Nagykanizsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagykanizsa
Nagykanizsa címere
Nagykanizsa címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Zala
Járás Nagykanizsai
Kistérség Nagykanizsai
Jogállás megyei jogú város
Polgármester Dénes Sándor (Fidesz-KDNP)
Irányítószám 8800
Körzethívószám 93
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 48 664 fő (2014. jan 1.)[1]
Népsűrűség 332,22 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 148,40 km²
Földrajzi kistáj Principális-völgy, Zalaapáti-hát[2]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagykanizsa (Magyarország)
Nagykanizsa
Nagykanizsa
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 27′ 21″, k. h. 16° 59′ 50″Koordináták: é. sz. 46° 27′ 21″, k. h. 16° 59′ 50″
Nagykanizsa (Zala megye)
Nagykanizsa
Nagykanizsa
Pozíció Zala megye térképén
Nagykanizsa weboldala

Nagykanizsa (németül Großkirchen, Großkanizsa, horvátul Velika Kaniža, törökül: Kanije) közepes méretű megyei jogú város Zala megyében. A Nagykanizsai járás központjaként számos település tartozik a vonzáskörzetébe.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zala megye déli részén, a Mura folyótól 13 km-nyire északkeletre, a Zalát és a Murát összekötő Principális-csatorna két oldalán épült. Alacsony (100–110 m) fekvésű vidék, a hajdani mocsárvilág lecsapolására számos csatorna szeli át a környékbeli nedves réteket, legelőket. A várostól északra, északnyugatra 200 m-t meghaladó magasságú erdős dombvidék övezi. A városon halad át a 7-es főút és az M7-es autópálya.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykanizsa fekvéséből adódóan az országos átlagnál jobban érvényesül az Alpok és az óceán hatása, és némiképp a Földközi-tengeré is. Ebből adódóan csapadékosabb, szelesebb, kevesebb napfényt élvező és kissé kiegyenlítettebb hőmérsékletű a város klímája. A csapadék évi járása egyenletesebb az országos átlagnál. A csapadék többnyire zivatarral kísért záporeső formájában hullik.

Nagykanizsa a fekvéséből adódóan nem élvezheti a tartós hótakarót, mert időről időre óceáni vagy az Adria felől érkező enyhe légtömegek elolvasztják azt. A relatív enyhe téli hőmérsékletnek tudható be, hogy kemény telek sem jellemzik a város térségét. A hűvös óceáni és a meleg földközi-tengeri légtömegek télen enyhítik a hideget, nyáron a meleget. Bár Nagykanizsa Zala megye magasabb hőmérsékletű területe, mégis a 10,2 °C-os évi középhőmérsékletével az ország hűvösebb tájai közé tartozik. Uralkodó szélirány az északkelet-délnyugati.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykanizsa és környéke történetének kutatása több mint százéves múltra tekint vissza. Rómer Flóris a 19. században az elsők között hívta fel a figyelmet a város történeti emlékeire.

Az őskor emlékei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykanizsának és környékének története az újkőkorszak idejére nyúlik vissza (i. e.5000-2500). Ebből a korszakból származnak a legrégebbi leletek, melyek a sajátos vonaldíszes kerámiáival, primitív kőeszközeivel váltak ismertté. A becsehelyi ásatások az újkőkor összes kultúrájának és fázisának leletanyagát felszínre hozták. (Hamvasztásos temetkezés és természetesen az önálló rézművesség maradványai) A szokatlan nagy népsűrűségre utal a több mint harminc felfedezett lelőhely.

A bronzkorszak kultúrája i. e.1900-800 körül virágzott a környéken. Az Inkey kápolnánál talált leletanyagok közül egy kultikus célokat szolgáló kis bika szobrocska a legérdekesebb. A késői bronzkor kultúráját a keletről támadó lovas-nomád népek, valamint a nyugatról támadó hallstatti kultúrát terjesztő népek söprik el. Területünkön a korai vaskor leletanyaga furcsa módon csak nyomokban fordul elő.

