Esterházy Pál (nádor)
Galánthai gróf Esterházy Pál (Kismarton, 1635. szeptember 8. – Kismarton, 1713. március 26.) magyar gróf és birodalmi herceg, Magyarország nádora. Egyben költő és zeneszerző is volt. Tevékenyen részt vett a török elleni harcokban, különösen az 1663–64-es török háborúban, majd a török kiűzésénél.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Családja [szerkesztés]
Édesapja gróf Esterházy Miklós, aki szintén viselte a nádori tisztséget. Apja az Erdélyi Fejedelemség önállóságának esküdt ellensége volt, mert az országban a török egyik bástyáját látta, amely Magyarország egyesítését akadályozza. Édesanyja Nyáry Krisztina volt. 2 bátyja, 4 nővére és egy öccse volt. Az egyik bátyja Esterházy László, aki Sopron vármegye örökös főispáni tisztségét viselte, és 3 másik Esterházyval együtt a vezekényi csatában esett el.
Ifjúsága [szerkesztés]
A fiatal Pál Grazban és Nagyszombaton tanult, ottani jezsuita intézetekben. 1652-ben azonban a vezekényi csatában meghalt bátyja, László és őt jelölték ki a vármegye örökös főispánjának, ami miatt korán nagykorúsították. Három esztendő múlva megházasodott, feleségül vette István bátyja lányát, Esterházy Orsolyát, aki 18 gyermeket szült neki, és még ugyanebben az évben Pápa kapitányává, s királyi tanácsossá tették. Két év múlva, 1657-ben már udvari tanácsos volt.
1661-ben főudvarmester lett, mely tisztséget nádorrá választásáig (1681) viselte.
A török elleni harcokban (1663–1664) [szerkesztés]
1663-ban kitört a törökkel egy újabb háború, amelyhez ő maga is csatlakozott. A horvát bán Zrínyi Miklós alatt a következő évben magyar csapatok élén vett részt az ún. téli hadjáratban, amely során egészen Pécsig törtek előre a Rajnai Szövetség erőivel. Pécs alatt Zrínyivel egy 5000 fős lovasság élén tovább vonultak Eszéknek, ahol a törökök utánpótlását biztosító és az általuk uralt Horvát- és Magyarországot a Dráván át összekötő eszéki híd volt. Az építményt két nap alatt felgyújtották és a hadjárat teljes keresztény győzelemmel végződött.
Nemsokkal később a főparancsnoki posztról eltávolították Zrínyit, azzal az ürüggyel, hogy kudarcot vallott Kanizsánál. Ezután az osztrák főparancsnokánál Raimondo Montecuccolinál szolgált Esterházy. A körmendi csatában (július 26-27.) a magyar csapatokat vezényelte és a szentgotthárdi csata (augusztus 1-5.) utóharcaiban vett részt.
Nádorsága [szerkesztés]
1668-ban kinevezték bányavidéki és dunáninneni főkapitánnyá, egy évvel később Csobánc kapitánya lett. Végig a Habsburg uralkodó hűségén maradt és nem csatlakozott a Wesselényi-féle összeesküvéshez, sőt a felvidéki protestáns urak várait 1670-ben erővel foglalta el és segítette a további mozgolódások elfojtását.
Tettei mögött azonban tiszta nemzeti érzület húzódik, mert meg volt róla győződve, hogy országa érdekeit szolgálja ezzel, ha megtartja a Habsburg Birodalom mellett, mert máskülönben enélkül az ország erőtlen lenne a törökkel szemben. Bécsben ugyanakkor mindig szem előtt tartotta az ország érdekeit.
A Thököly-felkelés során eredménytelen tárgyalásokat folytatott Thököly Imrével 1680-ban. Egy évvel ezelőtt már megválasztották titkos tanácsossá és az 1681-es soproni országgyűlésen nádorrá, s ebből kifolyólag Pest-Pilis-Solt vármegye örökös főispánjává tették, valamint az Aranygyapjas rend tagja lett.
1682-ben meghalt felesége, de hamarosan újra megnősült és Thököly Évát vette el feleségül, akitől 7 gyermeke született. A házassághoz az udvar beleegyezése kellett, mivel a hölgy Thököly Imre testvére volt.
A politikai mellett szakított időt alkotóbb dolgokra, mint a költészetre és a zenére. A magyarországi barokk költészet egyik kiemelkedő alakja, s történeti szempontból latin nyelvű emlékiratai is jelentősek. Példaképének Zrínyit tartotta. Buzgó katolikus volt, s ennek jegyében szerzett kantátákat (1711-ben Harmonia caelestis címmel gyűjteményes formában meg is jelentek), melyek a korai magyar zenetörténet értékes emlékei, emellett írt teológiai tárgyú írásokat és imádságokat is. Neves műpártoló és műgyűjtő is volt egyben.
