Kórós
| Kórós | |||
| Kórós központja | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Megye | Baranya | ||
| Kistérség 2012-ig | Sellyei | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | id. Bogdán László[1] | ||
| Irányítószám | 7841 | ||
| Körzethívószám | 73 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 229 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 15,15 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 15,12 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 45,86686°, k. h. 18,08263° | |||
| é. sz. 45,86686°, k. h. 18,08263° | |||
Kórós (horvátul Korša[3]) község a Dél-Dunántúlon, Baranya megyében, a Sellyei kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Kórós Baranya megye Dráva-melléki részén, az Ormánságban helyezkedik el. Közvetlen szomszédai: Rádfalva, Drávapiski, Adorjás, Páprád és Hegyhátszentmárton. Kórós vidéke vizekben gazdag, eredetileg lápos, mocsaras terület volt, amit sűrű erdők borítottak. Ezt az állapotot mutatják az 1785-ös katonai felmérés térképei. Az utak az ingoványos helyeken cölöpökkel erősített földsáncokon vezettek át. A természeti környezet, a Dráva és a Fekete-víz 1841 és 1896 között végbement szabályozásával jelentősen átalakult. Az egykori vízi világra ma is emlékeztet sok helyi dűlőnév (például erdő-, berek-, láz-, irtás-, sziget-, tó- és mocsila-szóösszetételek). A vidék legjellemzőbb fája a kőrisfa vagy kőrös cser lehetett, de gyakori volt még a fűz, az éger, a nyárfa, a mocsári tölgy, a bükk és a vadalma is.
Településszerkezet [szerkesztés]
Kórós egy kelet-nyugati irányú főutcából áll, melynek házsorai közrefogják a középen álló templomot. A templom körüli tágas rét vagy kaszáló neve Kottya. A főutcához (jelenlegi neve Kossuth Lajos utca) két bekötőút menti rövid házsor csatlakozik (Petőfi Sándor és Rákóczi Ferenc utca). A kutatók ezt a formát orsós falunak nevezik.
Vizei [szerkesztés]
Kórós területét átszeli a Pécsi-víz, az Egerszegi-csatorna és a Kémesi-árok. Sok ormánsági falu települt nedves rétek, kisebb nádas tavak köré.
Neve [szerkesztés]
A falu neve a forrásokban legalább négyféle változatban szerepel: Koros, Kórós, Kóros és Kőrös. A nyelvtudomány álláspontja szerint a Kórós név a kóró szóból származik. A népi etimológia szerint Kőrösből azért lett Kórós, mert a 19. századi lecsapolások következtében a kiszáradt tavak földjét ellepte a sok száraz kóró. A névalak valójában sokkal régebbi és eredetileg a mocsári erdők valamely elterjedt növényére utalhatott. A falu határában ma is létezik Kórós cser és Kóróscseralja nevű határrész.
Története [szerkesztés]
Kórós és környéke már az őskortól folyamatosan lakott hely volt, a környéken talált leletek tanúsága szerint. Nevét az oklevelek 1341-ben említik először Villa Korus néven, a Zalai oklevéltár adatai szerint, majd 1444-ben Poss Karos néven említik a pozsonyi káptalan egyik oklevelében. 1478-ban is említi egy oklevél Koros néven, ekkor a siklósi várhoz tartozott, és valószínűleg a siklósi vár (vár)jobbágyai lakták.
Siklós várának török kézre kerülése (1543) után kettős adóztatás alá került. A török időkből nem maradt fenn sok adat, valószínűleg nem néptelenedett el teljesen a falu. Az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban azonban a fennmaradt adatok szerint több Kórósra való lakos is részt vett a Mészáros Albert vezette szabadcsapatban.
Az Ormánság szélén fekvő pici falu különlegessége az 1793-ban épült fakazettás mennyezetű késő barokk stílusú református temploma.
Nevezetességei [szerkesztés]
Gyönyörű festett kazettás mennyezetű református templom.
Itt született Döbröczöni Kálmán (1899–1966) festőművész.
Források [szerkesztés]
- ↑ Kórós települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 14.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 24.)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában.
- Zalai Oklevéltár 1385.
- Zentai Tünde: Kórós, Pannónia Könyvek, Pécs, 2008
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
|||||

