| Felsőszentmárton |

Felsőszentmárton címere |
|
| Közigazgatás |
| Ország |
Magyarország |
| Régió |
Dél-Dunántúl |
| Megye |
Baranya |
| Kistérség 2012-ig |
Sellyei |
| Jogállás |
község |
| Polgármester |
Várnai Levente[1] |
| Irányítószám |
7968 |
| Körzethívószám |
73 |
| Népesség |
| Teljes népesség |
928 fő (2010. jan 1.)[2] +/- |
| Népsűrűség |
47,69 fő/km² |
| Földrajzi adatok |
| Terület |
19,46 km² |
| Időzóna |
CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése |
Pozíció Magyarország térképén
Koordináták: é. sz. 45° 51′ 6,52″, k. h. 17° 42′ 16,38″45.8518111111, 17.70455 |
Pozíció Baranya megye térképén
|
| é. sz. 45° 51′ 6,52″, k. h. 17° 42′ 16,38″45.8518111111, 17.70455 |
Felsőszentmárton község (horvátul Martinci, Martince[3]) Baranya megyében, a Sellyei kistérségben. A Drávától északra, mintegy 1,5 km-re fekszik. Ez az Ormánság legnyugatibb települése.
A helység neve, a Szentmárton, a falu templomának védőszentjére utal. A településről a legrégebbi írásos emlék 1235-ből származik, amikor felbukkan Szent Mártonról elnevezett püspöki birtok és udvarház és a hozzá tartozó 17 majorság. A középkorban ezen vidéken magyarok éltek. Közben hívták Vaskaszentmártonnak, Tótszentmártonnak, Drávaszentmártonnak, végül Felsőszentmártonnak. A törökdúlás idején a lakosság innen is elmenekült, később horvátok települtek le a faluban. A 18. század első felétől néhány magyar nyelvű család élt itt. Ekkor került vissza a pécsi püspök joghatósága alá.
Az 1950-es megyerendezéssel a korábban a Somogy megyéhez tartozó települést Baranyához csatolták.
A 2001-es népszámlálás idején a lakosság 69,3%-a vallotta magát horvát nemzetiségűnek.
- Szent Márton templom - épült 1727-ben, bővítették 1852-ben. Oltárképét Maureiter Lajos festette.
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]