyó hegy régi mészkőbányájából kialakított Szoborpark

A Szársomlyó hegy régi mészkőbányájában a helyszínen faragott alkotásokból alakították ki.

A közelében található, helyreállított Gyimóthy-villában laknak a telepen időszakosan alkotó külföldi és hazai művészek, akik alkotásaikat a településen hagyják. Olyan neves művészek járultak hozzá bővüléséhez, mint az alapító Bocz Gyula, valamint Székely Péter, Martyn Ferenc, Colin Foster, Bencsik István, Orosz János vagy Kígyós Sándor.

A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának mesterképzős hallgatói is dolgoznak itt.

  • Táncsics Mihály emléktáblája - 1848-ban, a község Táncsics Mihályt akarta képviselőnek megválasztani. A nincstelen Táncsicsnak erre azonban semmi esélye nem volt. Ekkor Tarnóczy Dániel, Nagyharsány főbírája, birtokainak felét Táncsicsnak ajándékozta, így juttatva őt képviselőséghez.
  • Népi építészet
    • Népi műemlék: Egy régi, a népi építészetet megörökítő lakóház, présházzal és pincével.
    • A faluban szép számmal vannak még múlt századi klasszicizáló parasztházak, bár jó részüket többé-kevésbé átalakították.
    • A pincesoron álló több présház pince is említésre méltó, helyi védettséget élveznek.
  • Nagyharsányi Helytörténeti Gyűjtemény: A település történelmének tárgyi emlékeit gyűjti és katalogizálja. Az általános iskola területén található kiállítás számos érdekességet mutat be Nagyharsány múltjából.

A kiállítás előzetes bejelentkezés után látogatható. Érdeklődni: Kanász Imre, 70/290-34-08.

Híres nagyharsányiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dolinay Gyula (Nagyharsány, 1850. augusztus 14-1918) ifjúsági író. 1850. augusztus 14-én született Nagyharsányban és 1918. február 18-án hunyt el Szigetszentmiklóson. 1869-ben megindította a Tanulók Közlönyét, szerkesztette a Hasznos Mulattató című ifjúsági lapot (1873), a Lányok Lapját (1875–1912) és az általa indított Iskolai és Népkönyvtár című havi folyóiratot (1878–1879). Főbb művei: Aranyszabályok a tanuló ifjúság számára (Budapest, 1871), Szünidőre (Budapest, 1877), Könyvet a népnek! Az iskolai és népkönyvtárak kérdése (1879).

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nagyharsányi-hegy legendája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A térképek hivatalosan Szársomlyónak nevezik a hegyet, bár a régi időkben Vár-högynek és Sár-Sumlu-nak is írták, népi elnevezése pedig ördög-szántotta hegy. Az elnevezés a következő történetből származik:

Az öreg harsányiak talán még meg tudják mutatni a „Nénike házát” – akinek a monda szerint volt egy csodaszép Harka nevű lánya. A lány szépsége az ördögöt is elbűvölte. Az ördög egy szép napon felkereste a nénit, hogy megkérje tőle a lány kezét, az ajánlat elől a nénike csak úgy tudott kibújni, hogy azt mondta az ördögnek: ha reggelig felszántja a Nagyharsányi-hegyet, övé lesz a lány. Az ördög ráállt a dologra. Napnyugta után tizenhárom fekete macskáját az eke elé fogta és nekilátott a munkának. Nekiugrott, ekéje szikrázott a köves hegyoldalon, szántott és szántott. Látta a nénike, hogy a munka túl jól halad, de nem akarta ám a lányát az ördögnek feleségül adni. Cselhez folyamodott. Bement hát a tyúkólba és kukorékolni kezdett. Hamarosan rázendítettek a falu kakasai, mert azt hitték, hogy reggel van. Az ördög nem készült el a munkával. Dühében ekéjét elhajította – ebből lett a beremendi hegy. Amerre a földgöröngyök lepotyogtak a lábáról, dombok keletkeztek a harsányi és a beremendi hegy között, az lett a siklósi várhegy. Menekült szégyenében az ördög, végül egy nagyot dobbantott, s eltűnt a föld színéről. Ahol leszállt a birodalmába, ott fakadt fel – a monda szerint – Harkány kénes, forró vize.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nagyharsány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 14.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyharsány témájú médiaállományokat.