Utolsó évei [szerkesztés]
Az 1683-ban kirobbant török háborúk során családját osztrák területekre menekítette, ő maga Bécs védelmében harcolt. Bécs felmentése után változatlan erővel vetette bele magát a török elleni harcokba, s igyekezett minél több magyar katonát hadba állítani. Neki köszönhetően a felszabadító háborúban közel 20 ezer fős magyar haderő is részt, mely jelentős mértékben hozzájárult a győzelemhez.
1684-ben jelen volt Buda első sikertelen ostrománál, s két évvel később visszafoglalásánál is. 1687-ben rávette a rendeket, hogy mondjanak le az Aranybulla ún. „ellenállási” záradékáról és a szabad királyválasztásról. Szolgálataiért még ugyanebben az évben birodalmi hercegi rangra emelte a császár.
Kitüntette magát a török elleni harcban Szalánkeménnél (1691) és Zentánál (1697).
1694-ben sókereskedelmi monopóliumot kapott bérbe az udvartól és birtokait 1695-ben elsők között alakította át hitbizománnyá.
A Rákóczi-szabadságharc idején kitartott a Habsburgok mellett. 1711-től Moson vármegye főispánja is volt.
Szülőhelyén, Kismartonban halt meg.
Művei [szerkesztés]
- Az egész világon levő csudalatos Boldogsagos Szüz Kepeinek rövideden föl tett eredeti... Nagyszombat 1690 (hasonmás kiadás: Bp. 1994). Mely - a Mennyei Koronával együtt - a magyarországi Szűz Mária-jelenések és Mária-kegyhelyek kútforrása.
- Az Boldogsagos Szüz Mária Szombattya, az-az mindenszombat napokra valo aetatossagok... Nagyszombat 1691 és 1701[1].
- Via Lactea ad Coelum ducens, variis praecantionibus, meditationibus... Viennae (Bécsben)1691 majd Sopronban 1762.
- Mennyei Korona az az Az egész Világon lévő Csudálatos boldogságos Szűz képeinek röviden feltett eredeti képekkel Első kiadás 1680. (Az 1690-es atlas marianus bővített, metszetek nélküli kiadása) Nagyszombat 1696. Ebben a könyvben Esterházy 1300 történetet ír le 812 lapon Szűz Mária-jelenések illetve tiszteletről. Jordánszky Elek ennek a kútforrásnak nyomdokán írta azt a művét, ami a magyarországi Mária-kegyhelyekkel foglalkozik, sűrűn hivatkozva erre a könyvre.
- Litaniae ad Beatam Virginem Mariam... Viennae 1697
- Speculum Immaculatum, quo demonstratur... B. V. Mariam sine labe originale esse conceptam. Viennae 1698 (RMK III, 4080) Cassoviae, második kiadás Kassán 1747.
- Regina Sanctorum Omnium. Minden Szentek Királynéja Boldogságos Szüz Mária Tisztelete, Az az Az Esztendőnek minden napjaira ki-osztott Szentek élete... Nagyszombat 1698
- Litaniae omnium sanctorum... Viennae 1700
- Trophaeum nobilissimae ac aniquissimae domus Estorasianae in tres divisum partes... Viennae 1700 mely 171 képet tartalmaz. Az Esterházy nemzetség leírása.
- Latiniae de Sanctis Conversis... Nagyszombat 1703 (RMK II, 2175)
- Des Heil. Röm. Reichs Fürsten, Palatini in Hungarn, an alle Gespanschaften daselbst abgelassenen Ermahnungs-Schreiben. Wien 1704
- Harmoniae Caelestis seu moelodiae musicae... s.l. 1711
- Mars Hungaricus (Sajtó alá rendezte és a kísérő tanulmányt írta Iványi Emma, szerk. Hausner Gábor) Budapest 1989
Irodalom [szerkesztés]
- Merényi Lajos-Bubics Zsigmond: Herceg Eszterházy Pál nádor 1635–1713. Bp. 1895
- Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége (1681-1713). In: A Magyar Országos Levéltár kiadványai III - Hatóság- és Hivataltörténet 10. Budapest, 1991.
- Markó László: A Magyar Állam Főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar életrajzi lexikon (Magyar Könyvklub, 2000) ISBN 963-547-085-1
- Csorba Csaba – Estók János – Salamon Konrád: Magyarország képes története (Magyar Könyvklub, 1998) ISBN 963-548-961-7
- Ress Imre: Herceg Esterházy Pál. A szent szövetségi diplomata és alkotmányos miniszter. Limes XI. 36, 29-42.
További információk [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ A kibővített évszámok 1832-ben kiadott "Közhasznu Esmeretek Tára" negyedik kötetéből valóak. Lehetséges, hogy az 1691-es dátum a jó vagy az 1701. De az is elképzelhető, hogy két különböző kiadásról van szó. Mindenesetre ez a lexikon nem írja az 1691-es dátumot.