Kelták, rómaiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az i. e. 4. században a nyugat felől érkező kelták elárasztották az egész Kárpát medencét. Augusztus császár kora óta a birodalommá növekedett Róma természetes határokkal kívánta magát megvédeni a kelet felől érkező barbár támadásoktól. A keltákkal folytatott véres harcok után az 1. század közepére a Dunántúl is a birodalom része lett. Nagykanizsa környékén az első római kori leletek ugyancsak az 1. század közepéről valók, de az igazi virágzás a 2. század első felében volt. A kelta és az itáliai eredetű népesség településeinek sűrű hálózata alakult ki idővel. Nagykanizsa területe és térsége távol esett a birodalom fő közlekedési útjaitól, ezért nem tartozott a legjelentősebb központok közé. A mindenütt vízközelben lévő lakóhelyek egy részében kőépületek és padlófűtés, falfestés és fazekas kemencék, valamint temetkezések maradványaira bukkantak.

A népvándorlások kora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A római uralmat összeroppantó népvándorlás során Dél-Zalát valószínűleg a keleti-gót és alán törzsek szállták meg. A keleten egyre nagyobb jelentőségre szert tett hunok újabb térhódítása a nyugati-gótokat terelte a zalai tájakra. A romanizált lakosság elmenekült. Régészeti lelet alig akad ebből a korból. A hun birodalom szétesése után a keleti-gótok uralma következett. Az újabb keleti-gót uralmat a longobárdok szüntették meg. Az ezt követő két évszázados, véres avar uralkodás Dél-Zalát elnéptelenítette és fejlődésben visszavetette. Nagykanizsát a 7. század elején szállták meg. A 7. század végétől mintegy egy évszázadon át lakatlanná vált a Zala-Mura köze. Az avar összeomlást a világhatalommá növekedett Frank Birodalom teljesíti be, amely a keresztséget rákényszerítette a lakosságra és magához csatolta a Dunáig terjedő területet. Nagykanizsa környéke a 8-9. század fordulóján újra benépesült.

A honfoglalás kora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A frank uralom megszilárdulása után néhány évtizednyi nyugalom következett, majd a 9. század végén megjelentek a magyarok. Ebből a korból nincsen magyar leletanyag. Ez a terület minden bizonnyal a magyarok határvédelmi területe, a gyepű vidéke volt. A kalandozások veresége az itt érdekelt Bulcsú nemzedék bukását is jelentette, a terület a fejedelemé lett. Utána Kolon vármegye keretében szerveződött Kanizsa környéke. A megye főispánja felügyeletével királyi várföldek alakultak. A világi nagybirtok is megjelent. A lakosság zöme – helységnevekből ítélve délszláv lehetett. Egyházilag Kanizsa és környéke a veszprémi és a Szent László alapította zágrábi püspökség határán helyezkedett el.

A középkori Kanizsa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kanizsa nevével 1245-ben találkozunk először, amikor ăterra Knysa formában említik. IV. Béla Princ comesnek adományozott egy Bille nevű birtokot, mely Knysa nevű földdel volt határos. Ebből következik, hogy Kanizsa magyar településként már a tatárjárás előtt is létezett. A 13.- és a 14. század fordulóján a kiskirályoskodó Kőszegi család birtokolta Kanizsa várát. 1323-ban a Kanizsa várának várnagya az Osl nembeli Lőrinc kapta meg Károly Róberttől hűségének jutalmául. Ez az első oklevél amely először említi magát a várat. A halál is a király melletti szolgálatban érte, a szerencsétlen 1330-as havasalföldi hadjárat alkalmával. A Kanizsai nevet csak az utódai vették fel. A 14. század elején tehát már állt annak a várnak a magja, amely a későbbi időkben átépítések és bővítések után európai hírűvé vált. A vár körüli Kanizsa időközben mezővárossá fejlődött. Tudunk a vámbevételekről, a pápától szerzett búcsúengedélyekről (13741402). Több plébánia létezett Kanizsa környékén, majd 1423-ban ferences kolostor alapítását engedélyezte V. Márton pápa. Mezővárosként 1409-ben említik először, fürdője (1423), ispotálya (1481) volt. A Kanizsai család két évszázadon keresztül Kanizsa birtokosa maradt. A Kanizsaiak hatalmas vagyon birtokosai lettek. 1532-ben kihalt a család férfi ágon, a birtok leányágon öröklődött. A híres család utolsó sarja Kanizsai Orsolya volt, akit Szapolyai János király engedélyével 9 évesen fiúsítottak, s így jutott a hatalmas, akkor az ország talán legnagyobb vagyonához. 1571-ben Nádasdy Tamás nádor özvegyeként hunyt el, s ezzel kihalt a család.

