Ócsárd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ócsárd
Ócsárd címere
Ócsárd címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Baranya
Kistérség Pécsi
Jogállás község
Polgármester Keserü Zoltán (FIDESZ-KDNP)[1]
Jegyző dr.Gellértné dr.Kugler Anna körjegyző
Irányítószám 7814
Körzethívószám 72
Népesség
Teljes népesség 390 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 32,07 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 12,66 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ócsárd  (Magyarország)
Ócsárd
Ócsárd
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 45° 56′ 05″, k. h. 18° 09′ 07″Koordináták: é. sz. 45° 56′ 05″, k. h. 18° 09′ 07″
Ócsárd  (Baranya megye)
Ócsárd
Ócsárd
Pozíció Baranya megye térképén
Ócsárd weboldala

Ócsárd (horvátul Ovčar[3]) község Baranya megyében, a Pécsi kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pécstől 18 km-re van, Görcsöny után a következő falu. Baksa felől is megközelíthető Kisdéren keresztül.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ócsárd első lakói valószínűleg szolganépek, juhászok voltak. Ez azt is jelentheti, hogy adóikat juhokkal, vagy a juhokból készített termékekkel rótták le. Mivel a falu neve szláv eredetű, első telepesei a honfoglalás előtt a Kárpát-medencében élı szlávság leszármazottai lehettek. Nemesi birtoklásba a 13. században mehetett át. Ócsárd első birtokosa Fábián ispán volt, aki testvérével, Szőlősi robot ispánnal 1233 után megvásárolta Bheled rokonságától baksai részüket. Ezután pereskedés következett, amely 1247-ben határjárással zárult. Eszerint Baksa keleti, Pobor ispánék által megvásárolt részének határvonala Görcsönytől dél felé halad, ahol következett Fábián ispán Ócsárd falujának földje. Fábián ispán valószínűleg nem az egész Ócsárdot birtokolta, hanem csak egy részét. Ócsárd neve tehát 1247-ben jelent meg először az írott forrásokban, az említett határjárásban, mint Fábián faluja, 1305-ben a Monoszló nembeli Ócsárdiak tulajdona, akik a szomszédos Regenyét és Öszerőt is birtokolták.
Egy forrás szerint "Szilvás közelében fekszik Ócsárd, e községben a 13. század közepe táján, vagy második felében éltek Gergely bán s annak fiatalabb testvérei, illetve rokonai Pál bán és Péter, kiknek gyermekei, illetve rokonai később bizonyos perben szerepelnek. … E perből kitűnik, hogy Ócsárd s annak vidéke, délre Viszló, Vaskapu, valószínőleg Regenye és az elpusztult Izerő … a család birtokaihoz tartozott. Tudjuk, hogy egy századdal később László erdélyi vajda nővérét, ki Nekcsei Demeterhez ment férjhez, leány-negyedére kielégítendő, Lászlótól… Szalánta, Iszterág stb. falvakat kapta. Ha tehát áll, hogy ez erdélyi vajda a Kán nemzetségből származott, úgy e Szilvás, esetleg Ócsárdból kiinduló családot a Kán-nemzetséghez tartozónak kell tekintenünk, melytől azonban teljesen elkülönítve élt".

Ócsárd tehát a 13. század második felében a Monoszló nemzetségbeliek birtoka, amit egy 1305-ben keletkezett szerződés erősít meg. A falut bíró nemzetség e tagjai magukat a megkülönböztető jellegű Bán névvel is illették. Ócsárd a 14. század második felére már több részre szakadt, több birtokosa volt. Az egyik bizonyosan Ócsárdi Péter volt, másik Diósfalvi János fia Péter. Egy 1417-ben és egy 1478-ban keletkezett forrás szerint Ócsárd a kisnemeseké volt. Nevüket alig-alig ismerjük. Így 1417-ben biztos, hogy birtokos volt itt Ócsárdi János, vagy 1478-ban Porkoláb Mátyás, Porkoláb Kálmán, Porkoláb Bereck, Porkoláb János, Ócsárdi János.

Tudott, hogy 1526. augusztus 29-én a mohácsi csatamezőn a török súlyos vereséget mért II. Lajos magyar seregére. Szulejmán szultán ezután nem használta ki a győzelméből fakadó lehetőségeket, hanem rövid ideig tartó jelenlét után kivonult az országból, bár a későbbiek során mindig figyelemmel kísérte Szapolyai János és I. Ferdinánd vetélkedését, s ha kellett beavatkozott. A török 1541. évi támadása után, ame1ynek során Buda is elesett, már nem vonult el és ezzel a Magyar Királyság területe három részre szakadt. A török másfél évszázados uralma alatt többször kísérletet tett arra, hogy az általa a meghódított területek nagyságát növelje. Egy 1554-es összeírásból kiderül, hogy OCHARD Bika András hátrahagyott birtoka.

