Kémes
| Kémes | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Régió | Dél-Dunántúl |
| Megye | Baranya |
| Kistérség | Siklósi |
| Rang | község |
| Polgármester | Szolykóné Pfeifer Gabriella (FIDESZ-KDNP)[1] |
| Irányítószám | 7843 |
| Körzethívószám | 73 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 513 fő (2010. január 1.)[2] +/- |
| Népsűrűség | 74,46 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 6,89 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Kémes
Pozíció Magyarország térképén
|
|
Kémes
Pozíció Baranya megye térképén
|
|
Kémes község Baranya megyében, a Siklósi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A település Baranya déli részén, a Dráva völgyében, az Ormánság területén helyezkedik el, a Sellye-Harkány úton. 2007 márciusáig vasúton is megközelíthető volt a két kisváros irányából.
[szerkesztés] Története
E terület első lakóira utaló leletek a bronzkor késői szakaszából valók. A római időkben itt élőkre utaló lelet egy feltárt sír volt.
A község nevének első írásos említése 1077-1095 közötti időkből való, a Rád (Dráva) birtok I. László király kori határjárásban tűnt fel Kemus néven, 1177-ben pedig Kemes alakban említik. A határjárásban körülhatárolt uradalom 5 mai falu: Tésenfa, Kémes, Csehi, Szerdahely és Kovácshida területét ölelte fel, pontosan követve ezek mai határát.
Még a tatárjárás előtt kerülhetett a Kán nemzetséghez tartozó Siklósiak kezére, mert egy 1251-ben a két Kémesen (Nagy- és Kiskémes) és uradalmán mint öröklött birtokukon osztoztak, amely Simon fia Gyulának jutott.
A középkori település az 1333-1335 közötti pápai tizedjegyzékben önálló plébániaként szerepel, s papja 1335-ben 12 báni pápai tizedet fizetett.
A török uralom ideje alatt végig lakott volt, lakói azóta is magyarok.
[szerkesztés] Nevezetességei
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek
|
|||||||||||