Kanizsa és a törökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kanizsa vára Thury György kapitánysága idején nyugat felől nézve

1532-ben a Bécs ellen támadó török keresztül vonult Kanizsán és nagy dúlást követett el. Az ország három részre szakadása után a török rablások állandósultak. Elengedhetetlenné vált a kanizsai vár megerősítése, amelynek munkálatai 1554-ben kezdődtek meg. A megerősített vár belső, középső és külső várra tagolódott. Kő híján az építési anyag zömmel fa és föld volt. Az erősséget egy mesterségesen is felduzzasztott mocsár védelmezte. Szigetvár 1566-os eleste után Kanizsa fontossá vált az udvar számára, ezért megtették a Balaton és a Dráva közti főkapitányság székhelyévé. Kanizsa mezőváros nagyon megsínylette Szigetvár elestét. A török gyakori pusztításai következtében a kereskedelme is összeomlott. 1568-ban Kanizsa királyi vár lett, miután a növekvő török veszély miatt az özvegyen maradt Kanizsai Orsolya elcserélte a kincstárral itteni birtokait Csejte vára és a borsmonostori apátság javadalmaiért. 1567 és 1571 között Thury György, a híres bajvívó volt a kanizsai vár kapitánya, akinek vezetésével a végvári csapatok gyakran vezettek sikeres rajtaütéseket a dél-dunántúli török erődítmények ellen.

1600. október 22-én a vár török kézre került. A törökök tisztában voltak a terület értékével. Kanizsa török vilajet központtá alakult, élén Murat pasával. A várat is átépítették és megerősítették. A vár őrsége 3825 fő volt. A városban a müezzin mellett tanító is működött. A török katonaságon kívül egyre több délszláv települt az elmenekült magyarok helyére. Evlija Cselebi híres török történetíró leírása egy forgalmas, több emeletes házakból álló és többnyire fából épült városról szól, két fürdővel. Dzsámival, felsőbb iskolával (medresze), két kolostorral, minaretekkel és több mint ötven bolttal.

Zrínyi Miklós 1664. április 21-e és május 30-a között ostromot indított a megszállt vár ellen, mely az osztrák udvar késve kiadott engedélye miatt sikertelen volt.

A török uralom után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1690. április 13-án Batthyány II. Ádám felszabadította Kanizsa várát. 1703-ban Kanizsa várfalait lebontották, árkait betemették, és ezáltal nyílt várossá lett. 1705-ig közvetlenül a bécsi udvari kamara fennhatósága alá tartozott. A várban német helyőrséget helyeztek el, a város lakossága új betelepülőkkel gyarapodott. A reményteljesen erősödő város fejlődése azonban megtört. I. Lipót császár kivonta a katonaságot és a várat lebontásra ítélte, majd végső csapásként adományozás keretében földesúri joghatóság alá szorította. Az első földesura Grassics Jakab volt, majd a Szapáry grófi család követte, s végül 1743-ban gróf Batthyány Lajos nádor szerezte meg. A földesurak lépésről lépésre megfosztották a várost önállóságától. Adófizetésre kényszerítették, megszerezték a fő bevételi forrásait, sőt, a mocsártól nehéz munkával elhódított földeket is visszavették. A város nem nyugodott bele a történelmi vereségbe és évtizedeken keresztül, pénzt nem kímélve, pert folytatott a szabad királyi város státusz megszerzéséért, de állandóan vereséget szenvedett.

Kedvező földrajzi helyzete miatt közben Kanizsa lakossága jelentősen gyarapodott. Míg 1715-ben 256 lakost írtak össze, addig 1770-ben 3711 főt. A gyors növekedés oka a bevándorlás volt. A lakosság zömmel szántóföldi és szőlőműveléssel foglalkozott, de szaporodott az iparos és a kereskedő polgárság is. Köztük sok volt a zsidó és a görög származású kereskedő. A város megkapta újból a vásártartási jogot. A céhek kialakulása és megszervezése 1698-ban kezdődött a szabók és a szűcsök céhének megalapításával. Jelentősen gyarapodott a céhekbe tömörült iparosok száma. 1832-ben 256 iparűzőt jegyeztek fel.

A népesség gyarapodásával átalakult a város arculata és nagysága. Csak kevés épület készült téglából. A 19. század közepéig csak egyetlen utcát láttak el szilárd burkolattal. Az első városi fenntartású iskola csak 1807-től működött, viszont nagy hírre tett szert a piarista gimnázium, amelyet 1765-ben nyitottak Batthyány Lajosnak, a város földesurának a 10.000 Ft-os alapítványával. Ekkor Zala-Somogy-Vas vármegyék egyetlen ilyen intézménye volt, és sok diák érkezett Horvátországból is.

