Baksa (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baksa
Baksa címere
Baksa címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Baranya
Járás Sellyei
Kistérség Pécsi
Jogállás község
Polgármester Tóth Gábor[1]
Jegyző dr. Hederics István
Irányítószám 7834
Körzethívószám 72
Népesség
Teljes népesség 766 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 56,44 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 13,82 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Baksa  (Magyarország)
Baksa
Baksa
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 45° 57′ 33″, k. h. 18° 05′ 38″Koordináták: é. sz. 45° 57′ 33″, k. h. 18° 05′ 38″
Baksa  (Baranya megye)
Baksa
Baksa
Pozíció Baranya megye térképén
Baksa weboldala

Baksa (horvátul Bokšica[3]) község Baranya megyében, a Sellyei járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baranya megye középső részén terül el, a Mecsek, a Villányi-hegység és az Ormánság között. Régi falurésze völgyben, az új falu pedig egy fennsíkon terül el. A község északnyugati határában szőlőművelés folyik. Jelentős a mező- és erdőgazdálkodás. Szomszédos települések: Görcsöny, Kisdér, Tengeri, Téseny, Pécsbagota, illetve külterülete érintkezik Hegyszentmártonnal, Velénnyel és Zókkal. Legközelebbi városok: Pécs, Szentlőrinc, Harkány, Siklós.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első írásos említése 1247-ből származik, amely Baxa, Boxa[4] néven említi a települést. A Baksa helynév személynévi eredetű, a Boksa, Bogsa régi szláv névből ered.[5] Az első okiratokban a kovászdi vár (hajdani Valkó vármegye, mai Horvátország) katonanépei tulajdonában állt, területe pedig magába foglalta a mai Tengeri települést is. A patakot (régen Malomárok) Dobonuk néven említik.

A török hódoltság során, a szomszédos Rádfával ellentétben nem pusztult el.[6]

Az első világháborút követő években antant megszállás alatt állt, ezután a rövidéletű Szerb-Magyar Köztársaság része lett.[7]

A második világháború után, a zsidóság kitelepítésével jelentősen csökkent a község lakossága. Ezután a tanács, majd a termelőszövetkezet létrejötte, az utóbbi erőszakos növény- és állatbehajtása sokakat űzött el a településről.

Polgármesteri Hivatal

1957-ben alapították meg az ún. Ezüstkalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet, amely az évtizedek során mind nagyobb sikereket ért el, ezzel országos ismeretséget szerezve a községnek.[8] Baksa a környék központi településévé vált, a szomszédos kisebb falvak lakóinak munka- és lakóhelyet biztosítva. A szövetkezet 1993-ban szűnt meg.[9]

A rendszerváltást követő években központi szerepe megszűnt, fokozatosan jellemzőjévé válik az alvóvárosi státusz.

Címer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu címerének jelentése: a három fekete domb a pajzs alsó részén a középkorban itt állt településekre emlékeztet: Baksára, Poborfára és Rádfára. A dombok alatt lévő fehér színű hullámmal a patakot jelképezik, a középső dombon lévő szőlőtő pedig a helyi szőlőművelést. A pajzs alatt lévő búzakalászok a mezőgazdaságra utalnak.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az óvoda épülete

Az első önálló iskolaépület az 1858/1859-es tanévben épült, melynek létrejöttét (telek ára, építési költségek) a baksai uradalom tulajdonosa, Mihálovics Imre finanszírozta. Az iskolát először 1942-ben bővítették – ekkor már másodtanító is közreműködött a gyermeknevelésben. Legendás baksai tanító volt az 1920-as évektől a világháborúiig Váron Kálmán, aki a tanítás mellett dalkört, levente egyesületet szervezett és vezetett a községben (2007-ben civil kezdeményezés hatására posztumusz díszpolgári címet kapott).

Az iskola épülete

A második világháború után, a tanácsok megalakulásától kezdve kisebb-nagyobb bővítéseket hajtottak végre az elöregedett épületen. A környékbeli kistelepüléseken (Kisdér (1970), Ócsárd, Siklósbodony, Téseny (1976)) egymás után szüntették meg a kis létszámú iskolákat, így a tanulók száma rohamosan nőtt. A mai Hősök terén álló csaknem valamennyi épületet oktatási célokra használták. 1976-ban építették fel a község első óvodáját az új lakótelepen (Rádfai út 2). Az ezzel szembeni nagyobb területen, az egykori zsidó temető helyén tervezték megépíteni az új iskolát. 1981-ben történtek az első előkészületek ennek érdekében. 1983-ban a helyi termelőszövetkezet építői nekiláttak az épület felhúzásának, amelyben a lakosság társadalmi munkával segített. A tanítás az új iskolaépületben (Rádfai út 2/A) 1984-ben kezdődött meg, 1985-ben pedig a konyhai és a napközis szárny készült el. 2008-ban az intézményt összevonták a helyi óvodával, majd 2009-ben a Pécsi Többcélú Kistérségi Társulás vette át az iskola irányítását, mely így a szalántai iskola tagintézményévé vált.[10]

