Gilvánfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gilvánfa
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Baranya
Járás Sellyei
Kistérség Sellyei
Jogállás község
Polgármester Bogdán László[1]
Jegyző Dr. Balázs János
Irányítószám 7954
Körzethívószám 73
Népesség
Teljes népesség 400 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 24,69 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 15,43 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gilvánfa (Magyarország)
Gilvánfa
Gilvánfa
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 45° 55′ 08″, k. h. 17° 57′ 48″Koordináták: é. sz. 45° 55′ 08″, k. h. 17° 57′ 48″
Gilvánfa (Baranya megye)
Gilvánfa
Gilvánfa
Pozíció Baranya megye térképén
Gilvánfa weboldala

Gilvánfa község Baranya megyében, az Ormánságban, a Sellyei járásban. A település közigazgatási ügyeit 2008. január 1. óta Magyarmecske, Magyartelek és Kisasszonyfa községekkel együttműködve, Magyarmecske községben működő körjegyzőség látja el. A faluban cigány kisebbségi önkormányzat is működik.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vajszlótól északra, Gyöngyfa és Besence között fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gilvánfa "régi magyar falu, melynek Harasztyak voltak ősi tulajdonosai. Haraszty Ferenc hagyatékából előbb leányai, majd az Istvánffyak tartották magukénak. A török uralom alatt Istvánffy leányának jegyajándékaként Draskovics grófé lett. A birtokrendezés után kincstári birtok lett. 1775 után gróf Batthyányaké volt. Lakosai földművelők voltak; a magyar lakosság ma is az".[3]

Ma már az ország legszegényebb, teljesen elcigányosodott faluja. A jelenlegi nagyszülők szüleik életéről beszélve még a vándorló életmód néhány jellegzetességéről számolnak be, illetve a letelepülés mozzanatait beszélik el. Ez utóbbi Gilvánfa esetében körülbelül a második világháborút megelőző időszakra tehető. Ez idő tájt környékén a ma Gilvánfán élő beások egy csoportja felépíti az úgynevezett Géza-telepet a falutól délre fekvő területen, az erdőben. A másik csoport tagjai, akik feltételezhetően a 19. század végén érkeznek ide, a harmincas években a falutól északra fekvő, műút melletti területen építik fel házaikat. Ezt a telepet Vethelnek (vett helynek) hívták, ami utalhatott arra, hogy a területet, amelyre kunyhóikat felhúzták, előzőleg maguknak megvásárolták.

A két csoport viszonylag sokáig erősen elkülönült egymástól. Az egyik, az erdei telepen élő csoport az északon, Vethelen élőtől a dikujésty, a másik a Géza-telepiektől az unturosi elnevezést kapta. E csoportmegjelölések használata kizárólag gilvánfai jelenség. A mai napig számon tartják, ki diku, ki unturos család leszármazottja. A hovatartozásra egyébként a családnevek is utalnak. Az Orsósok általában az egykori dikuk, a Palkók, Ignáczok, Bogdánok, Csonkák pedig az unturosok utódai Gilvánfán. E megkülönböztetéseken kívül léteztek még más alcsoportok is. Ezek az úgynevezett vigák. Magyarul a faj, fajta, nagycsalád fogalmakat használják erre. Ezek a beások között férfi ágon számon tartott leszármazási kategóriák. Sokáig megfigyelhető volt a szigorú endogámia (dikukon, illetve unturosok körében) és exogámia (vigák között) e csoportoknál. Diku lány nem mehetett hozzá unturos fiúhoz, másik családból valót kellett választania magának, illetve a szülők vagy a családhoz tartozó idősebbek döntését kellett elfogadnia.

2001-ben a lakosság 70,7%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.

Ismert emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gilvánfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 14.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Gilvánfa Község Krónikája 1972-73. Varga János krónikás, VB-titkár, kirendeltségvezető.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gilvánfa témájú médiaállományokat.