Nagykanizsa 1848-tól az első világháborúig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. század közepén a 13 000 lakosú Nagykanizsa a legnépesebb és leginkább polgárosodott város volt Zalában. Az 1848-as forradalom híre itt váltotta ki a legnagyobb lelkesedést. Március 19-én a felsővárosi templomnál tartott nagygyűlésen világosították fel a lakosságot a forradalom céljairól. Március 20-án fogadták el a kanizsai 12 pontot, mely három pontban tért el a pestitől, kitűzték a nemzeti jelvényeket, majd áprilisban megszervezték a nemzetőrséget. Jellasics 30 000 fős seregével ellenállás nélkül foglalta el a várost. A horvátok alaposan megsarcolták és kirabolták Jellasics pákozdi veresége megpecsételte a megszálló horvát katonaság sorsát. Kanizsa népe megtámadta, majd a várost körülvevő nemzetőrök segítségével kiverte őket a városból. Az 1849-es tavaszi hadjárat sikerei csak rövid fellélegzést hoztak, az osztrákok véglegesen bevették a várost és kezdetét vette az önkényuralom.

A kiegyezést követően merőben új viszonyok alakultak ki a városban. A legszembeötlőbb változás a gazdasági életben látszott. A helyi nagykereskedőknek dolgozó több ezer szekerező bizonyította, hogy a város központi helyen fekszik, jelentősek a vásárai, tehát érdemes a vasutat erre vezetni. A Déli Vaspálya Társaság 1860-ban átadta a Nagykanizsa–Pragerhof közti vonalat, amit a következő évben a Nagykanizsa-Buda vonal illetve a Nagykanizsa-Barcs vonal követte még a 60-as években. A kereskedők óriási forgalmat bonyolítottak, a megnövekedett hiteligényük kielégítése végett bankok jöttek létre, így például a helyi tőkések által szervezett Nagykanizsai Takarékpénztár, és a Dél-Zalai Takarékpénztár, Kereskedelmi és Iparbank, Nagykanizsai Bankegyesület, valamint az Osztrák-Magyar Bank és az Angol-Magyar Bank fiókja.

Az első modern értelemben is ipari üzemnek tekinthető üzem az 1842-ben alapított Weiser Gépgyár volt. Kazánokat és mezőgazdasági gépeket állított elő, olasz és török exportra. 1893-ban megalakult a Nagykanizsai Sörgyár Rt., Francz Lajos villanytelepet üzemeltetett. A város ipara egyre számottevőbb lett, téglagyár, kefegyár, szeszgyár, pótkávégyár sok-sok embert foglalkoztatott.

Kiszélesedett az oktatás is, 1867-től a gimnázium 8 osztályos lett. 1886-ban iparos tanonc iskola alakul, 1872-ben majd 1891-ben polgári fiú- és leányiskola, 1895-ben felsőkereskedelmi iskola létesült a zsidó kereskedők jóvoltából.

A polgári lét és jólét eredményeként 1862-ben megjelent a Zala-Somogyi Közlöny és 1874-től a Zala. 1885-ben megnyílt a Városi Kórház is.

A jelentős fejlődés átalakította a város képét. A korábbi "sárfészek" 1864-ben 18 000 lakosú 57 utcás várossá növekedett, majd 1910-ben elérte a 28 000 főt. 1870-től elkezdődött az utak téglával való burkolása, majd a század végén kigyulladt a villany.

Nagykanizsa jelentős katonaváros is volt ebben az időben. A két hatalmas laktanyában állomásozó katonaság számottevő vásárlóerőt képezett. Ennek a sajátos szerepkörnek a jelentősége 1914-ben felértékelődött. A háború első kilenc hónapjában több mint 30 000 sebesültet ápoltak. Jellemző Nagykanizsa megyén belüli jelentőségére, hogy az egész megye hadiadójának közel a felét itt fizették.

A két világháború között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1920-ban aláírták a trianoni békeszerződést, melynek értelmében Nagykanizsa határszéli város lett, a túloldalon az ellenséggel. Bethlen István miniszterelnöksége idején a lassan stabilizálódó rendszer rengeteg helyi problémával küszködött. Ilyenek voltak a szegénység, a nagyméretű munkanélküliség, a földkérdés megoldatlansága, a demokrácia hiánya.

1928-ban a város gimnáziumának tanára, Dr. Mező Ferenc az amszterdami olimpián a művészeti kategóriában, az olimpia történetéről írt pályamunkájával olimpiai aranyérmet nyert.