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent Márton kápolna

A török kort megelőző évszázadokban a falu földből (vályogból) és fából készült templommal és saját pappal rendelkezett.[11]

A török hódoltság során a község evangélikus, majd unitárius hitre tért át, de lakossága megőrződött. A felszabadító harcok után lakosai visszatértek a római katolikus hitre.

Az 1815-ös egyházi felmérés szerint a település lakóinak 15%-a (75 fő) zsidó.[12]Zsinagógájuk 1944-ig állt, ekkor lebontották, és tégláit a közeli Magyarmecske hadi repteréhez használták fel építőanyagként. A zsidó temetőt az 1970-es években számolták fel, melynek területén ma iskola, sportpálya és lakóterület áll (Iskola utca – Rádfai út keleti oldala).

Katolikus imahelyként az egykori iskolát használták (Hősök tere), melynek északi szomszédjában harangláb állt (romosan, de ma is látható).

Az 1990-es években társadalmi összefogással épült fel a Szent Márton kápolna, amely a görcsönyi egyházközség része.[13]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Víztorony a parkban
  • A főút mellett álló római katolikus templomot az 1990-es évek elején társadalmi összefogással építették Szent Márton tiszteletére.
  • Az új faluközpontban álló téglavíztorony 1963-ban épült. Ma már nem üzemel. Park veszi körül.
  • A régi faluközpontban, a Hősök terén áll a világháborúk áldozatainak emlékszobra.
  • Horgásztó (a Kossuth Lajos utca felől megközelíthető)

Események, programok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Minden évben augusztus 20-án rendezik meg az ún. Pipitér Fesztivált (korábban Falunap), amelyen a község lakói és az onnan elszármazottak találkozhatnak és különböző zenés, főző-, sport- és gyermekprogramokon vehetnek részt a település sportpályáján.[14]
  • November 11-ét követő vasárnapon rendezik meg a Szent Márton-napi búcsút.

A község díszpolgárai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kővágó János (Bezedek, 1919–), jegyző, anyakönyvvezető, vb-titkár;
  • Váron Kálmán, néptanító, kántor (posztumusz);
  • Polgár Zoltán (†1978), iskolaigazgató, tanár (posztumusz).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Baksa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 14.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. horvát név
  4. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I-III. 3. kiadás Budapest, 1987. I. kötet 277.
  5. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. (A–K). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. 146. o. ISBN 963-05-4568-3
  6. Timár György: A pécsi provizoratus faluösszeírásainak a török időkre vonatkozó feljegyzései (1695, 1696): Baranyai Helytörténetírás Pécs, 1983. 54. és 64-66. oldal
  7. Serbian-Hungarian Baranya-Baja Republic. www.worldstatesmen.org. (Hozzáférés: 2009. december 30.)
  8. Ezüstkalász c. lap cikkei Baksa, 1978–1985
  9. Ötvenkilenc legkülönfélébb vállalkozás működik jelenleg a községben. www.dunantulinaplo.hu
  10. Jegyzőkönyv az intézmények egyesítéséről
  11. Brüsztle, Josephus: Recensio Universi Cleri Dioecesis Quinque-Eclesiensis. Tomus II. Pécs, 1876
  12. Catalogus Venerabilis Cleri Almae Diocesis Quinque-Ecclesiensis Ad Annum Christi MDCCCXV. Pestini. (1815)
  13. Via Sancti Martini - Szent Márton útja. kiadó: Szombathely MJV Önkormányzata - Tourinform Iroda. Szombathely, 2007.
  14. Baksa Falunap. www.facebook.com

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Baksa és környéke (szerk. Füzes Miklós, 1990, ISBN 9630402203)
  • Jubileumi gondolatok - A Baksai Általános Iskola kiadványa az intézmény fennállásának 20. évfordulójára 1984-2004
  • horvát név: Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2011. szeptember 12.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Baksa (település) témájú médiaállományokat.