A másfél évszázados török uralom Ócsárd további sorsának szempontjából más ok miatt is érdekes. A falu korábban római katolikus volt, de egy 1579-es összeírást követően megemlítenek egy Gergely nevű unitárius papot. A török az unitáriusok egy Isten hitét Allah hitéhez legközelebb állónak ítélte, így ennek a vallásnak szabad gyakorlását elő is segítette.

A török alóli felszabadító háború igen nagy megterhelést jelentett a Habsburg Birodalomnak. Ezért, hogy a terheket megosszák, a felszabadult területeket a Császári Udvari Kamara kezelésébe adták, amely az elhagyott javakat, már amelyeket földesuruk és lakosságuk elhagyott, vagy elhagyni volt kénytelen, csak megváltási összeg fejében adta vissza volt tulajdonosainak, vagy azok örököseinek, amit kevesen tudtak megfizetni. A kamara a területen prefektúrákat alakított ki, amelyek elvégezték a gondjaikra bízott javak számbavételét, felmérték a területen a megmaradt falvakat, elsősorban adózási kötelezettségeik megállapítása miatt. Az 1687-ben elvégzett felmérés szerint "Ochard környékén és a faluban. Találtunk körülbelül 100 kapás megmővelt szőlőt, 10 házat, 10 lakost, 100 hold szántóföldet. Ez a falu ezelőtt 10 rénusi adót fizetett évente a török császárnak. Az urának, minden egyes ház adóba egy imperialt fizetett. Robotot, továbbá tizedet a fenti módon szolgáltattak". A falu tehát a török alóli felszabadító háború alatt nem néptelenedett el, de lakossága jelentősen csökkent. Ócsárd 1692-ben Draskovich Jánosé volt évi 12 forint cenzussal. Állt 8 házból 41 lakossal. Volt rétje, szántója, erdeje és egy elpusztult malma. 1704-ben a Császári Kamara birtoka. Ekkor a pécsi püspök részére adtak gabonatizedként 15 kiló búzát és 1 kiló árpát, valamint borból 64 úrnát.

1789-ben iskola és tanítói lakás épült a faluban. Ennek következtében már 1792-ben 451 lakosa volt. Ennek következtében a település gazdagodni kezdett, malmok települtek ide, így 1848-ban 539 fő élt az akkori Batthyányi család uradalmán. A település kinőtte határait, és már 1851-ben problémát okozott az ócsárdiaknak a legeltetés. Ezért az uraságtól béreltek 138 pengő forintért erdei legelőt.

1900-ban létesült egy 200 négyszögöl területő faiskola. Majd az 546 fős település 1912-ben labdarúgó sportkör alakított. A település ekkor a garéi körjegyzőséghez tartozott. 1913-ban adták át a településen a vasútállomást. Az első világháború mint minden más Magyar településen, komoly károkat okozott. Rengetegen estek el a különböző frontokon, tőntek el nyomtalanul. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság csapatai az antant égisze alatt megszállták Baranya megye középső, és déli részét. Így Ócsárd is 1918 november 14-től 1921 augusztusáig megszállás alatt volt.

1938-ban így írtak a településről: „Kisközség a pécsi járásban. Hozzátartoznak: cigánytelep és Kramaria malom nevő külterületek. A község határa 2267 k. hold. lakosainak száma 551, akik 10 német és 47 egyéb nemzetségő kivételével magyarnak vallották magukat. Foglalkozás szerint 444 őstermelő, 45 iparos 2 kereskedő, 5 közlekedési, 6 közszolgálati alkalmazott.”

A községben 1942-ben megalakult a Magyar Parasztszövetség helyi csoportja, amely 1945-ig működött. A második világháborúban heves harcok folytak Baranyában. Ócsárdra 1944. december 4-én vonultak be a szovjetek. A németekkel vívott tőzharc során 4 ház sérült meg. A település 13 halottat vesztett el e világégés során, nevük a Római katolikus templom falán található fehér márványtáblába van vésve.

A földbirtok reform Ócsárdot sem hagyta ki, a telekkönyvi adatok szerint 1947. június 22-re Ócsárdon 149 fő kapott földet, összesen 418 kh és 1203 négyszögölt. 1950-ben alakult meg a községi tanács, ez három település egyesülését hozta: Ócsárd, Kisdér és Siklósbodony.

1959-ben alakult meg a „Béke Őre” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. 1975-ben az alacsony tanulói létszám miatt megszőnt az iskola. Még ugyanebben az évben megszűnt a vasútközlekedés is. Így 1970-ben 494 magyar és 26 német lakos élt itt. A cigány telepen ekkor 63 főt számláltak.

A falu szülötte Dénes Gizella írónő, akinek 1994-ben emléktáblát avattak. 2002-ben Ócsárd adott otthont a Szent István Napi Megyei Ünnepségnek.

A népesség alakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A helyi önkormányzat adatai szerint:

Év Lakosok száma
1930 519 fő
1970 583 fő
2001 430 fő
2002 470 fő
2005 432 fő
2006 446 fő

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született Dénes Gizella író, újságíró 1897. június 25-én.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ócsárd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 14.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 25.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]