A világháború után a határszélre szorult Nagykanizsa nehezen tért magához, és a háború előtti ígéretes fejlődése szemlátomást megtört. A város ipara és kereskedelme elvesztette a legfontosabb piacait, melyek Horvátország, Dalmácia, Törökország és Olaszország voltak. A nagy nehézségek ellenére a város igyekezett talpon maradni. Gondos várostervezéssel megkezdődött a vízvezeték és csatornahálózat építése, Katonaréten új családi házas negyed épült, új modern Postapalotát építettek. 1926-ban megnyitották a Városi Zeneiskolát. A kórház tovább bővült, 1927-ben megépült a Városi Színház és 1933-ban a strandfürdő. A fontosabb utcákra bazaltkocka és homokaszfalt burkolat került, a város köztereit szobrokkal díszítették. 1928-ra befejeződött a Principális-völgy vízrendezése, a gimnázium beköltözött a Sugár úti laktanyába. Ennek pótlására megépült a város szélén a Gábor Áron laktanya. 1930-as évek végén felfedezték a zalai kőolaj-és földgázkészletet. Megalakult a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT), melynek központja Nagykanizsa volt. A munkásai és tisztségviselői számára 1942-1943-ban létesült a ma már helyi védelem alatt álló MAORT–telep.

A világválság újra felkavarta az érzelmeket, de igazából az 1930-as évek második felétől élénkült meg a város politikai élete, és egyre szélsőségesebbé vált. A politikai jogok kiszélesedtek, és a háborús hangulatnak megfelelően egyre jobban eluralkodott a revíziós, a soviniszta és antiszemita hangvétel. A második világháború újabb megpróbáltatást és nagy véráldozatot követelt a város lakóitól, a pusztulás szélére sodorta Nagykanizsát. A nyilasok brutalitása tetőzte be a háborús idők rémségeit.

Nagykanizsa 1945-től a rendszerváltozásig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1945 március végén érték el Nagykanizsa környékét a világháború katonai eseményei. Az 57. szovjet és az 1. bolgár hadsereg 1945. április 1-jén vonult be a városba. A nyilas hatalmi szervezet pillanatok alatt szétesett, így néhány nappal később létrehozhatták a nemzeti bizottságot kommunista, szociáldemokrata, szakszervezeti és más pártonkívüli emberek közreműködésével. Májusban megalakult a Nemzeti Parasztpárt és a Kisgazdapárt helyi szervezete, amelyek szintén helyet kaptak a nemzeti bizottságban.

Az 1945-ös választások az első általános és titkos választás alapján szervezett szabad választások voltak. Az 1947-es elcsalt választásokat követően, az országos politikának megfelelően történt a kommunista hatalomátvétel, az államosítások, a választások helyett bevezetett szavazások és az 1950-ben bevezetett tanácsrendszer. Az 1950-es évek diktatúrája, valamint a nagy szegénység félelmet és ellenszenvet váltott ki a lakosságból. Nagykanizsát különösen kellemetlenül érintette a romló kapcsolat a szomszédos Jugoszláviával. Csökkent a forgalom, megállt a fejlesztés.

1956-ban a városban is népmozgalmat váltott ki a budapesti október 23-i események híre. Október 25-én kora délután a DKG dolgozói számára szervezett felvonulással kezdődtek az utcai események. A Szabadság téren gyülekező emberek az Ady utcán a Városháza, majd a tiszti klub előtt haladtak el, ezt követően pedig a határőr laktanyához vonultak. Az ifjak az utcákat járva leverték az épületekről a címereket és vörös csillagokat. Sötétedés után nagy tömeg jött össze az akkori Szabadság téren és követelték a szovjet emlékmű eltávolítását. Végül a nép nekiesett a szobornak, de csak a fúrási vállalat lánctalpas erőgépe segítségével sikerült ledönteni a 17 méteres talapzaton álló szobrot. Október 26-án, pénteken az esti órákban a tüntetők egy csoportja a Magyar Dolgozók Pártja székháza (ÁVH-épület, volt Kreiner-villa) elé vonult és fegyvereket követelt. A karhatalom ekkor a tömeg közé lőtt, a sortűznek 2 halottja és 14 sebesültje volt. Október 27-én, szombaton megalakultak a munkástanácsok, október 28-án az üzemek, intézmények, hivatalok vezetői, a fegyveres testületek képviselői részvételével megalakították a Nagykanizsai Nemzeti Bizottságot, a város rendjének és nyugalmának megőrzése érdekében pedig döntés született a nemzetőrség felállításáról. Október 31-én, szerdán a bizottság elhatározta, hogy a nemzetőrség vezetésével a városban ismert és tisztelt Orbán Nándor egykori katonatisztet, olimpikont bízza meg. Ekkor alakult meg a katonai tanács is, aminek vezetője Honti György lett. A közigazgatás vezetésével dr. Paizs Ferencet bízták meg. Miután november 4-én a fővárost megtámadták a szovjet csapatok, Nagykanizsán a nemzeti bizottság hangos híradón figyelmeztette a lakosságot arra, hogy a várható megszálláskor higgadtan viselkedjen, akinek fegyvere van, ne használja, mert egyetlen puskalövés is súlyos megtorlással járhat. November 5-én a város ellenállás nélkül megadta magát. 1957 júliusa és 1958 júniusa között négy nagy perben 27 vádlottra összesen 91 év börtönbüntetést szabtak ki.

