Hetvehely
| Hetvehely | |||
| Árpád-kori templom | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Megye | Baranya | ||
| Kistérség | Szentlőrinci | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Wágner Antal József[1] | ||
| Irányítószám | 7681 | ||
| Körzethívószám | 73 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 443 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 20,72 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 21,38 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
Hetvehely (németül Hetfhell) község Baranya megyében, a Szentlőrinci kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Közúton Pécs felől (Szentlőrincnél letérve), vasúton a Budapest–Dombóvár–Pécs vonalon közelíthető meg.
[szerkesztés] Története
Hetvehely Árpád-kori település. Neve a magyar hétfő és a hely szavak összevonásával keletkezhetett. Ez arra utal, hogy valaha hétfőn voltak itt a vásárok. A beköltöző német telepesek ,,Hetfehell’’-nek nevezték. A török hódoltság idején elnéptelenedett, sokkal később népesült be. Az új Hetvehely nem a régi falu helyére épült, mert a környék elvadult volt. Ezt bizonyítja, hogy a 18. század első három évtizedében nem említették a középkori templomot a vizitációk.
1979. január 1-jén hozzácsatolták az elnéptelenedő Kán falut is, amely azóta építészetileg védett település lett a maga hatvan házával.[3]
2001-ben lakosságának 7,5%-a német, 8,8%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Árpád-kori templom
- A gótikus stílusú műemlék templom a falu legősibb nevezetessége. 13. századi gótikus stílusú templom feltehetően a pécsi pálosok Jakab-hegyi kolostorának tartozéka volt, mellette remeteházzal. A 18. század eleji püspöki vizitációk során szóba sem került, mert a török időkben a környezete annyira elvadult, hogy csak később bukkantak rá. A templomot a 18. században átalakították. 1976-ban az Országos Műemléki Felügyelőség állíttatta helyre. A templomon belül a középkori eredetű falképeken kívül egy 14. századi keresztelőmedence található. A 18. századi elődök a gótikus templom falaira barokk stílusú magasítást, ablakokat és boltívet húztak. Fekete rokokó oltárt készíttetek. Ez később a mai templom szentsír-oltára lett. A templom 1760-ban készült el. Ez később kicsinek bizonyult, ezért a közelében épült a mai templom. A 20. század elején az ősi templom szentélyében felfedeztek egy "metterciát", amely a 14. századi itáliai festőiskolák kedvelt témája volt. Ugyanakkor fedeztek fel egy másik freskót is. A középkori falképeken kívül egy 14. századi keresztelőmedence látható. "Miután a régi templom a plébánia telkén állt, annak gazdasági épületévé vált. Hajójából szénapajta lett, szentélye, sekrestyéje pedig húsfüstölő. Ez okozta, hogy középkori falképeit vastag, zsíros korom borítja" - írja Szőnyi Ottó művészettörténész 1911-ben az elhagyott templomról.
- Középkori római katolikus templom
- A megrongálódott, középkori templomot ugyan helyreállították, de 1883-ban új templom épült a közelében, ezért a templom elhagyatottá vált. A templomot gazdasági épületként használták, hajójában szénapajta, szentélyében és sekrestyéjében pedig húsfüstölő működött. Emiatt a középkori képeket vastag korom borította. Az 1970-es években műemléki szempontból helyreállították az épületet. A templom alaprajzából kiderült, hogy a 13. században épülhetett. A kapu fölötti három ablak közül a nyugati magasabban van a karzat miatt. Ez azt jelzi, hogy az urasági karzat is a 13. században készült. A gótika idején a templomhoz sekrestyét építettek. A szentély négyzetes alaprajzú.
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek
|
|||||

