Esterházy Pál (nádor)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Esterházy Pál
Esterházy Pál.jpg
herceg Esterházy Pál 18. századi rézmetszetről
Született 1635. szeptember 8.
Kismarton
Elhunyt 1713. március 26. (77 évesen)
Kismarton
Foglalkozása herceg, nádor, költő, zeneszerző

Galánthai gróf Esterházy Pál (Kismarton, 1635. szeptember 8.Kismarton, 1713. március 26.) magyar gróf és birodalmi herceg, Magyarország nádora. Egyben költő és zeneszerző is volt. Tevékenyen részt vett a török elleni harcokban, különösen az 1663–64-es török háborúban, majd a török kiűzésénél.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


A kismartoni kastély

gróf Esterházy Pál
E. Widemann rézmetszete – 1652

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kismartonban született. Édesapja gróf Esterházy Miklós, aki szintén viselte a nádori tisztséget. Apja az Erdélyi Fejedelemség önállóságának esküdt ellensége volt, mert az országban a török egyik bástyáját látta, amely Magyarország egyesítését akadályozza. Édesanyja Nyáry Krisztina volt.

2 bátyja, 4 nővére és egy öccse volt. Az egyik bátyja Esterházy László, aki Sopron vármegye örökös főispáni tisztségét viselte, és 3 másik Esterházyval együtt a vezekényi csatában esett el. Júlia Anna nevű nővére volt a lefejezett Nádasdy Ferenc felesége, így vásárolta fel és jutott hozzá (minden protokoll elintézése után) 1676 januárjában a lékai, steinbergi, teuchti, felső- és alsószénégetői, hámortói, németgyiróti, felsőpulyai és további számos közelebbi és távolabbi, illetve - a ma is Magyarország területén található - ólmodi, horvátzsidányi és peresznyei birtokaihoz[1][2][3].

Ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fiatal Pál Grazban és Nagyszombaton tanult, ottani jezsuita intézetekben. 1652-ben azonban a vezekényi csatában meghalt bátyja, László és őt jelölték ki a vármegye örökös főispánjának, ami miatt korán nagykorúsították. Három esztendő múlva megházasodott, feleségül vette István bátyja lányát, Esterházy Orsolyát, aki 18 gyermeket szült neki, és még ugyanebben az évben Pápa kapitányává, s királyi tanácsossá tették. Két év múlva, 1657-ben már udvari tanácsos volt.
1661-ben főudvarmester lett, mely tisztséget nádorrá választásáig (1681) viselte.

A török elleni harcokban (1663–1664)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Esterházy Pál nádor címere.jpg

1663-ban kitört a törökkel egy újabb háború, amelyhez ő maga is csatlakozott. A horvát bán Zrínyi Miklós alatt a következő évben magyar csapatok élén vett részt az ún. téli hadjáratban, amely során egészen Pécsig törtek előre a Rajnai Szövetség erőivel. Pécs alatt Zrínyivel egy 5000 fős lovasság élén tovább vonultak Eszéknek, ahol a törökök utánpótlását biztosító és az általuk uralt Horvát- és Magyarországot a Dráván át összekötő eszéki híd volt. Az építményt két nap alatt felgyújtották és a hadjárat teljes keresztény győzelemmel végződött.
Nemsokkal később a főparancsnoki posztról eltávolították Zrínyit, azzal az ürüggyel, hogy kudarcot vallott Kanizsánál. Ezután az osztrák főparancsnokánál Raimondo Montecuccolinál szolgált Esterházy. A körmendi csatában (július 26-27.) a magyar csapatokat vezényelte és a szentgotthárdi csata (augusztus 1-5.) utóharcaiban vett részt.

Nádorsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Esterházy Pál
1655

1668-ban kinevezték bányavidéki és dunáninneni főkapitánnyá, egy évvel később Csobánc kapitánya lett. Végig a Habsburg uralkodó hűségén maradt és nem csatlakozott a Wesselényi-féle összeesküvéshez, sőt a felvidéki protestáns urak várait 1670-ben erővel foglalta el és segítette a további mozgolódások elfojtását.
Tettei mögött azonban tiszta nemzeti érzület húzódik, mert meg volt róla győződve, hogy országa érdekeit szolgálja ezzel, ha megtartja a Habsburg Birodalom mellett, mert máskülönben enélkül az ország erőtlen lenne a törökkel szemben. Bécsben ugyanakkor mindig szem előtt tartotta az ország érdekeit.
A Thököly-felkelés során eredménytelen tárgyalásokat folytatott Thököly Imrével 1680-ban. Egy évvel ezelőtt már megválasztották titkos tanácsossá és az 1681-es soproni országgyűlésen nádorrá, s ebből kifolyólag Pest-Pilis-Solt vármegye örökös főispánjává tették, valamint az Aranygyapjas rend tagja lett.

1682-ben meghalt felesége, de hamarosan újra megnősült és Thököly Évát vette el feleségül, akitől 7 gyermeke született. A házassághoz az udvar beleegyezése kellett, mivel a hölgy Thököly Imre testvére volt.