Az 1960-as években kibontakozó Kádár rendszer "puha diktatúrájával", reformjaival és az életszínvonal emelésével viszonylag hamar nyugalmat teremtett. A viszonylag szabadabb légkör, Nyugat-Európa tőkés országainak megnövekedett bizalma, az általános gazdasági növekedés Nagykanizsán is fellendülést hozott.

Napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990-ben megtartották az első szabad választásokat a rendszerváltás után. A rendszerváltás során megszűntek a pártbizottságok. Az új önkormányzati rendszerben a megyei jogkör nagymértékű visszavételével, valamint a megyei önkormányzatba delegált képviselők jogkörének egyidejű emelésével a város szerepe megnőtt. Ehhez járult az is, hogy Nagykanizsa egyike lett az ország húsz megyei jogokkal felruházott városának. A politikai pártok mellett a városban működő kulturális egyesületek, az egyházak, a település szépítésén munkálkodó szervezetek szerencsésen sokszínűvé formálták a közéletet, teret adtak a polgári létezés számára. A 2010-ben indult Városrehabilitációs Program keretein belül megújul az egész belváros, új arculatot kapnak a város közterületei. A projekt tervezetten 2012-ben ér véget.

Városrészei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykanizsa északi része melyet 1964-ben csatoltak Nagykanizsához. Általános iskoláját 2000-ben újították fel.

  • Sánc
  • Szabadhegy
  • Thury-városrész

A 20. században a városhoz csatolt korábban önálló községek: 1963-ban:

1981-ben:

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Népesség
1715 256
1770 3711
1870 15 125
1891 20 619
1995 53 353
2001 52 773
2002 52 361
2005 51 102
2007 50 823
2010 50 101
2011 49 026
2014 48 664

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Repülőtér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykanizsa jelentős vasúti csomópont, mivel az országos vasúthálózat több fontos eleme itt találkozik: a Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonal, Budapest, illetve Pécs felé, Szombathelyre Szombathely–Nagykanizsa-vasútvonal. Közvetlen nemzetközi vonatok közlekednek Horvátországba, Szlovéniába. A Budapest–Székesfehérvár–Nagykanizsa–(Zágráb–Fiume/Trieste) vasútvonal a MÁV 30-as számú vasútvonala, mely az európai törzshálózathoz tartozik.

Autóbusz közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykanizsán a helyi és helyközi autóbuszjáratokat a Zala Volán Zrt. üzemelteti több mint 60 éve.[3] 1992. december 31-e óta részvénytársaság formájában működik. Elsődleges feladatuk a Zala megyei helyi és helyközi személyszállítási igények kielégítése, valamint az ország fővárosával és nagyobb városaival való összeköttetés biztosítása a távolsági autóbuszjáratok révén. Évente mintegy 64 millió utast szállítanak 24 millió kilométert megtéve. Nagykanizsáról 65 településre indul buszjárat, ezen belül 18 városba, többek között Bajára, Budapestre, Kaposvárra, Pécsre, Sopronba, Sümegre, Szegedre, Szombathelyre, Veszprémbe és Zalaegerszegre is.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frank és Társa kefe és seprügyár (1910)

Nagykanizsa város életében az első ipari üzem 1842-ben alakult:

