Egyházaskozár
| Egyházaskozár | |||
![]() |
|||
| Evangélikus templom | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Megye | Baranya | ||
| Kistérség 2012-ig | Komlói | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Weisz Kornélia[1] | ||
| Irányítószám | 7347 | ||
| Körzethívószám | 72 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 799 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 32,87 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 24,31 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 46,33035°, k. h. 18,31749° | |||
| é. sz. 46,33035°, k. h. 18,31749° | |||
Egyházaskozár (németül Ratskoslar) község Baranya megyében, a Komlói kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Baranya megyében, Szászvártól északnyugatra, Bikal keleti szomszédjában fekvő település.
Története [szerkesztés]
A kis 800 lelkes Árpád kori település már a honfoglalás kora óta lakott, templomos hely volt, mire nevéből is következtetni lehet.
A falu első lakosai valószínűleg a honfoglaló magyarsággal ide érkezett kazár (kozár) segédcsapatok e helyen letelepedett tagjai lehettek. Az első írásos emlék 1058-ból származik. A középkorban több néven is szerepelt, mint: Kozár, Nagy-Kozár, Felsew-Kozár, földesurai is változtak ez idő alatt.
Tinódi Lantos Sebestyén egyik dalában szerepel a község neve. „Verbőci Imrének Kaszon hadával kozári mezőn viadalja" címen a község határában lezajlott török (1542. március 25.) elleni csata történetét beszéli el.
Nagy-Kozár 1542 végén került török uralom alá. A mai Egyházaskozártól kissé keletebbre helyezkedett el, a hódoltság utolsó évtizedeiben áldozatul esett a hadak vonulásának.
1695-ben Esterházy Pál szerezte meg a Dombóvári Uradalmat, melyhez Kozár is tartozott. Négy Kozár nevű település is volt a határban: Nagy-Kozár, Kozári malom, Kozár (szerbekkel) és Kozár (vegyes nemzetiségű).
1696-ban 5 szerb család telepedett le, a falu keletkezésének időpontjaként 1698-as esztendőt emlegetik. További szerb telepesek érkeztek 1717-től, akik nem örökös jobbágyok voltak, szabad költözés jogával rendelkeztek, állattenyésztéssel, később búza, árpa, kukorica és dohány termesztéssel foglalkoztak. Rendelkeztek téglafallal körülvett templommal, pópa lakással, iskolával. A települést 1751-től Ráckozár néven említik. 1735-től már éltek a faluban magyarok, németek, horvátok is az anyakönyvi bejegyzések szerint. Evangélikus németek tömegesen 1756-tól Birkenstock János parasztkolonizátor toborzására települtek Ráckozárra a német Hessen tartományból közvetve (már Tolna megyéből, a Mercy birtokról) és közvetlenül Németországból. A második világháború után kitelepítették a németek nagy részét, ma már csak a lakosság 7,2%-a német. Helyükre bukovinai székelyeket és moldvai csángókat telepítettek a faluba; utóbbiak az 1948-ban megalakított Egyházaskozári Csángómagyar Hagyományőrző Együttes keretei között őrzik népi hagyományaikat.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Evangélikus temploma 1786-ban épült.
- Szent Istvánnak szentelt római katolikus temploma 1996-ban készült el.
- Második világháborús emlékmű
- Lovasudvar
- Itt született Hatos Gusztáv, Baranya megye történetírója.
Források [szerkesztés]
- ↑ Egyházaskozár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 14.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
|||||