A politikai mellett szakított időt alkotóbb dolgokra, mint a költészetre és a zenére. A magyarországi barokk költészet egyik kiemelkedő alakja, s történeti szempontból latin nyelvű emlékiratai is jelentősek. Példaképének Zrínyit tartotta. Buzgó katolikus volt, s ennek jegyében szerzett kantátákat (1711-ben Harmonia caelestis címmel gyűjteményes formában meg is jelentek), melyek a korai magyar zenetörténet értékes emlékei, emellett írt teológiai tárgyú írásokat és imádságokat is. Neves műpártoló és műgyűjtő is volt egyben.

Utolsó évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1683-ban kirobbant török háborúk során családját osztrák területekre menekítette, ő maga Bécs védelmében harcolt. Bécs felmentése után változatlan erővel vetette bele magát a török elleni harcokba, s igyekezett minél több magyar katonát hadba állítani. Neki köszönhetően a felszabadító háborúban közel 20 ezer fős magyar haderő is részt, mely jelentős mértékben hozzájárult a győzelemhez.
1684-ben jelen volt Buda első sikertelen ostrománál, s két évvel később visszafoglalásánál is. 1687-ben rávette a rendeket, hogy mondjanak le az Aranybulla ún. „ellenállási” záradékáról és a szabad királyválasztásról. Szolgálataiért még ugyanebben az évben birodalmi hercegi rangra emelte a császár.
Kitüntette magát a török elleni harcban Szalánkeménnél (1691) és Zentánál (1697).

1694-ben sókereskedelmi monopóliumot kapott bérbe az udvartól és birtokait 1695-ben elsők között alakította át hitbizománnyá.

A Rákóczi-szabadságharc idején kitartott a Habsburgok mellett. 1711-től Moson vármegye főispánja is volt.

Szülőhelyén, Kismartonban halt meg.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az egész világon levő csudalatos Boldogsagos Szüz Kepeinek rövideden föl tett eredeti... Nagyszombat 1690 (hasonmás kiadás: Bp. 1994). Mely - a Mennyei Koronával együtt - a magyarországi Szűz Mária-jelenések és Mária-kegyhelyek kútforrása.
  • Az Boldogsagos Szüz Mária Szombattya, az-az mindenszombat napokra valo aetatossagok... Nagyszombat 1691 és 1701[4].
  • Via Lactea ad Coelum ducens, variis praecantionibus, meditationibus... Viennae (Bécsben)1691 majd Sopronban 1762.
  • Mennyei Korona az az Az egész Világon lévő Csudálatos boldogságos Szűz képeinek röviden feltett eredeti képekkel Első kiadás 1680. (Az 1690-es atlas marianus bővített, metszetek nélküli kiadása) Nagyszombat 1696. Ebben a könyvben Esterházy 1300 történetet ír le 812 lapon Szűz Mária-jelenések illetve tiszteletről. Jordánszky Elek ennek a kútforrásnak nyomdokán írta azt a művét, ami a magyarországi Mária-kegyhelyekkel foglalkozik, sűrűn hivatkozva erre a könyvre.
  • Litaniae ad Beatam Virginem Mariam... Viennae 1697
  • Speculum Immaculatum, quo demonstratur... B. V. Mariam sine labe originale esse conceptam. Viennae 1698 (RMK III, 4080) Cassoviae, második kiadás Kassán 1747.
  • Regina Sanctorum Omnium. Minden Szentek Királynéja Boldogságos Szüz Mária Tisztelete, Az az Az Esztendőnek minden napjaira ki-osztott Szentek élete... Nagyszombat 1698
  • Litaniae omnium sanctorum... Viennae 1700
  • Trophaeum nobilissimae ac aniquissimae domus Estorasianae in tres divisum partes... Viennae 1700 mely 171 képet tartalmaz. Az Esterházy nemzetség leírása.
  • Latiniae de Sanctis Conversis... Nagyszombat 1703 (RMK II, 2175)
  • Des Heil. Röm. Reichs Fürsten, Palatini in Hungarn, an alle Gespanschaften daselbst abgelassenen Ermahnungs-Schreiben. Wien 1704
  • Harmoniae Caelestis seu moelodiae musicae... s.l. 1711
  • Mars Hungaricus (Sajtó alá rendezte és a kísérő tanulmányt írta Iványi Emma, szerk. Hausner Gábor) Budapest 1989

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Esterházy Pál (nádor) témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bessenyei József: A Nádasdyak. Budapest, 2005. Esterházy Júlia Anna, gróf - Nádasdy Ferenc Múzeum, Sárvár (hozzáférés: 2014. június 6.)
  2. Pater Gratian Leser: Aus der Vergangenheit der Gemeinde Deutschkreutz (53. oldal) - 1951 (német nyelven) (hozzáférés: 2014. június 6.)
  3. Prof. Mag. Michael Floiger: Lockenhaus (magyarul: Léka), atlas-burgenland.at - (hozzáférés: 2014. június 6.)
  4. A kibővített évszámok 1832-ben kiadott "Közhasznu Esmeretek Tára" negyedik kötetéből valóak. Lehetséges, hogy az 1691-es dátum a jó vagy az 1701. De az is elképzelhető, hogy két különböző kiadásról van szó. Mindenesetre ez a lexikon nem írja az 1691-es dátumot.