  • 1842 – A Wiser J.C. létrehozza Weiser Gépgyár nagykanizsai gyárát.
  • 1892 – Megalapították a Nagykanizsai Sörgyár Rt.-t.
  • 1893 – Francz Lajos villanytelepet létesített.
  • 1910 – Frank Jenő megalapította Frank és Társa kefe és seprűgyárát.
  • 1911 – Franck Henrik megalapította pótkávé-gyárát.
  • 1914 – Elkezdődött a munka a Városi Szeszfőzdében.
  • 1928 – A budapesti Dreher-Haggenmacher Serfőzde Részvénytársaság megvásárolta a Kanizsa Sörgyár Rt.-t.
  • 1932 – Elárverezték a Weiser Gépgyárat, ezzel megszűnt a cég nagykanizsai működése.
  • 1933 – A gazdasági világválság hatására megszűnt a sörgyártás Nagykanizsán.
  • 1941 – Újraindult a sör-, és malátagyártás.
  • 1944 – A MAORT létrehozta javító-, karbantartó bázisát.
  • 1948 – Az államosítás után a MAORT javítóbázisa felvette a DKG (Dunántúli Kőolajipari Gépgyár) nevet.
  • 1949 – Államosították a Kefegyárat, és felvette a Nagykanizsai Kefegyár Nemzeti Vállalat nevet, majd Nagykanizsai Fatömegcikkipari Vállalat néven működött tovább.
  • 1950 – Megalakult a KÖGÁZ, a Közép-Dunántúli Gázszolgáltató Állami Vállalat.
  • 1965 – Elindult a gyártás a Tungsram nagykanizsai gyárában.
  • 1968 – A Fatömegcikkipari Vállalat felvette a Kanizsa Bútorgyár nevet.
  • 1971 – A KÖGÁZ létrehozta gázkészülék-gyártó üzemét.
  • 1989 – A General Electric többségi tulajdont szerzett a Tungsram-ban.
  • 1989 – Bruno Steinhoff megalapította a Kanizsa Trend Kft.-t.
  • 1993 – A DKG-t privatizálták, az új tulajdonos az orosz INTERPROCOM.
  • 1994 – A DKG Rt. felvette a DKG-EAST nevet.
  • 1995 – Megszűnt a Kanizsa Bútorgyár.
  • 1995 – A KÖGÁZ-t privatizálták, a Bayernwerk AG – Németország, és az EVN AG – Ausztria vásárolta meg az üzletrészek többségét.
  • 1997 – A KÖGÁZ gépgyártással foglalkozó részlege önállóvá vált, a gyár GÁZGÉP Kft. nevet vette fel.

Közművelődési intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hevesi Sándor Művelődési Központ (HSMK)
  • Hevesi Sándor Művelődési Központ
  • Medgyaszay Ház
  • Thury György Múzeum
  • Halis István Városi Könyvtár
  • Honvéd Kaszinó
  • Kodály Zoltán Vasutas Művelődési Ház
  • Képzőművészetek Háza Kiskastély
  • Móricz Zsigmond Művelődési Ház
  • Magyar Plakát Ház (Erzsébet tér 15.)

Oktatási intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános iskolák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hevesi Sándor Általános Iskola
  • Rozgonyi Úti Általános Iskola
  • Kőrösi Csoma Sándor – Péterfy Sándor Általános Iskola székhelyintézménye
  • Kőrösi Csoma Sándor – Péterfy Sándor Általános Iskola telephelye
  • Zrínyi Miklós – Bolyai János Általános Iskola székhelyintézménye
  • Zrínyi Miklós – Bolyai János Általános Iskola telephelye
  • Rózsa Úti Általános Iskola és Speciális Szakiskola
  • Általános Iskola Kiskanizsa
  • Általános Iskola és Óvoda Nagykanizsa – Miklósfa
  • Általános Iskola és Óvoda Nagykanizsa – Palin

Középiskolák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thury György Kereskedelmi, Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakképző Iskola

Felsőoktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műemlék épületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vasemberház
  • Axenti-ház (Deák tér 5.)
  • Bazár udvar (Fő út 8.)
  • Felsőtemplom (Deák tér)
  • Förhénci kápolna
  • Grünhut-ház (Deák tér 2.)
  • Inkey-kápolna (74.sz. főút)
  • Lackenbacher-ház (Deák tér 4.)
  • Magtár (Erzsébet tér 15. udvarán)
  • Vasemberház (Erzsébet tér 1.)
  • Városi Színház és Mozi (Károlyi kert)
  • Zsinagóga (Fő út 6.)

