Gyékényes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyékényes
Gyékényes2.jpg
Gyékényes címere
Gyékényes címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Járás Csurgói
Kistérség Csurgói
Jogállás község
Polgármester Kisiván István[1]
Irányítószám 8851
Körzethívószám 82
Népesség
Teljes népesség 986 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 29,68 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 33,76 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gyékényes (Magyarország)
Gyékényes
Gyékényes
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 14′ 09″, k. h. 17° 00′ 34″Koordináták: é. sz. 46° 14′ 09″, k. h. 17° 00′ 34″
Gyékényes (Somogy megye)
Gyékényes
Gyékényes
Pozíció Somogy megye térképén
Gyékényes weboldala

Gyékényes község Somogy megyében, a Csurgói járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Határállomás és fontos vasúti átkelőhely Horvátország felé. Itt megy a Budapestet Fiumével összekötő vasútvonal (A Budapest–Dombóvár–Pécs-vasútvonalból Dombóvárnál kiágazó Dombóvár–Gyékényes-vasútvonal, ami itt találkozik a Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonallal).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyékényes és környéke már a Római Birodalom idején is lakott hely volt, amit az 1971-es ásatásokon előkerült római korból származó leletek is bizonyítanak.

Első ismert birtokosai a Geregye nemzetségbeli Écs és fia, Pál országbíró voltak, akinek öröklött birtokai voltak Vas vármegyében, a Sár-folyó mellett, a mai Zalaegerszeg környékére eső Egerváron, Fancsikán, Középfaluban, köztük Gyékényesen is, melyeket Pál országbíró 1255-ben rokonával, I. Geregye fia Barnabással cserélt el annak Berettyó-menti, Bihar vármegyei Micske, Poklostelek (Vámos-), Láz, Sáncz és Dénes birtokaiért az ő Zalaegerszeg közelében fekvő Fancsika (Nagyfaludi puszta), Középfalu, Gyékényes, Pincze és Pózva (Pazuba) falvakba eső részeiért.

1380-ban Gykynes alakban írva említették. Tulajdonosai ekkor egymást váltó birtokos családok voltak: 1446-ban a Marczali család leszármazottai, majd Zákányi László leányai birtokában volt. 1489-ben Szerdahelyi István birtoka lett, majd a Báthoriak kapták meg az itteni földeket. 1598-1599 között Nádasdy Ferenc birtoka volt. , majd 1600-ban Kanizsa eleste után, török kézre került a település. Visszafoglalása után 1677-ben Széchényi György kalocsai érseké lett.

Az 1945-öt megelőző 110 évben a Zichyek birtokolták.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település legnagyobb nevezetességét a kavicsbányatavak jelentik, köztük a Kotró, ami 2011-ben megkapta az Örökségünk – Somogyország Kincse kitüntető címet is. A kavicsbányák 1920 óta működnek, a bányatavak vize pedig olyan tiszta, hogy a Kotró sokáig a megye ivóvíztartalékának számított. A látótávolság a víz alatt akár a 3–8 métert is elérheti. A mély tavakban (a kitermelés közelében a 30 métert is megközelíti a mélység) búváriskola is működik, de a horgászok is kedvelik.[3][4]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gyékényes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Dél-Somogy tengere a Kotró. Somogy TV, 2011. július 11. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  4. A gyékényesi kavicsbányatavak a horgasz.hu oldalon. (Hozzáférés: 2014. december 10.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]