Helyi jelentőségű épületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alsóvárosi templom
Pollák-ház
Városháza
  • Alsóvárosi (Szent József) templom és kolostor
  • Arany Szarvas Szálló (Erzsébet tér 18-19.)
  • Bachrach-ház (Csengery út 8.)
  • Babochay-ház (Sugár út 2.)
  • Bajer-ház (Deák tér 13.)
  • Bankpalota (Fő út 16.)
  • Biztosítópalota (Csengery út 2.)
  • Bogenrieder-palota (Fő út 13.)
  • Centrál Szálló (Erzsébet tér 23.)
  • Ebenspanger-ház (Erzsébet tér 21.)
  • Felsőkereskedelmi iskola (Csengery út 10.)
  • Hild-ház (Deák Ferenc tér 3.)
  • Honvéd laktanya (Sugár út 9.)
  • Hungária Szálloda (Sugár út 14.)
  • Imaház és paplak (Batthyány u. 16.)
  • Kaiser-ház (Erzsébet tér 16.)
  • Kaszinó székház (Ady u.7.)
  • Kávégyár (Csengery út 88.)
  • Kereskedelmi iskola (Zrínyi Miklós u. 33.)
  • Kisdedóvoda (Szent Imre u. 14.)
  • Kiskastély (Erzsébet tér 15. udvarán)
  • "Közös" laktanya (Sugár út 11.)
  • Kocsiszín (Belus udvar, Fő út 10.)
  • Kórházkápolna (Kossuth tér)
  • Kőnig-ház (Deák tér 7.)
  • Lőwi-ház (Erzsébet tér 10.)
  • MAORT-ház (Ady Endre u. 12.)
  • Nemzeti oskola (Zrínyi Miklós és Ady Endre utca sarka)
  • OTI-székház (Ady Endre utca 31.)
  • Piarista kápolna (Sugár út- Királyi Pál u. sarkán)
  • Polgári Egylet székháza (Sugár út 3.)
  • Postaház (Király u. 37.)
  • Postapalota (Ady Endre u. 10.)
  • Rapoch-ház (Csengery út 7.)
  • Schulhof-ház (Király u. 15.)
  • Sugár út 16/a, b, c
  • Szerb-ház (Erzsébet tér 20.)
  • Szomolányi-sarok (Deák tér- Csengery út sarok)
  • Rosenfeld-ház (Fő út 4.)
  • Pollák-ház (Deák tér 10.)
  • Transzformátorház (Ady Endre u. 41., a Szemere utcában)
  • Tandor-ház (Király u. 29.)
  • Vasvázas (Vár u. 9.)
  • Városháza (Erzsébet tér 7.)
  • Városházi bérház (Ady Endre u. 1.)
  • Villanyerő telep (Csengery u. 49.)
  • Vidor-ház(Csengery út 5.)
  • Weiser-ház (Fő út 9.)
  • Zerkowitz-házak(Ady Endre u. 33-35.)

Emlékművek, szobrok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szentháromság szobor
Deák Ferenc mellszobra az Eötvös téren

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Thury György Múzeum (Fő út 5., Erzsébet tér 1. és Erzsébet tér 11.)
  • Magyar Plakát Ház (Erzsébet tér 15. udvarán)
  • Képzőművészetek Háza Kiskastély

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyesületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Létesítmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • NTE sportpálya
  • Mindenki Sportpályája
  • kiskanizsai sportpálya
  • miklósfai sportpálya
  • bagolai sportpálya
  • motokrossz pálya
  • Olajbányász sportpálya
  • Nagykanizsai Kerékpáros Egyesület pályája
  • Kanizsa Uszoda és Strandfürdő

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város díszpolgárai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Polgármesterek, tanácselnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykanizsának 9 testvérvárosa van:

Partnervárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információkat találhatsz Nagykanizsa témában a Wikipedia testvérprojektjeiben:

Wiktionary-logo-en.png Szótári meghatározások a Wikiszótárban
Wikibooks-logo.svg Kézikönyvek a Wikikönyvekben
Wikiquote-logo.svg Idézetek a Wikidézetben
Wikisource-logo.svg Forrásmunkák a Wikiforrásban
Commons-logo.svg Képek a Commonsban
Wikinews-logo.png Hírek a Wikihírekben

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Reinel compass rose.svg Lenti Pacsa Zalakaros Héraldique meuble compas.svg
Letenye

Észak
Nyugat  Nagykanizsa  Kelet
Dél

Kaposvár
Csurgó Nagyatád